Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


4.4. Immunglobulinok expressziója és termelődése

Írta: Kacskovics Imre
 
Az immunglobulinok B-sejtekben zajló expressziója és a sejtmembránon történő kifejeződése (BCR) szigorúan szabályozott, meghatározott sorrendben történő folyamat, és a B-sejt érése során a csontvelőben valósul meg. Ezt a folyamatot az immunglobulin gének rekombinációjával jellemezzük, amelynek immunsejt-specifikus enzimjei a RAG1 és RAG2 (lásd 4.3. fejezet). E két enzim elsősorban az ún. preB-sejtekben aktív, ezt követően transzkripciójuk jelentősen lecsökken, bár bizonyos sejtekben ismételten felerősödik (receptorátszerkesztés, receptorrevízió). Az antigénreceptorral rendelkező B-sejtek a csontvelőben szelekciós folyamaton esnek át, amelynek során azok a sejtek, amelyek saját struktúrát nagy affinitással kötnek meg, apoptózis révén elpusztulnak. Tekintettel arra, hogy a rekombináció véletlenszerű módon alakítja ki az immunglobulinok variábilis régióját, ennek a mechanizmusnak köszönhetően a perifériára került sejtek a saját struktúrát nem, ám az idegen molekulák óriási változatosságát képesek felismerni. E mechanizmus tehát alapvető fontosságú az autoreaktív B-lymphocyták kiszűrésére, mégis kimutatható, hogy számos B-sejt, amelynek receptora képes megkötni a saját struktúrákat, megmenekül a pusztulás elől. E sejtek nagy részében egy másodlagos V(D)J rekombináció alakul ki, amelynek révén a sejt elveszíti autoreaktív képességét. Ezt a folyamatot receptorátszerkesztésnek (receptor editing) hívjuk. Ezzel a mechanizmussal az immunrendszer nemcsak elhárítja az autoreaktív sejtek súlyosan károsító hatását, de növeli az immunglobulin-diverzitást anélkül, hogy új sejteket kellene generálnia.
A B-lymphocyták a periférián a lép, nyirokcsomó primer folliculusaiba, illetve a nyálkahártyák kötőszövetében kevésbé strukturáltan kisebb, szoliter nyiroktüszőkbe kerülnek. Az antigénnel itt találkoznak, és aktiválódásuk után belőlük nagyszámú, antigénre specifikus aktivált B-sejt (sejtproliferáció), illetve abból plazmasejt és memóriasejt (differenciálódás) keletkezik. Ez a folyamat bizonyos antigénekkel szemben a T-lymphocytáktól függetlenül is lezajlik (főleg szénhidrát típusú antigének), és ebben az esetben T-sejt-independens B-sejt-válaszról beszélünk. Ebben a folyamatban a sejtekben olyan molekuláris események zajlanak le, amelyek eredményeképpen az immunglobulin-molekulák nem a membránba integrálódnak, hanem a sejtekből az extracelluláris térbe szekretálódnak.
Fehérjetermészetű antigén esetén az antigén bemutatása professzionláis antigénbemutató sejtek révén történik, amelynek eredményeként a nyirokcsomóban lévő antigénspecifikus T-sejtek aktiválódnak. Ezt követően a T-sejtek aktiválják azokat B-sejteket, amelyek ugyanebben a nyirokcsomóban (lépben stb.) ugyanebből a kórokozóból származó antigénnel aktiválódtak. Ezt a folyamatot T-dependens B-sejt aktiválásnak nevezzük. A T-independens humorális immunglobulin termelés során a változás viszonylag csekély mértékű: a B-sejt receptort alkotó membrán kötött IgM molekula a plazmasejtekben szolubilis formában termelődik és szekretálódik. Ezzel szemben a T-sejtfüggő immunglobulin termelés jelentős minőségi változást hoz és azon kívül, hogy az immunglobulin-molekula ebben az esetben is szekretálódik, jelentősen növekszik az immunglobulin antigénkötésének affinitása, illetve az immunoglobulin-molekula konstans része úgy módosul, hogy a molekula variábilis része változatlan marad. Az előbbi jelenséget szomatikus hipermutációnak, az utóbbit izotípus- vagy osztályváltásnak nevezzük. Ismeretes, hogy a periférián lévő érett B-sejtek egy részében a RAG1 és RAG2 enzimek reaktiválódnak és újragenerálják a V(D)J eseménysort, ezzel is fokozva az immunglobulin variabilitását. Ezt a folyamatot, amelyet többek között a mandulákban lévő B-sejtekben is kimutatták, receptorrevíziónak (receptor revision) nevezzük és alapvetően az immunglobulin-diverzitás további fokozása érdekében történik.
A B-sejtek érését, szelekcióját, az antigénnel történt kapcsolódását követő eseménysorozatot, a B- és T-sejtek közötti interakció részleteit a későbbiekben tárgyaljuk (7. és 8. fejezet). Ebben a fejezetben a receptor átszerkesztés, az immunglobulin szekréciós formájának kialakulása, az izotípusváltás, a szomatikus hipermutáció, a receptor revizió és az immunglobulin termelés molekuláris hátterét mutatjuk be (4.4.1. ábra).
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave