Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.1. Túlérzékenységi reakciótípusok

Írta: Buzás Edit
 
Az immunrendszer működése során egyes környezeti vagy saját antigénekre olyan kórosan fokozott reakciót hoz létre, mely négy túlérzékenységi reakciótípus valamelyikébe sorolható. Az I. (azonnali) típusú túlérzékenységi reakciót megelőzően Th2 immunválasz, allergénspecifikus IgE-termelés figyelhető meg, hízósejt és basophil granulocyta felszínén FcεRI-hez kötött IgE antigén általi keresztkötése által kiváltott degranuláció és hisztamin felszabadulás jellemzi (pl. asthma bronchiale, táplálkozási allergiák, anaphylaxis). A II. típusú túlérzékenységi reakció néhány óra alatt alakul ki, sejtfelszíni antigént felismerő IgG típusú antitestek hozzák létre ADCC reakció (antibody dependent cellular cytotoxicity), komplement lízis, receptor fehérjéken keresztüli jelátvitel indukciója vagy gátlása révén (pl. AB0 inkompatibilitás, myasthenia gravis stb.). A III. típusú túlérzékenységi reakció kialakulása szintén órákat vesz igénybe. Ennek során szolubilis antigéneknek többnyire IgG antitestekkel képzett komplexei (immunkomplexek) rakódnak le a kis erek falában és ennek következtében alakul ki vasculitis, nephritis vagy arthritis (pl. szisztémás lupus erythematosus). A IV. típusú reakció kialakulása napokat vesz igénybe, és T-sejtek (Th1, Th2 vagy citotoxikus T-sejt) és macrophagok aktiválódása vezet a szövetkárosodással járó reakcióhoz (pl. kontakt dermatitis).
 
TÖRTÉNETI HÁTTÉR
A túlérzékenyégi reakció kifejezést elsőként von Pirquet alkalmazta 1906-ban az immunrendszer ártalmatlan környezeti antigénekre létrejövő túlzott mértékű reakciójára. Kezdetben két típusát (azonnali és késői) különböztették meg. A ma is használatos túlérzékenységi reakció klasszifikációt Coombs és Gell vezette be 1963-ban.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave