Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.7. A természetes immunválasz

Írta: Buzás Edit
 
A környezetünkben élő mikroorganizmusokkal szemben a szervezet első védelmi vonalát a természetes immunitás jelenti. A természetes immunitás elemei részben a „fertőző nem sajátot” különböztetik meg a „nem fertőző sajáttól”. Ugyanakkor a veszély hipotézis értelmében a természetes immunitás elsődleges feladata a veszélyt jelző molekuláris mintázatok megkülönböztetése és a veszélytelenektől (mikroorganizmus eredetű PAMP-ok és saját szövetkárosodásra utaló DAMP-ok). A természetes immunitás részben szolubilis extracelluláris receptorok, részben membránkötött, részben intracelluláris receptorok révén ismeri fel a vészjeleket.
A természetes immunitás sejtes elemei közé soroljuk a neutrophil, eosinophil és basophil granulocytákat, a monocytákat/macrophagokat, a dendritikus sejteket, valamint az NK-sejteket. A lymphocyták egy csoportját újabban természetes lymphocytáknak nevezzük, ezek a sejtek átmenetet képeznek a természetes és szerzett immunitás között. Közéjük soroljuk a B1 B-sejteket, a γδ T-sejteket és az NKT-sejteket.
A természetes immunitás molekuláris elemei közül kiemelt fontosságú a komplementrendszer, mellyel külön fejezet foglalkozik.
 
TÖRTÉNETI BEVEZETÉS
A természetes, veleszületett immunitás szerepét az immunológia az elmúlt évtizedig alulbecsülte. Gyarapodó ismereteink szerint a természetes immunitásnak nem csak a kórokozókkal szembeni időleges, a szerzett immunitás kialakulásáig tartó védelem a szerepe, hanem alapvető fontosságú a kialakuló adaptív immunválaszban. Charles Janeway Jr-nak és Ruslan Medzihotovnak a mintázatfelsimerő receptorokkal, Polly Matzingernek a danger hypothesissel, Bruce Beutlernek és Jules Hoffmannak a TLR receptorokal és Ralph Steinmannak a dendritikus sejtekkel kapcsolatos felfedezései igen fontos mérföldkövei a természetes immunitásra vonatkozó kutatásoknak. E felfedezések jelentőségét a 2011-es orvosi Nobel-díj odaítélése is jelzi (Beutler–Hoffman–Steinmann).
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave