Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.7.5. A veszély hipotézis (danger hypothesis)

Az immunrendszer működésére vonatkozó korábbi alapvető elképzelés szerint a saját-idegen elkülönítése az elsődleges az immunfelismerésben. Az, hogy reagál-e vagy sem az immunrendszer egy adott antigénre, ennek a modellnek megfelelően a specifikus lymphocyták szintjén dől el.
Ezt az elképzelést követte időben a fertőző-idegen (infectious nonself) modell. Ennek a modellnek az értelmében az immunrendszer reakcióját végső soron az antigénbemutató sejtek határozzák meg. A fertőző ágensekre jellemző mintázatfelismerő receptorokhoz (pl. Toll-receptorokhoz) való kapcsolódása eredményezi az antigén bemutató sejtek jelentős kostimulációs molekula expresszióját.
Az immunrendszer működésének veszély (danger) hipotézise értelmében nem annyira az idegen-saját, mint inkább a veszélyes-ártalmatlan antigének megkülönböztetése az elsődleges az immunrendszerben. Az antigén bemutató sejtek felé vészjelzések a fertőzött, toxinhatásnak kitett vagy mechanikai károsodást szenvedett sejtek felől érkeznek. Ezek a vészjelzések lehetnek intracelluláris eredetűek vagy szecernáltak, sőt érkezhetnek a károsodott, degradálódott extracelluláris mátrixból. A veszély hipotézist az endogén saját vészjelzéseknek (pl. emlős DNS, RNS, hősokk fehérjék, interferon-α, IL-1β, CD40L, hialuronsav lebontási termékek) azonosítása támasztotta alá.
Ártalmatlan „idegennek” tekinthető az anyaméhben fejlődő, apai gének által kódolt fehérjékkel is rendelkező magzat, míg pl. mutációkat követően a saját antigén is veszélyforrásnak tekinthető. A veszélyhipotézis továbbfejlesztett változatának értelmében az immunrendszer reakcióját nem a specifikus receptorral rendelkező lymphocyták, nem is az antigén bemutató sejtek határozzák meg, hanem maguk a szövetek. Az egészséges szövetekkel szemben tolerancia alakul ki, míg a sérült szövetek immunválaszt indukálnak. Ebben a modellben kulcsszerepet játszanak a szövetekben található, korlátozott receptor repertoárral rendelkező γ/δ T-sejtek vagy az NKT-sejtek. Ez a modell állandó „párbeszédet’” feltételez az immunrendszer és a szövetek között.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave