Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


8.5. Az Fc-receptorok feedback gátló- és a komplementreceptorok serkentő hatása a B-sejt-válaszban

Az Fc-receptorok (3.2. fejezet) szabályozó funkcióját régen feltételezik, hiszen az antigén-antitest komplex Fc-függően képes gátolni a B-sejt-aktivációt. Ennek mechanizmusa (8.3. ábra), hogy az antigén-(IgG)antitest komplex antigén komponense a felszíni immunglobulin receptorhoz, az antitest Fc-része pedig ezzel egyidejűleg az Fc-receptorhoz kapcsolódik. Ez akkor következhet be, ha az adott antigénnel reagálni képes szolubilis ellenanyag molekulákból jelentős mennyiség áll rendelkezésre a szöveti környezetben (azaz, ha az antigénre specifikus B-sejtekből már bekövetkezett a szolubilis formában antitesteket termelő plazmasejtté differenciálódás. A B-sejt receptor-antigén-ellenanyag-Fc FcγRIIB2 kapcsolódásnak az az egyik lehetséges következménye, hogy az FcγRIIB2-receptor citoplazmatikus részén levő tirozin foszforilálódik, aminek viszont egy foszfotirozin-foszfatáz (PTP1C) megkötése a következménye. A foszfatáz egy 13 aminosavból álló ITIM (immunreceptor tirozinalapú inhibitorikus motívum) motívumhoz kötődik. (Ez a motívum más molekulákon, pl. a BCR-hez konstitutívan kapcsolódó CD22-n és KIR receptorokon is kimutatható.) Az így kapcsolódó foszfatáz kritikus szerepet játszik abban, hogy ha a BCR és az FcγIIB-receptort „keresztköti” egy antigén, a hatás negatív, gátló irányú. Az antitestek tehát nemcsak neutralizálják és opszonizálás útján előmozdítják az antigén eltávolítását (tehát a B-sejt-aktiváló tényezőt), hanem közvetlenül is gátolják a B-sejt aktivációját, azaz „feedback” módon csökkentik saját termelődésüket. Empirikusan az is régóta ismert, hogy egyes anti-immunglobulin elsősorban IgM izotípusú autoantitestek („rheumatoid faktorok”) serkentik a humorális választ. Fentiek fényében nem kizárt, hogy ezt azáltal teszik, hogy az IgM autoantitestek kapcsolódásukkal gátolják az antigén-IgG komplexeket az FcγIIB-receptorhoz való kötődésükben, és így „gátolva a gátlást” serkentik a B-sejt-választ. Ismert az is, hogy a B-sejt aktivációja fokozza az FcγRIIB1- és csökkenti az FcγRII B2-receptor izotípus termelődését.
 
8.3. ábra. Ellenanyag-feedback
Amennyiben egy adott B-sejt sejtfelszíni immunoglobulin molekulája antigént köt, melyhez a már jelentős mennyiségben rendelkezésre álló szolubilis ellenanyag-molekulák valamelyike is kötődött, úgy az antigénhez kapcsolódó antitestmolekula Fc-régiójához a B-sejt FcγRIIb-receptora is kapcsolódni tud egyidejűleg, és negatív szignált közvetít a B-sejt felé.
 
8.4. ábra. B-sejt-kostimulációA B-sejt CR2-molekuláján keresztül aktivációs jel érkezik.
 
A B-sejt-receptorral a C3dg fragmentet kötő antigénen keresztül összekapcsolódó, a follicularis dendritikus sejteken is jelentős számban előforduló CR2 (CD21) komplementreceptorok viszont kostimuláló hatást közvetítenek a B-lymphocyták esetében (8.4. ábra). A hatásban a CR2-receptorhoz kapcsolódó CD19-molekulának és protein tirozinkinázoknak van lényegi szerepük. A BCR-hez és a CR2-hez (komplementreceptor 2) is kapcsolódó CD19 szerepe nagyon hasonlít a CD28 feladatához a T-sejt-aktivációban. A CD19-hez, foszforilálódása után PI-3-kináz kötődik, és serkentően részt vesz a kezdeti foszforilációkban.
Mai nézetek szerint ez a molekuláris alapja annak, hogy a B-lymphocyta a CR2-receptoron át serkentő, a FcγRIIB-receptoron keresztül pedig gátló stimulust kap. Ez a humorális immunválasz során létrejövő pozitív feedback igen lényeges lehet az antibakteriális immunválasz szempontjából.
Nem pontosan ismert az immunkomplex méretének, illetve egyéb paramétereinek jelentősége az Fc-receptorokon át kialakuló szuppresszióban. Tumoros állapotokban például (jelenség szinten) közismert a keringő tumorantigén–antitest immunválaszt blokkoló hatása.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave