(RECEPTOR EDITING)

 

A B-lymphocyták csontvelőben zajló érése során, a korábban tárgyalt V(D)J rekombinációs mechanizmus révén előbb a nehéz-, majd a könnyűlánc alakul ki, és mint membrán-IgM jelenik meg a sejt felszínén. Ezeket a sejteket éretlen B-sejteknek nevezzük, amelyek további sorsát antigénreceptoruk (BCR) jellege határozza meg. Érésük következő fázisában azoknak a sejteknek az eltávolítása, megváltoztatása zajlik, amelyek antigénreceptorukkal saját struktúrákkal képesek kapcsolódni. Ez a negatív szelekció a saját szervezettel kapcsolatos tolerancia egyik kulcsfolyamata és egyik biztosítéka annak, hogy autoimmun folyamatok ne alakulhassanak ki. Jelen ismereteink alapján az autoreaktív B-sejteknek négy lehetséges sorsa lehet. Ezek közül az egyik a sejtek apoptózis révén történő megsemmisülése (klóndeléció), a másik a receptor átszerkesztésével történő új antigénreceptor kialakítása, a harmadik B-sejtek válaszképtelenné változtatása, és végül a negyedik státus, amikor a sejtek bár képesek lennének saját struktúrával reagálni, ez a folyamat mégsem következik be (pl. a saját struktúrák rejtetten lokalizálódnak, vagy alacsony a koncentrációjuk). Ezek közül ebben a fejezetben a receptor átszerkesztését tárgyaljuk.

 

 

Amikor egy éretlen B-sejt először kifejez egy könnyűláncot és a felszínen megjelenik, a membrán-IgM, a RAG gének még aktívak. Amennyiben a B-sejt nem reagál saját struktúrával, vagyis a felszíni BCR keresztkötése nem alakul ki, akkor a génátrendeződés folyamata megszűnik, és a B-sejt továbbfolytatja érését; a RAG fehérjék mennyisége csökken, de nem tűnik el teljesen mindaddig, amíg a csontvelőben elkezdődött B-sejt érés teljesen be nem fejeződik a lépben, nyirokcsomókban. Azok a B-sejtek viszont, amelyeknél a BCR keresztkötése saját struktúrán keresztül megvalósul, felfüggesztik további érésüket és ismét fokozzák RAG génjeik aktivitását. Ennek következtében további könnyűlánc-rekombináció következik be, annak ellenére, hogy a sejt ezt a lépést korábban már sikeresen végrehajtotta. Ez a folyamat olyan új könnyűlánc kialakulásához vezet, amelyik a már meglévő nehézlánccal együtt esetleg nem lesz autoreaktív és ezáltal a sejt elkerüli az önmegsemmisítést. A folyamat potenciálisan többször is lejátszódhat, tekintettel arra, hogy két könnyűlánc lókusz vehet részt ebben a folyamatban. Ember esetén először a k-, majd a l-gének átrendeződése figyelhető meg.