Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


2. Az immunrendszer sejtjei és szervei

Írta: Buzás Edit, Uher Ferenc, Falus András
 
Az immunrendszer a szervezet védelmi rendszere, mely dinamikusan változó sejtes összetételű szervekből áll. A pluripotens haematopeticus őssejtből lymphoid és myeloid irányú differenciáció történik. A lymphoid progenitor sejtekből alakulnak ki a T- (helper, citotoxikus, reguláló és iNKT) és a B- (B1, B2) sejtek, valamint az NK-sejtek. A myeloid progenitor sejtekből az immunválaszban ugyancsak igen fontos szerepet játszó granulocyták, hízósejtek, monocyták/macrophagok, dendritikus sejtek és myeloid szuppresszor sejtek jönnek létre.
A lymphocyták az elsődleges (központi) immunszervekben válnak éretté, a B-sejtek érésének a csontvelőben, míg a T-sejtek érése a thymusban zajlik. Az érett, immunkompetens lymphocyták a perifériára kikerülve folyamatosan vándorolnak (recirkulálnak). A szekunder nyirokszervek (lép, a nyirokcsomók, MALT, SIS) területén találkoznak az antigénekkel, ennek hatására aktiválódnak és differenciálódnak.
Az emlős szervezet immunválaszra alkalmas sejtjei testszerte szétszórtan, a vérben, a nyirokban és jellegzetes morfológiai eloszlásban több különböző szervben találhatók (2.1. ábra). Ebben az értelemben tehát nem beszélhetünk az immunrendszer anatómiai „lokalizációjáról“, hiszen a mozgásban lévő sejtek állandó cserélődést és az egyes immunszervek sejtes összetételének folyamatos módosulását eredményezik.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave