Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


8.3.1. A T-sejt-függő serkentés és gátlás mechanizmusa, a Th1- és Th2-citokinek

 
Th1/Th2 reguláció (8.1. táblázat)
Már említettük, hogy a Th-sejtek citokintermelésük szempontjából heterogének. Bizonyított, hogy a polarizált képet mutató Th1- és Th2-sejtek citokinmintázata nemcsak eltér egymástól, de a keresztreguláció miatt egyes citokinek élesen „keresztbe gátolják” egymást, illetve egymás hatását, aminek (együtt a negatív kostimulációval), a válaszok leállításában van jelentősége.
A Th2 és Treg eredetű IL-10 egyik legfontosabb hatása, hogy erősen gátolja a Th1-sejtek citokintermelését, így pl. az IL-2-szintézist (és így annak hatásait). Az ugyancsak elsősorban Th2 eredetű IL-4 ugyanígy gátolja az IL-2 hatását B-sejteken. Rendkívül éles és kétirányú az antagonizmus az IL-4 (Th2) és a IFNγ (Th1) hatásai között (pl. IgE termelésre, DTH-ra). Az egyes citokinek gyakran az antitestválasz izotípusára hatnak eltérő módon, serkentőleg az egyikre és gátlólag a másikra (pl. IgG-IgE). A B-sejtek szöveti környezete által meghatározott citokin-összetétel jelentősen hat az osztályváltásra, tehát az izotípus (pl. IgG vagy IgA antitestek termelődnek) kialakulására.
Általában (kivételekkel) elmondható, hogy az IFN γ-t, IL-2-t, TNFα-t termelő T-sejtek elsősorban a sejtközvetített, míg az IL-4-et, IL-5-öt, IL-9-et, IL-6-ot termelő T-sejtek a humorális immunválaszt serkentik. Érdekes az is, hogy a Th2-sejteknek a B-sejtek, a Th1-lymphocytáknak pedig a macrophagok mutatják be főleg az antigéneket.
Sikerült azt is bizonyítani, hogy a „Th1-Th2” jelleg nem kötött szigorúan a CD4-markerhez, mert CD8+ sejtek egy részében is sikerült e kettősséget kimutatni. Ezeket a sejteket Tc1/Tc2 sejteknek nevezik, sőt inkább IFNγ-t termelő Tδ1, és elsősorban IL-4-t szekretáló Tδ2-sejteket is ismerünk.
A T-sejt-polarizáció eredményeképpen jelentős „munkamegosztás” jön létre a kölönböző fertőzések legyűrése során, a Gram-negatív baktériumok ellen a Th1, a féregfertőzésekkel szemben a Th2 jellegű Th-sejtek szerepe a lényeges.
Ezekben a gátló, illetve serkentő folyamatokban az immunrendszer nem antigénspecifikus sejtjei és termékeik is lényeges szerepet kapnak. Például, ha a lokális immunreakcióban az antigén természete (tumorsejt, vírus) vagy más tényező miatt NK-sejtek aktiválódnak, ez a helyi IL-12 és IFNγ-szint megemelkedését, tehát „Th1”-szerű (+ és –) hatást eredményez. Mai nézet szerint az IL-12-nek központi szerepe van a celluláris (sejtközvetített) immunválasz szabályozásában és biztató eredmények láttak napvilágot a metasztatikus tumorok, valamint a hepatitis-B és -C-vírus-fertőzések okozta betegségek kezelésében IL-12 segítségével.
Ha ismét csak az antigén természete (allergén, féreg), vagy más tényező miatt a lokális basophil granulocytaszám nő meg, ez éppen ellenkezően IL-4-szint növekedését, azaz „Th2”-szerű hatásokat (+ és –) juttat érvényre. A humorális immunválasz szempontjából viszont az IL-4 játssza a „karmester” szerepét. A szintén inkább Th2 és Treg-eredetűnek tartott IL-10-t allergiás kórképekben terápiás jelentőségűnek tartják az IL-5 eosinophil attraktív hatásának gátlása miatt.
Hasonló eltéréseket okoznak a lokálisan macrophagok, fibroblastok, follicularis dendritikus sejtek által termelt és ható prosztaglandinok. A PGE1 és a PGE2 gátolják ugyanis a Th1-sejtek citokintermelését, de nem befolyásolják a Th2-lymphocytákat. Következésképpen a PGE-k helyileg tolják el az egyensúlyt a humorális immunválasz irányába. Megtudtuk (pl. az AIDS/HIV kutatásból) azt is, hogy a kortikoszteroidok elsősorban a Th1-sejteket gátolják (apoptózis indukció), míg egyes androgén szteroidok (pl. dehidroepiandroszteron) gátolja a kortikoszteroidok Th1-blokkoló hatását, tehát antagonizálja azt. A β-endorfinról is tudjuk már, hogy gátolja a Th1, és serkenti a Th2 sejtek arányát. A b-agonisták pedig az IL-12 gátlásán keresztül gyengítik a sejtes immunválaszt.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szervezetben a Th1 és Th2 más-más folyamatokban szerepel szabályozó sejtként. Mindazonáltal semmiképpen sem szabad „dogmatikusan” értelmezni a Th1/Th2 citokinek hatását, hiszen gyakran a koncentrációtól, helytől, időtől függően akár ellentétesen is hathat ugyanaz a citokin.
 
8.1. táblázat. A T-sejt-polarizáció biológiai jelentősége
Szabályozó T-sejt
Normális és patoimmunbiológiai funkció
Th1
  • védekezés az intracellulárisnparaziták ellen
  • szervspecifikus autoimmun betegségek
  • Crohn-betegség
  • abortus
  • Helicobacter pylori indukált fekély
Th2
  • védekezés extracelluláris paraziták ellen
  • sikeres terhesség
  • hyper-eosinophilia
  • allergiás kórképek
  • krónikus graft versus host betegség
  • szisztémás sclerosis
  • HIV-fertőzés után AIDS kifejlődése
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave