Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


13.10.1. Megelőző aktív immunizálás

A patogének immunológiai szempontból rendkívül összetettek, különböző szerkezeti egységeik általában a természetes és az adaptív immunválaszt is aktiválják és számos, a B- és T-lymphocyták számára felismerhető epitópot hordoznak. A megelőző (preventív) vakcináció célja az adott kórokozóval specifikusan, gyorsan és hatékonyan reagáló memóriasejtek és ellenanyagokat termelő plazmasejtek képződésének kiváltása. Bár a vakcináció elvileg a humorális és a celluláris immunválasz kiváltására egyaránt alkalmas, az eddig kifejlesztett sikeres preventív oltóanyagok zöme védelmet biztosító ellenanyagok képződésén alapul. A védettség kialakulása ugyan időigényes, de hosszú távú védelem is kiváltható, amelynek hatékonysága az ismételt oltásokkal tovább fokozható. Preventív vakcinációs eljárásokat olyan kórokozók ellen sikerült kifejleszteni, amelyek emberben külső beavatkozás nélkül akut fertőzést váltanak ki, és néhány hét után – egyedtől függően – vagy a patogén teljes eltávolítását vagy halált okoznak.
A hagyományos oltóanyagokban erre a célra a teljes kórokozó betegséget nem okozó változatát, így elölt vagy inaktivált vírusokat (influenza, veszettség, gyermekbénulás Salk-vakcina) vagy az emberi sejtekben kevéssé szaporodó, súlyos betegséget nem okozó élő, legyengített (attenuált) kórokozókat (kanyaró, mumps, három eltérő törzset tartalmazó gyermekbénulás Sabin-vakcina, Bacille Calmette-Guérin/BCG intracelluláris baktérium) alkalmaznak. A tényleges patogénekhez legjobban az élő kórokozót tartalmazó vakcinák hasonlítanak, de alkalmazásuk a nagy hatékonyság mellett potenciális veszélyekkel is járhat, mivel a legyengített kórokozó bizonyos egyedekben visszanyerheti patogenitását. Így pl. a Sabin-csepp alkalmazásakor elsőként kis immunogenitású, de inaktivált oltóanyagot alkalmaznak, majd a már felkészített szervezetbe juttatott „emlékeztető” immunizálás során adják az élő vírust. Mivel a teljes vírus vakcinák előállítása sok esetben nem lehetséges és a nukleinsavak inaktivációja sem biztonságos, nagy jelentősége van az alegység (subunit) oltóanyagoknak, amelyekben az adott kórokozónak csak azon szerkezeti egységeit (pl. vírusból származó vagy rekombináns felszíni fehérje) használják az immunválasz kiváltására, amelyek neutralizáló ellenanyagok képződését váltják ki (pl. hepatitis-B-vírus felszíni antigén/HBsAg).
 
13.10.1. ábra. A vakcináció lehetőségei
A természetes fertőzést követően védetté vált egyed szérum ellenanyagai a veszélyeztetett szervezetbe juttatva passzív védelmet nyújtanak (A – passzív immunizálás). A betegséget okozó kórokozókból származó toxinok, az elölt vagy legyengített élő kórokozók a veszélyeztetett szervezetbe juttatva immunválaszt és a további fertőzésekkel szemben vádelmet váltanak ki (B – aktív immunizálás). A természetes fertőzést követő perzisztáló patogénekkel vagy tumorokkal szemben az immunválasz passzív vagy aktív vakcinációval is erősíthető (C – terápiás vakcináció)
 
Az inaktivált bakteriális toxinok (toxoidok) megtartják immunogenitásukat és T-sejt-függő ellenanyagválasz indukálására is képesek. A képződő ellenanyagok egy része neutralizáló hatású, azaz megakadályozza a toxinok – eltérő mechanizmusok révén kifejtett – sejtkárosító hatását. Az orvosi gyakorlatban a diphtheria és tetanus toxoidokat a szamárköhögést okozó Bordetella pertussis baktériummal együtt, kombinált vakcinaként alkalmazzák (DiPerTe), amelyben az elölt baktérium az oltás helyén gyulladást vált ki és elősegíti a hatékony toxoid ellenes immunválasz kiváltását. Kombinált vakcinaként alkalmazzák az élő attenuált kanyaró, mumps és rubeola vírusokat tartalmazó oltóanyagot is.
A tokos baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Salmonella, Neisseria meningitidis, Haemophilus influenzae) felszínét a patogenitást és az antigén tulajdonságokat meghatározó faj- és törzsspecifikus ismétlődő szénhidrát-alegységek (poliszacharidok) burkolják, melyek az alternatív úton át nem aktiválják a komplement rendszert. A poliszacharid-alegység vakcinák felnőttekben a T-sejtektől független, IgM típusú, komplement aktiváló ellenanyagok képződését váltják ki, de két évesnél fiatalabb gyermekekben nem indukálnak hatékony ellenanyag választ. Ha a szénhidrát-alegységeket kovalensen olyan fehérjehordozóhoz (pl. diphteria toxoid) kapcsolják, amelyek a helper T-lymphocyták aktivációja révén IgG-típusú, szénhidrát-specifikus ellenanyagok képződését váltják ki, a gyermekekben is hatékony alegység vakcinát lehet előállítani (gyerekkori agyhártyagyulladást megelőző H. influenzae oltóanyag). A CD4+ és CD8+ T-sejtek által felismerhető több epitóp aminosav szekvenciáját magukban foglaló szintetikus peptidek bizonyos esetekben hordozó nélkül is alkalmazhatók alegység vakcinaként, de felhasználásukat a T-sejt felismerés MHC függése jelentősen korlátozza.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave