Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


6.1. T-sejtek differenciálódása

 
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Az 1980-as évek közepéig az immunológiában CD4+ helper, CD8+ citotoxikus és CD8+ szuppresszor T-sejteket különböztettek meg, azonban ezt követően mintegy másfél évtizedig a szuppresszor sejtek létezését elvetették. A kilencvenes években a figyelem a Th1-Th2 alpopulációk jellemzésére irányult, majd 2000-ben került sor a reguláló T-sejtek leírására, melyet 2007-ben a Th17, majd további CD4 Th alpopulációk (TFh, Th9, Th22) leírása követett. Mára ismertté vált, hogy a CD4+ T-sejtek nagyfokú plaszticitásának hátterében epigenetikus változások állnak.
Bár bizonyítottan létezik thymustól független T-sejtfejlődés is (elsősorban a bélben), mai tudásunk a T-sejtek fejlődését döntően a thymushoz kapcsolja. Emberben a di George-szindróma, egereknél a „nude” egér jelenség egyértelműen jelzi, hogy a thymus hiányában a perifériás T-sejtek száma igen alacsony, és jelentősen csökken a sejtközvetített immunválasz.
 
A T-sejt-érés fő jellegzetességei
  1. Vándorlás és osztódás. Ennek során a csontvelőből a thymusba érkezett T-sejt-előalakok a cortex területén osztódnak és vándorolnak a medulla felé, miközben jelentős részük elpusztul. Az előalakok még nem hordoznak T-sejt-antigénreceptort (TCR), tehát nem ismerik fel az antigént, és természetesen nem láthatnak el T effektor funkciókat. Ez utóbbi sajátosságokat a thymusban való vándorlásuk során szerzik meg. A túlélő T-sejt-populáció elkötelezett a saját MHC-re, és hiányoznak belőle a saját antigénekkel nagy aviditással reagáló T-sejtek.
  2. Differenciálódás. A megfelelő szomatikus génátren- deződés után expresszálódik a TCR/CD3 komplex, valamint bizonyos járulékos molekulák, így a CD4 és a CD8. Ennek során funkcionális differenciálódás zajlik le, kialakulnak a CD4- és CD8-molekulákkal szorosan összefüggő eloszlást mutató T-alpopulá- ciók (helper, citotoxikus, reguláló).
  3. Szelekció. A genomban rendelkezésre álló TCR- gének rekombinációjával elvileg óriási számú (saját és idegen) antigénnel és (saját és idegen) MHC-vel egyaránt reagáló TCR alakulhat ki. Az antigén- felismerő (TCR) és járulékos vagy koreceptorok (CD4, CD8) megjelenését követően pozitív és negatív szelekció zajlik le. A szelekciós folyamatok során kiválasztódnak és funkciójukra alkalmassá érnek a későbbiekben a periférián az idegen antigénekkel szembeni immunválaszt kialakító, a szervezet védekező funkcióit ellátni képes T-sejtek.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave