Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


10.1.2.3. Antigénszegregáció
Mint arról korábban szó esett, a szervezet bizonyos helyeiről nem lökődnek ki az átültetett szövetek (pl. agy, szem), ezeket a helyeket nevezzük immunológiailag kiváltságos (immunprivilegizált) helyeknek.
Korábban a jelenséget egyedül az autoantigének lymphocytáktól való anatómiai elzártságával magyarázták.
Mai értelmezésünk szerint az immunprivilegizált helyek három különleges sajátossággal rendelkeznek.
  1. Nincs nyirokelvezetésük és a naív lymphocytáktól barrierek védik ezeket a helyeket (vér–agy gát).
  2. Az immunprivilegizált helyeket elhagyó antigének immunszuppresszív citokinekkel, pl. TGF-β-val keverten jutnak ki a szervből.
  3. Az immunprivilegizált helyeken található sejtek FasL expressziója is hozzájárulhat az immuntolerancia kialakulásához/fenntartásához.
 
Feltételezhetően az immunprivilegizált helyeken expresszálódó antigének egy része sem toleranciát, sem aktivációt nem okoz, azonban az adott helyről kiszabadulva autoimmun célponttá válhat. A szimpatikus ophthalmia példáját említhetnénk. Szemsérülést követően szemfehérjékkel szembeni autoimmun reakció fejlődhet ki, mely gyakran mindkét szem autoimmun gyulladását eredményezi.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave