Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


2.2.3. Dendritikus sejtek

Írta: Rajnavölgyi Éva
A dendritikus sejtek ugyancsak a járulékos sejtek közé tartoznak, nevüket dendritszerű nyúlványaikról kapták. Hosszú időn keresztül elkerülték a szövettanászok és immunológusok figyelmét. Mindez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az immunszervek szövettani metszetein a nagy sűrűségben előforduló lymphocyták tömege elfedi a dendritikus sejtek finom nyúlványrendszerét. Az elmúlt években vált nyilvánvalóvá, hogy kitüntetett szerepet játszanak az immunválasz elindításában és jellegének meghatározásában, ezért az immunrendszer „karmester” sejtjeinek tekinthetők.
A külső és belső tesfelszíneket védő természetes barrierek mentén éretlen dendritikus sejtek találhatók, melyek jelentős phagocytaképességgel rendelkeznek, és felszínükön nagy számban találhatók a fertőzéses jeleket érzékelni képes mintázatfelismerő receptorok (lásd 3.7. fejezet). Mint a perifériára kihelyezett „őrszem” sejtek, fagocitózis révén antigénmintát vesznek fel a patogén mikroorganizmusok behatolásának színhelyén, másfelől a patogénekre jellemző molekuláris mintázatot (pathogen associated molecular pattern – PAMP) érzékelve receptoraIκκal a fertőzés bekövetkeztét is érzékelik. Ennek hatására az éretlen dendritikus sejtek (pl. a bőr Langerhans-sejtjei) elhagyják „őrhelyüket”, és jellegzetes szöveti vándorlásba kezdenek. Eközben leáll a phagocytaműködésük, és morfológiájuk is megváltozik, nyúlványos felszín helyett salátalevélre emlékeztető redőket mutat (ezért nevezzük „fátyolsejteknek”, „veil cell”). A fátyolsejtek a környéki nyirokcsomókba vándorolnak, és annak paracortexében mint érett dendritikus sejtek (más néven „interdigitáló” dendritikus sejtek) telepednek le. A dendritikus sejtek érése az Flt3 ligand jelenlététől függ, mely a Flt3 tirozin-kináz-receptorhoz képes kötődni. Az érett dendritikus sejtek igen nagy számú dendritre emlékeztető nyúlvánnyal rendelkeznek, nem fagocitálnak, ugyanakkor jelentős sejtfelszíni MHC-II és kostimulációs molekula (CD80/CD86) expresszió jellemzi őket. Az utóbbi molekulák expresszióját a fertőzéssel járó molekuláris mintázatfelismerés indukálja. Így az érett dendritikus sejtek szerepe a szekunder nyirokszerveken belüli, a naív T-sejtek felé történő antigénbemutatásban, és ezáltal az adaptív immunválasz elindításában van.
A dendritikus sejtek zöme az úgynevezett konvencionális dendritikus sejt kategóriába sorolható. Ezek a sejtek részben az MHCII-vel bemutatott antigénekkel szembeni CD4+ T-sejt-válasz, másrészt az MHC-I segítségével bemutatott és kereszt-prezentált antigénekkel szembeni CD8+ válasz elindítói. Létezik azonban a dendritikus sejteknek egy szubpopulációja, mely a plazmasejtekhez hasonló morfológiájú, innen a plazmacitoid dendritikus sejt elnevezés. A plazmacitoid dendritikus sejtek az antivirális válasz korai résztvevői, melyek I-es típusú interferonokat termelnek a vírus DNS intracelluláris (endoszomális TLR 3, 7, 8 és 9 receptorok általi) felismerését követően.
A follicularis dendritikus sejtek csak nyúlványos morfológiájukban emlékeztetnek a fenti dendritikus sejtekre. A nyirokcsomók, a lép és a nyálkahártyák közelében található lymphoid szövetek germinális centrumaiban mutathatók ki. Feladatuk az antitestekkel, illetve komplementfehérjékkel kapcsolt antigének eredeti, intakt formában való megkötése.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave