Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


2.3.2.1. Nyirok és nyirokcsomó
A nyirok, ez a vízszerű fehérjedús testfolyadék, a sejtek közötti térből a nyirokerek hálózatán át a ductus thoracicuson keresztül az angulus venosusnál (a vénás rendszer legalacsonyabb nyomású pontján) jut a vénás vérbe. Eközben, áthaladván a nyirokérhálózat mentén található regionális nyirokcsomókon, a nyirok feldúsul lymphocytákban, és a nyirokcsomókban leadja a szállított antigéneket.
A nyirokcsomók tokkal körülvett szervek, melyek reticularis struktúrája nagyszámú lymphocytát, dendritikus sejtet és macrophagot tartalmaz (2.8. ábra). A nyirokcsomók három „rétegből” állnak: a kéregből (cortex), paracortexből és velőből (medulla). A kéreg legkülső rétege elsősorban B-lymphocytákat, macrophagokat tartalmaz. A B-sejtek kisebb csoportokban fordulnak elő, ezeket primer folliculusoknak (tüsző) nevezik. Antigéninger hatására a primer folliculus megnagyobbodik, másodlagos folliculusszá alakul, sejtjei koncentrikus körökben veszik körül a germinális centrumot. Ez a struktúra osztódó B-lymphoblastokat, plazmasejteket, macrophagokat és follicularis dendritikus sejteket foglal magába. A mintegy 6 órás sejtciklus során itt történik a B-sejtek aktivációja és a velőállományba vándorló plazmasejtekké, illetve helyben maradó B-memóriasejtekké differenciálódása. A B-sejtek „affinitásérése”, illetve az immunglobulin-osztályváltás is a germinális centrumokban történik. A germinális centrumoknak kiemelt jelentőségük van a B-sejtes tolerancia kialakulásában is. A follicularis dendritikus sejtek Fc-receptoraik és komplementreceptoraik révén kulcsszerepet játszanak az antitesttel komplexben levő natív (nem lebontott) antigének „ott-tartásában”, a B-lymphocyta aktivációban és a másodlagos immunválasz kialakulásában.
 
2.8. ábra. A nyirokcsomó felépítése
 
A folliculusok közötti (interfollicularis) és a paracorticalis régió felépítése „thymusdependens”, vagyis itt elsősorban T-lymphocyták, továbbá kisebb arányban dendritikus sejtek találhatók. A dendritikus sejteknek, illetve a felszínükön megjelenő MHC-II-molekuláknak döntő szerepük van a felvett és peptidekké feldolgozott antigének T-sejtek felé történő bemutatásában. Az antigéningert követően először az itt található T-sejtek aktiválódnak.
A medullaris rétegben elsősorban immunglobulint aktívan szecernáló plazmasejtek találhatók. A medullaris sinusokban sok macrophag is kimutatható.
A több ponton belépő nyirokerek tartalmukat a tok alatti sinusokba ürítik. Az afferens és efferens vérerekkel egy helyen, a hiluson át távozó efferens nyirok nagy mennyiségű antitestet és a „bemenő értékhez” képest mintegy 50-szeres számú lymphocytát is tartalmaz. Ezek egy része a nyirokcsomóban jött létre, de túlnyomó többségük a vérből származik, ahonnan egy különleges érfalszerkezeten, a speciális posztkapilláris venulák magas endothelrétegén („high-endothelial-venules”– HEV) át lépett be a nyirokcsomóba. Ezen a területen az adhéziós molekulák száma és minőségi összetétele jellegzetesen megváltozik. A nyirokcsomó makroszkóposan is észlelhető megnagyobbodását két tényező okozza. Először is, a helyi antigénstimuláció során a keringésből a lymphocyták a HEV-en át jóval nagyobb (8–10-szeres) arányban lépnek be a nyirokcsomóba. Másodszor, a sejtosztódás nagymértékű fokozódása, a sejtek klonális felszaporodása következik be.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave