Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.6.3. AZ MHC-gének szerveződése

A kiterjesztett emberi MHC-régió génduplikációval létrejött „klaszterek”-ből épül fel, amelyeken belül fizikailag kapcsolódó vagy funkcionálisan együttműködő fehérjéket kódoló gének találhatók. Ennek az elrendeződésnek feltételezhető előnye a koordinált expressziós szabályozás, a periodikus génexpanzió és -kontrakció, valamint a rokon szekvenciák kicserélődésének lehetősége (3.6.1. táblázat).
Az elhelyezkedés alapján azonosított génklaszterek mellett az immunrendszer működésében részt vevő MHC-gének funkcionális alapon is csoportosíthatók, mint pl. az antigénprezentációban (MHC-I, MHC-II, TAP transzporter és LMP proteaszóma alegységek), gyulladási folyamatokban (TNFα, TNFβ), leukocyták érésében (Ly6), komplementaktivációban (B-faktor, C2, C4A, C4B), stresszválaszban (MICA, MICB, hsp) részt vevő gének.
 
3.6.1. táblázat. Az emberi kiterjesztett MHC-régió génjeinek szuperklaszterei és klaszterei
Klasztertípus
Lókuszok száma
Fehérjét kódoló/ nem kódoló lókuszok száma
Jellegzetességek
Gén-szuperklaszterek
Hiszton
66
55/11
Bázikus fehérjék, nukleoszóma 6H1 12H2A, 15H2B, 10H3, 12H4
MHC-I
26
9/17
Klasszikus HLA-A, -B, -C Nem klasszikus HLA-E, -F, -G
HFE (vasanyagcsere), MICA, MICB
tRNS
157
151/6
75–90 bázis párból álló kis gének Fehérjeszintézis molekuláris adaptorai
Butyrophilin
8
8/0
BTN gének, Ig szupergén család
Szaglóreceptorok
34
14/20
Szerepet játszanak a párválasztásban
Cinkujj-fehérjék
36
26/10
Transzkripciós faktorok
Génklaszterek
Oldatszállító molekulák 17A
4
4/0
Solute carrier (SLC17A) Nátrium- és foszfáttranszport
Vomeronazális receptor
5
0/5
VNR – feromonreceptor
Tumornekrózis faktor (TNF)
3
3/0
TNF, limfotoxin (LT) LTA, LTB
Lymphocyta antigén-6
5
5/0
Ly6 – MHC-III régió
Hősokkfehérjék (hsp)
3
3/0
hsp70 – MHC-III dajka fehérje
MHC-II
24
15/9
HLA-DR, HLA-DP, HLA-DQ
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave