Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.5.5.1. Passzív immunterápia
Lényege, hogy a tumorsejtek eliminációját in vitro előállított ellenanyagok vagy in vitro felszaporított autológ sejtek bevitelével próbálják elérni. A passzív ellenanyag-terápia során az adott tumortípusra jellemző sejtfelszíni molekulák ellen irányuló humanizált monoklonális ellenanyagokat használnak, melyek a tumorsejtek kimutatására és specifikus elpusztítására is alkalmasak. A sejtpusztítás mechanizmusa az ellenanyag egyedi sajátságaitól és mesterséges módosításától függően eltérő lehet, így pl. a radioaktív izotóppal (I131, Y99) vagy citotoxikus szerrel (kémiai, növényi vagy bakteriális toxinok) kapcsolt ellenanyagok, az immuntoxinok direkt sejtpusztító hatást gyakorolnak a tumorsejtekre. Az ellenanyag szerepe az irányítás, aminek eredményeként a hagyományos kemoterápiás kezeléssel ellentétben a tumor antigént nem hordozó sejtek nem károsodnak. Az ellenanyagok effektor funkcióját a B-lymphoma-sejtek felszínén kifejeződő Ig idiotípust felismerő antiidiotípus ellenanyagok segítségével használják ki. A 4.6.1. táblázatban azokat a monoklonális antitesteket soroljuk fel, amelyeket valamilyen formában már terápiás célból kipróbáltak.
A perifériás vérből vagy a tumorszövetből izolált autológ tumor infiltráló lymphocyták (TIL) vagy a tumorspecifikus CD8+ effektor T-lymphocyták ex vivo elszaporíthatók és felhasználhatók passzív sejtterápiára. A beteg ily módon „felkészített” saját sejtjei a tumor antigének felismerését követően specifikus citotoxicitási reakciót és tumor regressziót eredményezhetnek.
Az citokinek jelenlétében in vitro felszaporított LAK (limfokinnel aktivált killer) sejtek elsősorban természetes (NK, NKT és γδ T-sejt) effektor sejteket tartalmaznak, melyek szintén felhasználhatók passszív immunterápiára. Az NK-sejt mediált sejtpusztítással szemben a szolid tumorokból származó sejtek kevéssé érzékenyek, így ezt a mechanizmust elsősorban a hematológiai tumorok kezelése során használják ki.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave