Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.5.4. Immunelektroforézis, immunfixációs elektroforézis

Immunglobulinok minőségi eltéréseinek vizsgálatára alkalmas eljárások. Ha a plazma/szérumfehérjéket elektromos térben, agaróz gélben töltésük szerint szétválasztjuk, majd immundiffúzióval specifikus antitestekkel precipitáltatjuk, a precipitációs ívek helyzete minőségi és mennyiségi felvilágosítást nyújt a jelenlevő immunglobulinokról. Ha két dimenzióban (Laurell-elektroforézis) hajtjuk végre az immunelektroforézist (először agarózban, majd 90°-kal elfordítva ellenanyag-tartalmú gélben), az egyes molekulák fragmentjeinek mennyiségére is felvilágosítást kaphatunk.
Könnyebben értékelhető és az immunelektroforézist lassan kiszorítja az immunfixációs elektroforézis, amelynek során az első lépés szintén az elektroforézis, majd az ily módon szétválasztott molekulákat könnyű- és nehézlánc-specifikus ellenanyagokkal precipitáltatjuk, és a precipitálódott fehérjéket megfestjük. Ily módon az adott immunglobulin pozícióját, esetleges minőségi és mennyiségi eltéréseit is megítélhetjük. Ma ez a standard módszer monoklonális gammopathiák diagnosztizálására és követésére. Érzékenysége kb 100–200 mg/l, a vizeletben ürülő Bence–Jones-fehérje (monoklonális szabad könnyűlánc) kimutatására legalkalmasabb metodika. Mindkét fent említett módszerrel nem csak az immunglobulinok, hanem minden más fehérje vizsgálható, ha specifikus ellenanyag áll rendelkezésünkre.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave