Az immunrendszer sejtjei, a vér és a nyirok útján állandó mozgásban vannak a szervezetben, hosszabb-rövidebb időt töltenek az elsődleges és másodlagos immunszervekben. Ennek során lehetőség nyílik arra, hogy a lehető legnagyobb számú lymphocyta kerüljön kontaktusba a különböző utakon (bőr, emésztőrendszer, légzőrendszer) a szervezetbe került antigénekkel, illetve azok feldolgozott darabjaival. Minthogy átlagosan minden 103–106 immunsejtből egy rendelkezik az adott antigénre specifikus antigénreceptorokkal, viszonylag nagyszámú találkozásnak kell lezajlania ahhoz, hogy reális valószínűsége legyen a megfelelő nagyságrendű poliklonális (több klón által biztosított) immunválasz létrejöttének. Ezt a B- és T-lymphocyták folyamatos recirkulációja teszi lehetővé. Az immunrendszer sejtjeinek eredményes vándorlásához, illetve „letelepedéséhez” szükséges, hogy e sejtek a vérerek falának endothelsejtjeihez tapadjanak, átjussanak az érfalon. Ez az „extravazáció” folyamata, mely a HEV (high endothelial venule) érszakaszok esetében a legeredményesebb. Bár pl. a vékonybélvenulák teljes területének csupán 2%-a HEV sajátosságú, a lymphocyták több mint 50%-a itt lép a mucosába. Minthogy ezek a specializált területek a lépen kívül minden másodlagos immunszervben kimutathatók, bőséges lehetőség kínálkozik arra, hogy az immunrendszer sejtjei a szövetközti térbe kerüljenek. A HEV-ek megjelenése az immunrendszer egyes pontjain szoros tér- és időbeli összefüggésben van az antigén kiváltotta aktivációval, a helyi immunválasszal és gyulladási folyamattal.