Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


14.10. B- és T-sejtek számának meghatározása

A T- és B-lymphocytákat legpontosabban az általuk expresszált specifikus CD-markerek segítségével, áramlási citofluorometriával lehet kimutatni. A T-lymphocyták felszínén található T-sejt-receptor (TCR) a CD3 molekulákhoz kapcsolódik. A T-sejtek meghatározásához a többláncú CD3-komplex e-lánca ellen irányuló ellenanyagokat használják leggyakrabban. A CD3+ sejtek hordozhatják a CD4 (helper T-sejtek) vagy a CD8 antigént (citotoxikus T-sejtek). A B-lymphocyták specifikus CD-markere a CD19 és a CD20. Emellett a B-sejtek antigénspecifikus receptorként (BCR) sejtfelszíni immunglobulint expresszálnak, amely megfelelő ellenanyag birtokában szintén kimutatható. Áramlási citometriával az adott CD markert hordozó sejt aránya adható meg a vizsgált sejtpopuláción (lymphocytapopuláción) belül (%-ban), az abszolút sejtszám meghatározásához ismerni kell az abszolút lymphocytaszámot.
 
Alkalmazás
A lymphocyta-szubpopulációk meghatározása az immunhiányos állapotok kivizsgálásának egyik első lépcsője. Számos fertőzéses és autoimmun kórképben jellemzően változik meg a lymphocytapopulációk összetétele (pl. akut vírusfertőzésben gyakran a CD8+ sejtek kerülnek túlsúlyba a CD4+ sejtekkel szemben). Emellett lymphomák és leukaemiák tipizálásában és követésében van jelentősége a T- és B-sejtszám meghatározásának.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave