Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.3. Akutfázis-reakció és gyulladás

Írta: Buzás Edit, Falus András
 
Az akut fázis reakció a szervezet nagyon gyors, hatékony, azonnali fiziológiás válasza a külvilág felől érkező bizonyos hatásokra, azok káros hatásának kiküszöbölésére és a homeosztázis helyrebillentésére. A lokális hatások (pl. szövetsérülés, vérzés, fertőzés, malignitás stb.) mediátorai elsősorban a testszerte előforduló macrophagokra, fibroblastokra, endothelsejtekre, illetve a bőrben a keratinocytákra hatnak. E sejtek válaszul gyulladásos citokineket (főként interleukin-6-t) termelnek. Innen válik szisztémássá a folyamat. Az IL-6 részben a máj parenchymasejteit akutfázis-fehérjék termelésére, részben a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengelyen keresztül kortikoszteroidok szintézisére készteti. Az akutfázis-fehérjék (pl. alvadási fehérjék, proteázinhibitorok, gyökfogók, komplementfehérjék) és a kortikoszteroidok egyaránt gyulladásgátló hatásúak, amelyek megakadályozzák a krónikus gyulladás kialakulását és fennmaradását.
 
TÖRTÉNETI HÁTTÉR
A gyulladás akut fázisához kapcsolódó összehangolt változásokat MacLeod és Avery 1941-ben nevezték elsőként akutfázis reakciónak. Morley és Kushner 1982-ben akutfázis-fehérjeként definiálták mindazon fehérjéket, melyek plazmakoncentrációja legalább 25%-kal emelkedik (pozitív akutfázis-fehérjék, pl. C-reaktív protein, CRP) vagy csökken (negatív akutfázis protein, pl. albumin) gyulladás során.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave