MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Az immunológia alapjai
4.5.4. Monoklonális ellenanyagok előállítása
Az 1970-es években Cambridge-ben, a Medical Research Council laboratóriumában az argentin származású Cesar Milstein és a svájci Georges Köhler a szomatikus sejthibridizáció módszerét alkalmazták az immunglobulinok könnyűláncának térképezésére. A variábilis és konstans domének génjeinek kapcsoltságát tanulmányozták egér és patkány myelomasejtek fúziójával. Olyan hibrideket kívántak előállítani, melyekben a könnyűlánc konstans régiója az egyik, variábilis régiója a másik állatra jellemző. Ilyen hibrideket nem sikerült izolálniuk, és ezzel bizonyították a két genetikai régió szoros genetikai kapcsoltságát. (Az azóta rutinszerűen gyártott, ún. humanizált monoklonális ellenanyagok variábilis része molekuláris biológiai módszerekkel kerül kialakításra.)
Köhler és Milstein (1975) alapkutatási szintű vizsgálatai során vetődött fel annak a lehetősége, hogy a nemszekretáló myelomasejteket fuzionáltatni lehet normál plazmasejtekkel, és az így képződött hibridekben az „immortalizált” plazmasejt által termelt immunglobulin gén expressziója következhet be. Birka vörösvérsejtekkel BALB/c egereket ismételten immunizáltak, majd az eltávolított lépből preparált lymphoid sejteket fuzionáltatták egy nem szekretáló, HGPRT- egérmyelomával (az NS-I jelű folyamatos sejtvonalat használták). A hibrideket HAT médiumon szelektálták, majd az egyes klónok felülúszóit tesztelték birka vörösvérsejteken. Ezzel a módszerrel izolálni tudtak olyan klónokat, melyek a birka vörösvérsejtekkel reagáló ellenanyagot termeltek. Mivel ezeket az immunglobulinokat egyetlen sejtklón leszármazottjai termelik, ezért nevezzük őket monoklonális ellenanyagoknak. A szomatikus sejthibridizációval immortalizált plazmasejtekből származó klónok az antigén egyetlen epitópjára specifikus, azonos izotípusú ellenanyagot termelnek, és mind in vitro körülmények közt (szövetkultúrában, fermentációval), mind szingén (genetikailag identikus) egérbe oltva (pl. ascites tumorként) in vivo fenntarthatók és igény szerint szaporíthatók. A nagyfokú homológia és a genetikai állandóság a monoklonális ellenanyagok széleskörű felhasználását indította el az 1970-es évek második felétől (és 1985-ben Köhler és Milstein megkapták a Nobel-díjat).
Tartalomjegyzék
- Az immunológia alapjai
- Impresszum
- Előszó
- Előszó a második kiadáshoz
- Immunológiai alapfogalmak, sejtek, molekulák
- 1. Az immunológiai működés sajátosságai, immunológiai alapfogalmak
- 1.1. Az immungenom és jellegzetességei, az immungenomika
- 1.2. Az immunológia mint tudomány definíciója, biológiai, orvosi és laboratóriumi megközelítései
- 1.3. Az immunológia fő tudományos kérdései
- 1.4. Az immunválasz legfőbb alapfogalmainak rövid áttekintése
- 1.5. Elsődleges és másodlagos immunválasz, az immunválasz fő szakaszai
- 1.6. Az immunválasz két összefüggő része, a természetes és szerzett immunválasz
- 1.7. Az immunválasz legfontosabb jellegzetességei
- 1.8. Az immunválasz törzsfejlődésének főbb jellegzetességei
- 1.1. Az immungenom és jellegzetességei, az immungenomika
- 2. Az immunrendszer sejtjei és szervei
- 1. Az immunológiai működés sajátosságai, immunológiai alapfogalmak
- A veleszületett/természetes immunitás
- 3. Természetes immunitás
- 3.1. Az immunrendszer sejtjeinek vándorlása, az adhéziós molekulák szerepe az immunválasz során
- 3.2. Az Fc-receptorok
- 3.2.1. Fc-receptorok osztályozása és szerkezete
- 3.2.2. A járulékos sejtek Fc-receptorai és működésük
- 3.2.3. Fc-receptorok által kiváltott fagocitózis
- 3.2.4. Fcγ-receptor által kiváltott természetes ölő sejt (NK) aktiválás
- 3.2.5. A nagy affinitású Fcε-receptor által kiváltott aktiváló hatás
- 3.2.6. Az immunglobulinok transzportjában szerepet játszó Fc-receptorok
- 3.2.1. Fc-receptorok osztályozása és szerkezete
- 3.3. Phagocytasejtek, fagocitózis
- Történeti háttér
- 3.3.1. phagocytasejtek
- 3.3.2. A fagocitózis folyamata
- 3.3.2.1. Kemotaxis, a felveendő anyag „közelkerülése”
- 3.3.2.2. Abszorbció, a felveendő anyag megkötése, phagocytareceptorok
- 3.3.2.3. Membránaktiváció és fagocitózisiniciálás
- 3.3.2.4. Fagoszóma-lizoszóma állapot
- 3.3.2.5. Intravezikuláris „killing”
- 3.3.2.6. A felvett anyag lebontása, az aktivációs és degradációs termékek kibocsátása
- 3.3.2.1. Kemotaxis, a felveendő anyag „közelkerülése”
- 3.3.3. A fagocitózis szabályozása
- 3.3.4. A patogének stratégiái a megsemmisítés elkerülésére
- 3.3.5. A phagocytarendszer kóros állapotai (defektusai)
- Történeti háttér
- 3.4. Citokinek, citokinreceptorok
- 3.5. A komplementrendszer felépítése és aktivációja
- 3.5.1. Nevezéktan
- 3.5.2. Komplementaktiváció
- 3.5.3. A komplementaktivációt szabályozó mechanizmusok
- 3.5.4. A komplementreceptorok
- 3.5.5. A komplementfehérjék termelése
- 3.5.6. Komplementgenetika
- 3.5.7. A komplementrendszer működésének biológiai hatásai
- 3.5.7.1. Fertőzésekkel szemben nyújtott védelem
- 3.5.7.2. Opszonizáció és a fagocitózis fokozása komplement által
- 3.5.7.3. A gyulladásos válasz szabályozása a komplement révén
- 3.5.7.4. Komplementmediált lízis
- 3.5.7.5. Az antitestválasz beindításában játszott szerep
- 3.5.7.6. A megváltozott saját védelme: A komplement hatása az immunkomplexek méretére és az apoptotikus testekre
- 3.5.7.7. A komplementrendszer és más plazma-enzimrendszerek hálózati kapcsolatai
- 3.5.7.1. Fertőzésekkel szemben nyújtott védelem
- 3.5.1. Nevezéktan
- 3.6. Fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC)
- 3.6.1. A fő hisztokompatibilitási génkomplex és fehérjetermékeinek általános jellemzői
- 3.6.2. A klasszikus mhc-fehérjék jellegzetességei
- 3.6.3. AZ MHC-gének szerveződése
- 3.6.3.1. Az emberi MHC-I-gének
- 3.6.3.2. Az emberi MHC-II-gének
- 3.6.3.3. Az emberi MHC-III-gének
- 3.6.3.4. A klasszikus MHC-gének sokféleségének mértéke és jelentősége
- 3.6.3.5. Egér MHC-gének
- 3.6.5.6. Az MHC-gének bioszintézise és szabályozása
- 3.6.5.7. Az MHC- és KIR-molekulák polimorfizmusának genetikai és funkcionális összefüggése
- 3.6.5.8. Az MHC komplexen kívül kódolt MHC-szerű gének és molekulák
- 3.6.3.1. Az emberi MHC-I-gének
- 3.6.1. A fő hisztokompatibilitási génkomplex és fehérjetermékeinek általános jellemzői
- 3.7. A természetes immunválasz
- 3. Természetes immunitás
- A szerzett/adaptív immunválasz
- 4. Szerzett immunitás
- 4.1. Ellenanyagok
- 4.2. T-sejt-receptor (TCR)
- 4.3. Immunglobulin és T-sejt-receptor (TCR) gének
- 4.3.1. Az immunglobulin gének genomikus szerveződése
- 4.3.2. A TCR-gének genomikus szerveződése
- 4.3.3. Az immunglobulin gének átrendeződése
- 4.3.4. A TCR-gének átrendeződése
- 4.3.5. RAG-1-, RAG-2-rekombinázok
- 4.3.6. Az immunglobulin és TCR-géndiverzitás eredete, T- és B-sejt-repertoár
- 4.3.7. Immunglobulin-allotípusok
- 4.3.1. Az immunglobulin gének genomikus szerveződése
- 4.4. Immunglobulinok expressziója és termelődése
- 4.4.1. Receptorátszerkesztés
- 4.4.2. Az immunglobulin szekréciós formájának előállítása
- 4.4.3. Izotípusváltás (nehézlánc-osztályváltás)
- 4.4.4. A szomatikus hipermutáció
- 4.4.5. AID és „error prone” DNS-polimerázok
- 4.4.6. Receptorrevízió
- 4.4.7. Az ellenanyag-termelés transzkripciós szabályozása
- 4.4.8. Az immunglobulin-mRNS metabolizmusának szabályozása
- 4.4.9. Immunglobulin-transzláció, láncok kapcsolódása és glikoziláció
- 4.4.1. Receptorátszerkesztés
- 4.5. Hibridomák és a monoklonális ellenanyagok
- 4.6. Terápiás célokra alkalmazott monoklonális antitestek
- 5. Antigénfeldolgozás és -bemutatás
- 5.1. Antigének
- 5.2. Az antigénbemutatás két útja
- 5.3. Endogén antigénfeldolgozás – antigénbemutatás MHC-I-molekulák által
- 5.4. Exogén antigénfeldolgozás – antigénbemutatás MHC-II-molekulák által
- 5.5. Az MHC háttér „restrikciójának” molekuláris értelmezése
- 5.6. A CD1-molekulák szerepe az antigénbemutatásban
- 5.1. Antigének
- 6. T-lymphocyták fejlődése és aktivációja, a sejtközvetített immunválasz
- 7. A B-lymphocyták aktivációja, a humorális immunválasz
- 7.1. A B-sejtek aktivációja
- 7.2. A humorális immunválasz
- 4. Szerzett immunitás
- Az immunválasz szabályozása
- 8. Szabályozási folyamatok az immunválaszban
- 8.1. Általános szabályozási jellegzetességek az immunválaszban
- 8.2. Kostimulációs hatások szabályozási szerepe
- 8.3. T-sejt-függő serkentés és gátlás
- 8.4. Az antigén hatása az immunválaszra
- 8.6. Idiotípus-reguláció, idiotípus-hálózat
- 8.7. Az immunrendszer homeosztázis-kontroll mechanizmusa
- 8.8. A triptofánlebontás, IDO, kinureninek
- 8.9. A gyulladásos reakció befejezése
- 8.10. A gyulladást követő T-sejt-pusztulás mechanizmusa
- 8.1. Általános szabályozási jellegzetességek az immunválaszban
- 9. Az immun- és a neuroendokrin rendszerek kapcsolata
- 10. Immuntolerancia
- 11. Az immunológiai homunculus és az „immunignorancia”
- 12. Az egészséges immunválasz folyamatának összefoglaló áttekintése
- 8. Szabályozási folyamatok az immunválaszban
- Bevezetés a klinikai immunológiába
- 13. A klinikai immunológia alap- és speciális kérdései
- 13.1. Túlérzékenységi reakciótípusok
- 13.2. Azonnali túlérzékenység, az allergiás immunválasz
- 13.3. Akutfázis-reakció és gyulladás
- 13.4. A szervezet antimikrobiális védekezése
- 13.4.1. Az antimikrobiális védekezés alapvető sajátságai
- 13.4.2. Az antimikrobiális immunválasz fázisai
- 13.4.3. Immunológiai folyamatok az extracelluláris baktériumokkal és toxinjaikkal szemben
- 13.4.3.1. Természetes immunválasz szerepe az antimikrobiális immunválaszban
- 13.4.3.2. A mintázatfelismerő receptorok szerepe az antimikrobiális immunitásban
- 13.4.3.3. A szepszis
- 13.4.3.4 Legfontosabb szepszis-mediátorok
- 13.4.3.5. Mikrobiális szuperantigének
- 13.4.3.6. Adaptív immunválasz extracelluláris baktériumokkal szemben
- 13.4.3.7. Az extracelluláris baktériumok túlélési stratégiái
- 13.4.3.1. Természetes immunválasz szerepe az antimikrobiális immunválaszban
- 13.4.4. Immunológiai folyamatok intracelluláris baktériumokkal szemben
- 13.4.5. Immunológiai folyamatok a vírusok ellen
- 13.4.6. Dendritikus sejtek szerepe az antibakteriális, antivirális immunválaszban
- 13.4.7. Immunológiai folyamatok gombás fertőzésekkel szemben
- 13.4.8. Immunológiai folyamatok parazitafertőzésekkel szemben
- 13.4.9. A Treg-sejtek szerepe az antimikrobiális immunitásban
- 13.4.10. Az antimikrobiális védekezés különböző kimenetelei
- 13.4.1. Az antimikrobiális védekezés alapvető sajátságai
- 13.5. A tumorimmunológia alapjai
- 13.6. A szervátültetés és a graft versus host reakció immunológiai háttere
- 13.7. Immunológiai párbeszéd az anya és a magzat között
- 13.8. Autoimmunitás
- 13.9. Immunhiányok
- 13.10. Immunizálás és oltóanyagok
- 14. A legelterjedtebb immunológiai módszerek elve
- 14.1. CD-markerek vizsgálata
- 14.2. A vér sejtes összetétele
- 14.3. HLA-tipizálás szerológiai és molekuláris biológiai módszerekkel
- 14.4. Malignus hematológiai kórképek molekuláris genetikai diagnosztikája a génátrendeződés vizsgálatával
- 14.5. Immunglobulinok mennyiségi, minőségi vizsgálata és izolálása
- 14.6. Specifikus ellenanyagok kimutatása és meghatározása
- 14.7. A celluláris citotoxicitási aktivitás meghatározása (CMC, NK-sejt-aktivitás és ADCC reakció)
- 14.8. A bőrpróbák az immunreaktivitás vizsgálatában
- 14.9. Lymphocytaproliferációs tesztek szerepe az immunreaktivitás vizsgálatában
- 14.10. B- és T-sejtek számának meghatározása
- 14.11. Keringő antigén–antitest komplex (immunkomplex) meghatározás fizikokémiai, immunkémiai és biológiai eljárásokkal
- 14.12. Hibridomák és monoklonális antitestek
- 14.13. Fc- és komplementreceptorok kimutatása
- 14.14. Citokinek mérése immunkémiai, molekuláris biológiai és biológiai módszerekkel
- 14.15. A komplementrendszer funkcionális és immunkémiai vizsgálata
- 14.16. A phagocyták aktivitása, a fagocitózis mérése
- 14.17. A gyulladásos reakciók laboratóriumi mérése
- 14.18. Granuloma-modellek
- 14.19. Összes és allergénspecifikus IgE mérése
- 14.20. Lymphocyta- és monocytaizolálás
- 14.21. Polimeráz láncreakció (PCR)
- 14.22. Immunhisztokémia
- 14.23. Természetes ellenanyagok mérése
- 14.24. Immunizálás
- 14.25. Vakcináció
- 14.26. Small interfering (si)RNS – RNS-interferencia (RNAi)
- 14.27. Microarray módszerek
- 14.28. SNP-genotipizálás
- 14.1. CD-markerek vizsgálata
- 13. A klinikai immunológia alap- és speciális kérdései
- Függelék
- Rövidítések jegyzéke
- Értelmező szótár
- Tárgymutató
Kiadó: Semmelweis Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 331 710 5
Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.
Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
