Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.3.3. SEJTPROLIFERÁCIÓ

A kevert lymphocytakultúra (MLC) eljárás során ismert HLA-típusú személyek előzőleg (pl. mitomycin C-vel) osztódásképtelenné tett lymphocytáit inkubálják a vizsgálandó személy lymphocytáival. Az ismert HLA-típusú lymphocyták tehát mint stimulátorok szerepelnek. Minél eltérőbb a HLA-allotípus, annál jelentősebb aktiválódást és proliferációt (DNS-szintézist) mutatnak a vizsgálandó sejtek. Ez a módszer nem alkalmas a pontos HLA-típus meghatározására, de pl. jól használható annak megítélésére, hogy transzplantáció esetén a recipiens idegennek ismeri-e fel a donor sejtjeit, szöveteit. Ezzel a módszerrel még nem azonosított HLA-antigének jelenlétére is lehet következtetni.
 
Alkalmazás
A HLA-antigének meghatározásának legfontosabb alkalmazási területe a szerv- és csontvelő-transzplantáció. A kilökődés esélye annál kisebb, minél nagyobb mértékű a HLA-antigének egyezése a donor és a recipiens között. Emellett egy adott személy HLA-antigénjeinek meghatározása öröklődési (pl. családvizsgálat), igazságügyi (kriminalisztikai, apasági), illetve betegségasszociációs vizsgálatok céljából lehet fontos.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave