Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


4.1.1.1. Általános szerkezeti elvek
  1. Az összes antitestmolekula alapvetően hasonló alapszerkezettel jellemezhető, a molekulákat két könnyű (L) (kb. 24 kDa) és két nehéz (H) (55–70 kDa) lánc építi fel (4.1.1. ábra). Egy könnyűlánc egy nehézlánchoz kapcsolódik, és két ilyen komplexum a nehézláncokon át kapcsolódik egymáshoz. A láncokat egymáshoz diszulfidhidak rögzítik (4.1.2. ábra).
  2. Mind az L-, mind a H-láncok ismétlődő, szerkezetileg homológ egységekből, doménekből (kb. 110 aminosav) állnak. A globuláris szerkezetű immunglobulin domének három vagy négy antiparallel polipeptidlánc által képzett két b-síkot tartalmaznak.
  3. Az immunglobulinok nehézláncaik mérete, aminosav-összetétele, fizikokémiai és biológiai tulajdonságai alapján osztályokra, illetve alosztályokra oszthatók (4.1. táblázat). Ezeket a molekulákat önálló gének kódolják, és ezért mindegyiket önálló izotípusnak nevezzük. A nehézláncok osztályainak kifejeződését a T-lymphocyták szabályozzák. Valójában ez a mechanizmus biztosítja, hogy egy adott kórokozó semlegesítésére a leginkább megfelelő immunglobulin izotípus termelődjék.
  4. Minden egyénben óriási számú (egyes vélemények szerint a különböző molekulák száma akár a 109 nagyságrendet is elérheti), az antigénkötő helyben különböző immunglobulin-molekula mutatható ki. Ezt a sokféleséget az egyén ellenanyagkészletének (immunglobulin-repertoár) nevezzük. Ez az óriási változékonyság (variabilitás) az antigénekkel való kapcsolódás finom specifitásának molekuláris hordozója. Az L- és a H-lánc N-terminális végeit variábilis régiónak nevezzük, ami egy antigénkötő egységet („zsebet”) alkot, míg a láncok többi része (C-terminális) jóval kisebb mértékű különbözőséget mutat (lásd 4.1.1.3. pont – izotípusok).
 
4.1. táblázat. Immunglobulin-izotípusok, szubtípusok fontosabb tulajdonságai
Immunglobulin Izotípus
Szubtípus
H-lánc
Méret (kDa)
Szérumkoncentráció (mg/ml)
Szérum felezési idő(nap)
Szekretált forma
Funkció
IgM
nincs
μ
970
1,5
5
pentamer (pIgM)
naív B-sejt antigénreceptor, komplement aktiválás
IgD
nincs
δ
184
nyomokban
3
nincs
naív B-sejt antigénreceptor
IgG
IgG1, IgG2, IgG3, IgG4
γ1, γ2, γ3, γ4
146
(IgG3: 165)
13,5
(IgG1: 9,
IgG2: 3,
IgG3: 1,
IgG4: 0,5)
23
(IgG3: 7)
monomer
opszonizáció, komplement aktiválás (erősség: IgG3>IgG1>IgG2), ellenanyag függő sejt által kiváltott citotoxicitás (ADCC), maternális immunitás (placentalis transzport: IgG1>IgG3>IgG2>Ig), a B-sejtek visszacsatolásos gátlása
IgA
IgA1, IgA2
α1 vagy α2
160
3,5
(IgA1: 3
IgA2: 0,5)
6
monomer, dimer (dIgA) és trimer (pIgA)
nyálkahártya immunitás
IgE
nincs
ε
188
0,05
2
monomer
azonnali hiperszenzitivitás
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave