Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


8.2. Kostimulációs hatások szabályozási szerepe

Az immunválasz során igen sok sejt-sejt kapcsolat alakul ki és bomlik fel. Ezek a sejt-sejt kapcsolatok a fizikai „közelkerülés” mellett intracellulárisan keletkező jeleket eredményeznek, amelyek megváltoztatják a sejt működését.
Az antigénspecifikus kölcsönhatás (TCR-MHC/peptid) mellett az eredményes immunválasz lebonyolításához a T- és B-sejteknek járulékos szignálokat is kell kapniuk, ezek nélkül az antigén-specifikus kölcsönhatás a legtöbbször éppen, hogy anergiát, válaszképtelenséget vált ki.
A specifikus antigénreceptor mellett levő koreceptorok (CD4, CD8) kapcsolódása a megfelelő MHC-molekulákhoz, mintegy útjelző a T-sejt számára, hogy melyik antigénfeldolgozó sejttel (és honnan érkezett – exogén – endogén – antigénnel) kerüljön kapcsolatba.
Az immunsejtek válaszát, különösképpen a T-sejtek és az antigénbemutató sejtekét a koinhibitoros és a kostimulációs receptorokon keresztül érkező negatív és pozitív jelek egyensúlya diktálja. Mai tudásunk szerint számos pozitív és negatív hatású kostimulációs/koinhibitoros (adhéziós molekulákkal és egyéb membránfehérjékkel létrejövő) kölcsönhatás jöhet létre a T-sejt és az antigént bemutató sejt között.
  • A kostimulációs TNF-receptor (TNFR) családba tartozik: az OX40 (CD134), a 4–1BB (CD137), a CD40 és a CD27, míg ugyanennek a családnak más tagjai, pl. a Fas, a death receptor 5 (DR5) és TNFR-I, apoptózist indukálnak haláldoménjeiken keresztül, ezért koinhibitoros molekuláknak számítanak.
  • Ezzel szemben a kostimulációs CD28–B7 szupercsalád tagjai Ig varábilis doménszerű extracelluláris doménnel rendelkeznek. A CD28 és az ICOS (inducible T-cell co-stimulator) ennek a csoportnak a tipikus képviselői. Legalább három koinhibitoros molekulát is ismerünk ebben a családban: ilyen a CTLA-4 (cytotoxic T-lymphocyte antigen-4), a PD-1 (programmed death-1) és a BTLA. A felsorolt koinhibitorors molekulák gátló ITIM motívumokkal rendelkeznek.
 
A kostimulációs hatások helyi, sejtszintű, időben rendezett mintázata jelenti feltehetően azt a finom szabályozást, amely az immunrendszer számára az immunválasz megindításához, megfelelő beállításához és időben történő leállításához optimális.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave