Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


7.1.1. Antigénbemutatás B-sejtekkel

A B-sejtek egyik legsajátosabb funkciója, hogy nemcsak válaszolni képesek az antigéningerre, hanem maguk is képesek az antigénmolekulákat felvenni, feldolgozni és bemutatni az antigént (lásd 5. fejezet). Más APC-kel (pl. macrophag, dendritikus sejt) szemben azonban, ahol az antigén felvétele nem specifikus, a B-sejtek felszíni immunglobulin-receptoraik révén specifikusan kötik meg az antigént. Ezt az antigénreceptor által mediált endocitózis követi, majd az antigén feldolgozott peptidjei az 5. fejezetben leírt módon a B-sejtek MHC-II antigénjeivel együtt megjelennek a plazmamembránon. A BCR komplex internalizációjában az Igβ-láncnak jelentős szerepe van. A felszíni immunglobulin-receptorok de novo szintézisére és re-expressziójára néhány óra alatt sor kerül, így a B-sejt újra alkalmas lesz antigén kötésére és bemutatására.
A thymusindependens antigének (poliszacharidok, glükolipidek) szintén kapcsolódnak a felszíni immunglobulin receptorokhoz, endocitózisra kerülnek, de nem kerülnek feldolgozásra és nem kapcsolódnak az MHC-II-molekulákhoz.
Mivel a B-lymphocytákon, a macrophagokkal ellentétben, az MHC-II hisztokompatibilitási antigének kifejeződése állandó (konstitutív), ez állandó antigénbemutatásra ad lehetőséget. A specifikus, magas affinitású antigénkötés miatt a B-sejtek mintegy 1000-szer kisebb antigénkoncentráció mellett is – tehát jóval érzékenyebben – képesek antigént bemutatni a Th (elsősorban a Th2, lásd 6. fejezet) sejteknek, mint a macrophagok. Ezért, antigénbőség esetén az antigéneket főleg a gyorsan fagocitáló, sok lizoszomális enzimmel ellátott, aktivált macrophagok mutatják be, de a nyomnyi mennyiségű antigén bemutatása (az antigén bekerülése és bomlása utáni későbbi időpontban vagy a behatolástól távoli szövetben) a B-sejtek feladata.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave