Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


5.3.1.1. Az MHC-ben kódolt transzporter gének szerepe az antigénprezentációban
Emberben, egérben és patkányban két transzportert kódoló gént, a TAP-1 és TAP-2 géneket azonosították. A TAP-gének mesterséges bevitele helyreállította az előbbiekben leírt mutáns sejtek antigén bemutató képességét és a CTL általi lízissel szembeni érzékenységet. A TAP-1- és TAP-2-gének termékei az ATP-t kötő transzporter fehérjék (ABC = ATP binding casette) családjába sorolhatók, ahová többek között az ún. „multiple drug resistance” (MDR) gén terméke, illetve a cysticus fibrosis betegség hátterében álló genetikailag hibás klorid ion-csatorna fehérje is tartozik. A TAP-1 és TAP-2 gének termékei hidrofób, membránt átszelő szakaszból álló, az ER membránba ágyazott heterodimert alkotó fehérjék, melyeknek egy ATP-kötő katalitikus alegysége és egy, a citoszólba nyúló peptidkötőhelye van. Immunhisztokémiai és funkcionális bizonyítékok alapján az ER-ben képződő MHC-I-molekulákkal szoros kapcsolatba lépő TAP fehérje peptid pumpaként működik és citoszolikus peptideket szállít az ER lumenébe.
A jól koordinált peptid ellátás ellenére feltételezhető, hogy a TAP fehérjék által az ER lumenébe szállított peptidek zöme nem kötődik sikeresen az újonnan képződő MHC-molekulákhoz, és rövid időn belül lebomlik. Ennek egyik oka lehet, hogy a transzportált peptidek zöme nem felel meg az MHC-I-molekulák kötőhelyébe illeszkedő ideális okta/nonapeptid méretnek, hanem annál nagyobb, és így az MHC-I–peptid kölcsönhatáshoz további enzimatikus hasítás szükséges. Ebből az is következik, hogy vagy a TAP-nak kell preferenciálisan okta-, nona-, vagy dekapeptideket szállítania, vagy a citoplazmatikus lebontás során kell ideális méretű peptideknek képződnie. Mivel a mutáns TAP-géneket hordozó sejtekben találtak az MHC-I-molekulákhoz kötött hosszabb peptideket is, feltételezhető, hogy fiziológiásan működő sejtekben a TAP-transzporter és a citoplazmatikus fehérje lebontásban részt vevő proteáz aktivitása funkcionálisan kapcsolt.
A TAP fehérjék antigénprezentációban játszott kiemelt szerepére utal, hogy tumorsejtekben (különösen áttétképződést követően) sok esetben tapasztalták a TAP-expresszió csökkenését, és az endogén tumorantigénekből származó peptidek csökkent bemutatását. A ritka, súlyos immundeficienciával járó BLS (bare lymphocyte syndrome) kórképben a sejtek felszínén egyáltalán nem jelennek meg MHC-I-molekulák, aminek egyik oka lehet a TAP fehérjék mutációja és az ER-ba kerülő peptidek alacsony szintje. A betegségnek ez a formája a fertőző betegségekkel szembeni fokozott érzékenységet vált ki.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave