Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


8.4. Az antigén hatása az immunválaszra

Az antigén mennyiségi és minőségi jellegzetességei egyaránt jelentősen meghatározzák az immunválaszt. Az igen alacsony, illetve nagyon magas antigénkoncentráció egyaránt toleranciát vált ki. Tapasztalati tény az is, hogy az immunválasz az antigén kémiai természete szerint lényeges eltéréseket mutat. A baktériumok, bakteriális termékek és szolubilis fehérje antigének elsősorban humorális, az intracelluláris patogének pedig mindenekelőtt sejtközvetített immunválaszt váltanak ki.
Néhány esetben a hasonló szerkezetű, vetélkedő antigének jelenléte csökkent immunválaszt eredményező antigénkompetíciót okoz. Ennek celluláris mechanizmusa részleteiben még nem ismert, vagy az antigénbemutatás és a Th-aktiváció szintjén történik valódi antigénkompetíció, vagy a „hasonló” antigénre adható immunválaszt negatív hatású, Th-sejt eredetű citokinek gátolják.
Nyilvánvaló, hogy az eredményes immunválasz nyomán megvalósuló antigénelimináció csökkenti annak koncentrációját, így az antigénspecifikus aktivációs folyamatokat, és az immunválasz is csökken. A válasz mérséklődésének kinetikája mégsem teljesen párhuzamos az antigén koncentrációjának csökkenésével, az immunválaszban a „lecsengés” során is csúcsok és csökkenések váltják egymást. Ez nyilvánvalóan egyéb mechanizmusok szerepét sejteti. Újabban molekulárisan is igazolták, hogy az eredeti peptidepitóp módosított peptidanalógjai úgy gátolják a T-sejt-választ, hogy a ζ-lánc eltérő mintázatú foszforilációját, és ezzel kisebb mértékű vagy gátolt ZAP-70 kináz aktivációt okoznak.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave