A T-sejtek és az antigénbemutató sejtek közötti kapcsolódás helye az ún. immunológiai szinapszis. Ennek a két sejt közötti határfelületnek a molekuláris szerveződése különleges. A T-sejt antigénbemutató sejt határán létrejön a szupramolekuláris adhéziós komplex (SMAC) (6.11. ábra). Ezen belül két koncentrikus, kör alakú területen belül más és más sejtfelszíni molekulák szerveződnek. A perifériás, nagyobb átmérőjű körnek megfelelő pSMAC területén kapcsolódik a T-sejt LFA-1 molekulája az antigénbemutató sejt ICAM-1 molekulájával. A centrális, belső kör területén (cSMAC) található a TCR komplex, mely az MHC–peptid komplexhez kapcsolódik, a CD4-molekula (mint az MHC-hez kapcsolódó koreceptor), valamint a CD28 kostimulációs molekula, mely a B7-molekulával kapcsolódik az antigénbemutató sejten. A helper T-sejtek esetében a B-sejtekkel alkotott immunológiai szinapszis kialakulásához 5–30 perc szükséges, és az érett szinapszis 12–24 óráig fennmarad a két sejt között. Ezzel szemben a citotoxikus T-sejt és az általa felismert target sejt között 3–5 perc szükséges az érett szinapszis kialakulásához, amely mindössze 5 percig marad fenn, ez az idő elegendő a preformált, perforint, granzim enzimet és granulolizint tartalmazó granulumok tartalmának a kiürítésére. A citotoxikus sejt ezután tovább vándorol, a target sejt azonban a rövid idejű kapcsolódást követően apoptózissal elpusztul.

 

 

Korábban úgy vélték, az adaptív (szerzett) immunitás antigénfelismerő receptorai rendkívül specifikusak, azaz feltételezték, hogy pl. egy adott TCR egyetlen MHC-peptid epitóp linganddal képes specifikusan kapcsolódni. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a T-sejtek epitóp-felismerése degenerált. Ugyanazon TCR igen nagy számú (többszázezer, esetleg milliós nagyságrendű) egymással több-kevesebb szerkezeti hasonlóságot mutató peptid/MHC komplexhez képes változó aviditással kötődni. Azaz egy adott T-sejt-receptort sokkal inkább egy felismert peptidepitóp-spektrum jellemez, mintsem egyetlen epitóp szelektív felismerése. Az egyes T-sejt-receptorok degenerált epitópreaktivitása és más TCR-ekkel részlegesen átfedő módon felismert epitópspektruma biztosítja végső soron, hogy változó környezeti körülmények között is képesek legyünk hatékony T-sejt-válasz kialakítására bármely antigénnel szemben.