Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


10.1.1. Centrális tolerancia

Az immuntolerancia kialakításában az elsődleges immunszervekben zajló szelekciós folyamatok kulcsfontosságúak.
A thymus negatív szelekciós folyamata során apoptózissal (klonális delécióval) pusztulnak el mindazon T-sejtek, melyek receptora nagy kötőerővel (aviditással) kapcsolódik a saját MHC–saját peptid komplexekhez. A fenti folyamatot nevezzük a centrális tolerancia kialakulási mechanizmusának. Centrális tolerancia nélkül a T-sejt-repertoár erősen autoreaktívvá válna, és ez halásos kimenetelű autoimmunitás kialakulásához vezetne.
Mint azt korábban említettük, a thymusban igen sokféle saját szöveti antigén fejeződik ki (a fogzománc-sejtekre jellemző génektől a herére specifikus génekig). Ennek a promiszkuus génkifejeződésnek a fő regulátora az AIRE transzkripciós faktor. A centrális tolerancia jelentőségére utal, hogy emberben az AIRE gén mutációja az elégtelen thymuson belüli antigén kifejeződés és a következményes elégtelen negatív szelekció miatt monogénes autoimmun megbetegedésnek, az APECED (autoimmun polyendocrinopathia candidiasissal és ectodermalis dysplasiával) szindrómának a kialakulásához vezet.
A centrális tolerancia kialakulását követően a saját antigénekkel szembeni alacsony/közepes aviditású receptorral rendelkező T-sejtek kijutnak a perifériára.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave