Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.8.3. A genetikai hajlam kialakításában szerepet játszó, mhc-n kívüli gének

  1. Ide tartoznak az autoantigén hozzáférhetőségét és eliminációját befolyásoló gének. Közéjük sorolhatjuk a thymuson belüli szöveti antigén expresszióért felelős AIRE gént. A C1q, C3 és C4 komplementfehérjék fontos szerepet játszanak az apoptotikus sejtek és immunkomplexek „eltakarításában”. Amennyiben az apoptotikus sejtek maradványai és az immunkomplexek tovább jelen vannak, aktiválhatnak autoreaktív T-sejteket autoimmun megbetegedést előidézve.
  2. Apoptózisgének: pl. a Fas gén terméke igen fontos szerepet játszik a szövetkárosodást előidéző immunreakciók megfékezésében.
  3. A jelpályák elindításának küszöbértékeit befolyásoló gének. Ide sorolhatjuk a lymphocytaaktiválódás negatív regulátorainak génjeit, pl. a gátló Fc-receptorok vagy az ITIM motívummal rendelkező CD22 B-lymphocyta-receptor génjét.
  4. A citokinek expresszióját befolyásoló gének.
  5. A kostimulációs molekulák expresszióját befolyásoló gének, melyek közül kiemelkedő a CTLA-4 génje. A CTLA-4 a CD80 (B7.1) és CD86 (B7.2) molekulát köti ligandként, és erős gátló jelet közvetít a T-sejtek felé. A gén egerekben való kiütése halálos kimenetelű limfoproliferatív szindróma kialakulását eredményezi.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave