Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


5. Antigénfeldolgozás és -bemutatás

Írta: Rajnavölgyi Éva, Falus András
 
Az antigénfeldolgozás és -bemutatás az antigén eredetétől függően két útvonalon megy végbe. A sejt saját vagy vírusfertőzés során termelődő endogén fehérjéiből származó 8–9 aminosavból álló peptidek a sejtmaggal rendelkező minden sejt felszínén kifejeződő MHC-I-molekulákhoz kötött formában kerülnek bemutatásra. A peptidek képződését a citoplazmatikus proteaszóma enzim, ER-be történő szállítását az ATP-függő transzporter (TAP) végzi. Az MHC-I-molekulák az ER-ben kötik a peptideket, majd a β2-mikroglobulin által stabilizált MHC-I–peptid komplexek a plazmamebránba jutnak.
A külső környezetből felvett exogén fehérjék a hivatásos antigénbemutató sejtek (APC) endolizoszómáiba kerülnek, ahol a savas proteázok hatására részlegesen degradálódnak. Az APC-ben szintetizálódó MHC-IImolekulák az invariáns lánc segítségével az ER-ből először az endoszómába jutnak, ahol a CLIP peptid által foglalt kötőhelyük szabaddá válik az exogén antigénekből származó peptidek kötésére. A folyamatot az intracelluláris, MHC által kódolt HLA-DM heterodimer segíti elő. A stabil MHC-II–peptid komplexek a hivatásos APC-k (dendritikus sejtek, macrophagok, B-lymphocyták) plazmamembránjában jelennek meg. Az MHC-I által kötött endogén peptideket a CD8+ citotoxikus T, az MHC-II által kötött exogén peptideket a CD4+ helper T-sejtek ismerik fel.
A dendritikus sejteken megjelenő CD1-molekulák a nem fehérje természetû saját és mikrobiális glikolipidek, foszfolipidek, lipopeptidek bemutatásában játszanak szerepet.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave