Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


11.1.3. Az immunválasz „második” típusa

Elsősorban a polireaktív antitesteket termelő CD5+ B-sejtek alcsoportjának létezése és az idiotípus-hálózatok tanulmányozása alapján a következtettek arra, hogy az immunrendszer két egymásra épülő részből, rendszerből áll.
Az egyik (a konvencionális szemlélet szerint működő) a külvilág (vagy a módosult saját) hatására létrejövő „külső”, „perifériás” rendszer. Az immunrendszernek ez a része idegen antigéneket ismer fel, és azokat immunmemória kialakulása mellett eliminálja. A külső, perifériás rendszer sejtjei rövidebb életűek, klónszelekcióval és szelektív érési folyamatokkal „válogatódnak ki”, a képződő antitestek magas affinitásuak, monospecifikusak. Hatásukra ez a rendszer a szervezet belső homeosztázisának fenntartása érdékében szükség esetén aggresszív immunválasszal reagál.
Létezik azonban az immunrendszeren belül egy második „belső” vagy „centrális” rendszer is. Ez a rendszer, melyhez egyesek a γδ T-sejteket (vagy azok egy részét) is hozzárendelik, elsősorban a hosszú életű CD5+ B-sejtekből (B1), s ezek egymással (is) reagáló hálózatából áll. A rendszer részét képezi az idiotípus/antiidiotípus hálózat is.
A centrális rendszer fő feladata az antigénfelismerő repertoárban létrejövő (és a thymusban ki nem szelektált) T-sejt-klónok szabályozása és az immundomináns autoantigénekre specifikus aktív, szabályozott immunválasz kialakítása és fenntartása. Az alacsony affinitás és a hálózatszerű önszabályozás e „belső, centrális” rendszer veszélytelenségét, a mutációk elmaradása pedig állandóságát biztosítja.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave