Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


8. Szabályozási folyamatok az immunválaszban

Írta: Buzás Edit
 
Az immunválasz során, az antigén felvételétől, feldolgozásától és bemutatásától a T- és B-sejt-aktivációig és az effektor feladatok ellátásáig számos szabályozási mechanizmus működik.
Az immunrendszerben sejtes és szolubilis kölcsönhatási hálózatok tér- és időbeli mintázata alakítja ki az immunválasz megindításában, felerősödésében és megfelelő időben történő leállításában az optimális minőségi és mennyiségi jellegzetességeket.
A legfontosabb szabályozási mechanizmusnak az immunválasz során a T- és B-lymphocyta-aktivációban érvényesülő pozitív és negatív kostimulációs hatások, valamint a citokineken át történő szabályozás tekinthető.
Az immunválasz során a Th-lymphocytáknak központi szerepük van az immunológiai funkciók pozitív és negatív szabályozásában. A Th1 típusú (elsősorban IL-12-t, IFN γ-t, TNFβ-t és TNFα-t termelő) sejtek elsősorban a sejtközvetített immunválaszban, míg a Th2-sejtek (IL-4, IL-5, IL-10, IL-6, IL-13 termelők) főként a humorális immunválaszban nyújtanak segítséget. A két T-sejt-típus egymást negatívan szabályozza, aktuális arányuk az egészséges és a kóros immunválasz iránya szempontjából igen jelentős.
A reguláló T-sejtek közelmúltban azonosított típusai (a thymusban keletkező természetes reguláló T-sejtek (natTreg), a periférián kialakuló indukált reguláló T-sejt-típusok (a Th3 és Tr1) kitüntetett szerepet játszanak más T-sejtek működésének negatív szabályozásában: gátolják más T-sejtek proliferációját és citokintermelését.
A B-sejtes immunitás szabályozásában az Fc- és komplementreceptoron át érvényesülő negatív és pozitív hatások is fontos elemet képviselnek.
Az idiotípus/antiidiotípus hálózat ugyancsak a szabályozás egyik lehetőségének tekinthető.
Az immunrendszer az antigénre specifikus immunválasszal vagy specifikus válaszképtelenséggel, immuntoleranciával reagál. Mint már szinte minden fejezetben láttuk, a specifikus pozitív immunválasz vagy válaszképtelenség során nem antigénspecifikus mechanizmusok is szerepelnek, szerepük mind a válasz iránya, mind pedig annak mennyiségi beállítása szempontjából alapvető. Az immunrendszer szabályozása sejtes és szolubilis kölcsönhatások eredőjeként valósul meg. Az antigén felvételét, feldolgozását, bemutatását, felismerését, a proliferációs és differenciálódási eseményeket, majd a megfelelő immunválasz kiválasztását szabályozási folyamatok irányítják.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave