Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.7.2. A természetes és az adaptív immunrendszer jellemzői

  1. A veleszületett immunitás receptorainak genetikai kódja csíravonalban rögzítettek, esetükben nem kerül sor a gének szomatikus átrendeződésére, mint azt majd a szerzett immunitás sejtjeinek (T- és B-lymphocyták) receptorainak esetében látjuk. A T- és B-lymphocyták szomatikus génátrendeződés révén létrejött receptorai az antigénfelismerő molekulák szinte végtelen variációs tárházát nyújtják.
  2. A veleszületett immunitás elemei azért képesek azonnali reakcióra, mert a patogénnel való találkozást megelőzően készen állnak a természetes immunitás sejtes elemei a végleges szerkezetű mintázatfelismerő receptorokkal.
  3. Konzervált molekuláris mintázatot ismernek fel korlátozott specifitással (pl. lipopoliszacharidot, glikánt) szemben a szerzett immunitás sejtjeinek receptorai által felismert peptid, szénhidrát és lipid antigénekkel.
  4. A veleszületett immunitás biztonsággal megkülönbözteti a sajátot a nem sajáttól, szemben a szerzett immunitás antigén felismerésével.
  5. Azonnal aktiválódnak végrehajtó funkciói.
  6. A természetes immunitás elemeinek aktiválódása következtében kostimulációs molekulák expresszálódnak, citokinek (pl. IL-1β, TNFα) és kemokinek (IL-8) termelődnek.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave