Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.1. Az immunrendszer sejtjeinek vándorlása, az adhéziós molekulák szerepe az immunválasz során

Írta: Buzás Edit, Falus András
Az adhéziós fehérjék molekulapartnerükkel létesített kölcsönhatásuk során intracelluláris jeleket generálnak, melyek révén részt vesznek az immunológiai és egyéb sejtaktivációs folyamatokban is. Az adhéziós molekulák kostimulációs hatásuk révén lényeges, járulékos szerepet játszanak az immunválasz számos pontján.
A közelmúltban felfedezett szolubilis, kemotaxist irányító fehérjéket, a kemokineket meghatározott sejtek termelik az immunrendszerben, és receptoraiknak sejtfelszíni kifejeződése is szabályozott. Két fő típusukat különböztetjük meg, a CC és a CXC kemokineket.
Az adhéziós molekulák, citokinek, kemotaktikus molekulák együttes hatásának eredménye a fehérvérsejtek érpályából való kijutása, extravazációja, mely során a HEV-ek falán kilépnek a környező szövetekbe (pl. gyulladás esetén). Először az endothelialis P-, majd E-szelektin és a leukocyták glikoproteinjeik kölcsönhatása révén a fehérvérsejtek gördülni kezdenek az endothel felszínén, majd LFA-1 és CR3 integrinek és ICAM-1, ICAM-2 kölcsönhatás következtében szoros adhézió alakul ki a fehérvérsejt és az endothel között. Ezt követően a fehérvérsejt LFA-1, CR3 és PECAM (CD31) molekulái segítségével átpréselődik az endothelsejtek között, enzimjeivel oldja a membrana basalist, teljessé válik a diapedesis. Végül a szövetekbe jutott fehérvérsejtek vándorlását az extracelluláris mátrix molekulákhoz kikötődött kemokinek, pl. a CXCL8 koncentráció grádiense irányítja.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave