Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.5.7.7. A komplementrendszer és más plazma-enzimrendszerek hálózati kapcsolatai
A vérplazmában négy, kaszkádszerűen működő, inaktív proteázokból és szabályozó fehérjékből felépülő rendszer található. Ezek a komplement, az alvadási, a fibrinolitikus és a kininrendszerek. Mind a négy rendszer a szervezet védekezését szolgálja a vérveszteség megakadályozása és a kórokozók behatolásának gátlása által. Az alvadási és a komplementrendszer feltehetően közös ősi rendszerből származik, míg a fibrinolitikus rendszer proteázai az emésztőnedvek proteázaival mutatnak hasonlóságot (azzal a különbséggel, hogy a fibrinolitikus enzimek szabályozott működést lehetővé tevő regulátoros doméneket is tartalmaznak). A rendszerek működésének alapvonalai (inaktív proteázok aktiválódása, majd további tagok aktiválása limitált proteolízissel, precíz szabályozási lépések a főbb pontokon) igencsak hasonlóak, ami miatt a következő kölcsönhatások léphetnek fel a rendszerek egyes tagjai között:
  • Az egyik rendszer proteáza hasítja a másik rendszer inaktív molekuláját is, melynek eredménye egyaránt lehet keresztaktiváció vagy gátlás.
  • Az egyik rendszer inhibítora gátolhatja a másik rendszer aktív komponenseit.
  • Az egyik rendszer működése során keletkező termék bekapcsolja a másik rendszer működését (vagy a károsító tényező egyszerre több rendszert aktivál).
  • A rendszerek működésében részt vevő sejtek összekapcsolhatnak folyamatokat (pl. phagocyták, thrombocyták). Ennek mechanizmusa lehet a megfelelő felszín biztosítása, és bizonyos fehérjék kifejezése vagy szekretálása. A legjobb példa az ilyen együttműködésre a macrophagok aktiválódása proinflammatorikus stimulusok hatására (pl. C5a), melynek nyomán mind a négy rendszerhez tartozó molekulák lokális termelése beindul.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave