Az immunglobulinok B-sejtekben zajló expressziója és a sejtmembránon történő kifejeződése (BCR) szigorúan szabályozott, meghatározott sorrendben történő folyamat, és a B-sejt érése során a csontvelőben valósul meg. Ezt a folyamatot az immunglobulin gének rekombinációjával jellemezzük, amelynek immunsejt-specifikus enzimjei a RAG1 és RAG2 (lásd 4.3. fejezet). E két enzim elsősorban az ún. preB-sejtekben aktív, ezt követően transzkripciójuk jelentősen lecsökken, bár bizonyos sejtekben ismételten felerősödik (receptorátszerkesztés, receptorrevízió). Az antigénreceptorral rendelkező B-sejtek a csontvelőben szelekciós folyamaton esnek át, amelynek során azok a sejtek, amelyek saját struktúrát nagy affinitással kötnek meg, apoptózis révén elpusztulnak. Tekintettel arra, hogy a rekombináció véletlenszerű módon alakítja ki az immunglobulinok variábilis régióját, ennek a mechanizmusnak köszönhetően a perifériára került sejtek a saját struktúrát nem, ám az idegen molekulák óriási változatosságát képesek felismerni. E mechanizmus tehát alapvető fontosságú az autoreaktív B-lymphocyták kiszűrésére, mégis kimutatható, hogy számos B-sejt, amelynek receptora képes megkötni a saját struktúrákat, megmenekül a pusztulás elől. E sejtek nagy részében egy másodlagos V(D)J rekombináció alakul ki, amelynek révén a sejt elveszíti autoreaktív képességét. Ezt a folyamatot receptorátszerkesztésnek (receptor editing) hívjuk. Ezzel a mechanizmussal az immunrendszer nemcsak elhárítja az autoreaktív sejtek súlyosan károsító hatását, de növeli az immunglobulin-diverzitást anélkül, hogy új sejteket kellene generálnia.