Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.6. Fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC)

Írta: Rajnavölgyi Éva, Falus András
 
A fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC) klasszikus génjeinek termékei genetikailag polimorf membrán fehérjék. Az MHC-I osztályba tartozó emberi HLA-A, -B, -C gének által kódolt polimorf α-láncból és a nem kovalensen kapcsolódó konstans β2-mikroglobulin láncból épülnek fel és bár eltérő mértékben, de minden magvas sejt felszínén megjelennek. Az MHC-II osztályba tartozó emberi HLA-DR, -DP, -DQ fehérjék az A- és B-gének által kódolt polimorf α- és β-láncokból állnak, és csak az immunválaszban fontos szerepet játszó hivatásos antigénprezentáló sejtek felszínén mutathatók ki.
A több gén által kódolt, genetikailag sokféle MHC-fehérjék intracelluláris peptidreceptorként működnek, legfontosabb immunbiológiai feladatuk a saját és az idegen fehérjék lebontása során képződő peptidek folytonos bemutatása a T-lymphocyták számára, amelyek csak az MHC-molekulák által prezentált peptidek felismerésére képesek.
Az MHC-gének megőrzött elrendeződése és a törzsfejlődés során rögzült fehérje szerkezet ezeknek a fehérjéknek az immunológiai védekezés és a fajfenntartás folyamataiban betöltött kiemelt szerepét jelzik. Az MHC-molekulák nagyfokú genetikai sokfélesége a külvilághoz való alkalmazkodás lehetőségére utal és a populáció védelmét szolgálja.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave