Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai

Értelmező szótár

Írta: Falus András, Buzás Edit

αβ T-SEJTEK antigénfelismerő egységként α- és β-láncot tartalmazó T-sejt-receptort (TCR) hordozó T-lymphocyták.

ADCC lásd antitestfüggő celluláris citotoxicitás.

ADHÉZIÓS MOLEKULÁK a sejtek egymáshoz, illetve az extracelluláris mátrixhoz való kötődésének kialakítására alkalmas fehérjemolekulák, melyek egymással receptor–ligandum típusú kapcsolatba kerülve segítik elő különböző sejtek funkcionális kölcsönhatását. E molekulák az immunglobulin- (pl. ICAM-1,2,3; LFA-2,3), a szelektin- (pl. L-szelektin, E-szelektin, P-szelektin), az integrin (pl. LFA-1, Mac-1, CR4, VLA-4,6) molekula-szupercsaládba, illetve a mucinok közé (pl. GlyCAM-1, CD34) tartoznak. Szerepük a lymphocytamigrációban, illetve letelepedésben („homing”), a lymphocyta–lymphocyta, lymphocyta–macrophag, lymphocyta–endothel, leukocyta-extracelluláris mátrix, illetve phagocyta– mikroorganizmus kölcsönhatásokban van. Az adhéziós molekulák sejt- és szöveteloszlása, megjelenése jellegzetes.

ADJUVÁNS a poliklonális immunválasz mértékét nem fajlagosan növelő anyag (pl. Freund-adjuváns, bakteriális lipopoliszacharid).

ADAPTÍV IMMUNVÁLASZ, ADAPTÍV IMMUNITÁS az antigénspecifikus T-, illetve B-lymphocyták által kialakított, klonalitáson alapuló immunválasz, amely az immunológiai memória kialakulását is biztosítja. Más néven szerzett immunitás.

ADIPOKIN adipocyták által szekretált (és szintetizált) fehérje.

ADOPTÍV IMMUNITÁS egy adott antigénnel immunizált egyed immunológiailag kompetens sejtjeinek vagy/és ellenanyagainak egy másik egyed szervezetébe történő átvitelével (adoptív transzfer) kialakított fajlagos immunválasz.

AFFINITÁS az antitest és az antigén közötti egy pontos kapcsolódás kötőerejének kvantitatív mértéke, azaz a monovalens haptén (epitóp) és az ellenanyag monovalens antigénkötő helye (Fab-fragmentum) között kialakult kapcsolat erőssége.

AFFINITÁSÉRÉS a specifikus ellenanyagok affinitásának az immunválasz előrehaladtával bekövetkező növekedése szomatikus mutációk és a nagy affinitású B-sejt-klónok szelekciójának eredményeképpen.

AFP, α-fetoprotein onkofetális antigén, a máj termeli. A magzatban erőteljesen, felnőttkorban csak kismértékben fejeződik ki. Daganatos betegek keringésében megjelenik, ezért „tumormarkerként” használható.

AGGLUTINÁCIÓ sejtek, partikulák összecsapzódása ellenanyag jelenlétében. Az antitestek által előidézett agglutináció immunológiai mérőtechnika. Vörösvérsejtek összecsapzódása a hemagglutináció.

AGGLUTININ agglutináló anyag, gyakran antitest.

AICD (Activation induced cell death) a T-sejt-receptoron keresztüli T-sejt-aktiváció következményeként végbemenő apoptózis, mely alapvető jelentőségű a tolerancia és a homeosztázis fenntartásában.

AID (Activation induced deamination) citidin-uracil átalakulást okozó dezaminációs folyamat, mely a DNS-repair mechanizmus révén részt vesz többek között a B-lymphocyták szomatikus hipermutációjában és az izotípus váltásban.

AIDS (Acquired immunodeficiency syndrome) HIV-fertőzés által okozott szerzett immunhiányos betegség.

AIRE (Autoimmune regulator) transzkripciós faktor, mely génjének mutációja kimutatható APECED szindrómában (autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis ectodermal dystrophy). A thymuson belüli ectopiás génexpresszió „mester” regulátora.

AKCESSZÓRIKUS SEJTEK specifikus antigénkötő receptorral nem rendelkező sejtek, melyek részt vesznek az adaptív immunválasz kialakításában. Ide sorolhatók pl. a dendritikus sejtek és a phagocytasejtek.

AKTÍV IMMUNITÁS patogén hatására vagy védőoltás (vakcináció) hatására kialakuló immunitás.

AKUTFÁZIS-FEHÉRJÉK a gyulladás gátlását, lokalizálását, következményeinek enyhítését szolgáló fehérjék, melyek az akutfázis-válasz során fokozott mértékben termelődnek (proteáz-inhibitorok: pl. α2 makroglobulin, α1-antitripszin; véralvadási fehérjék: pl. fibrinogén; opszonizáló anyagok: pl. CRP, SAP; transzportfehérjék: pl. haptoglobin, SAA; gyökfogók: pl. cöruloplazmin).

AKUTFÁZIS-VÁLASZ a szervezet fiziológiás, szisztémás válasza egy lokálisan, fertőzés vagy trauma következtében keletkező hatásra. Hatása a helyi rendellenesség elhárítását szolgálja. A folyamatban központi szerepet játszik a máj, amely antiinflammatorikus akutfázis-fehérjéket (pl. antiproteázokat, opszonineket, alvadási fehérjéket) termel. Emellett döntő jelentőségű a hypothalamus– hypophysis–mellékvesekéreg tengely, amelynek aktivációja kortikoszteroid termelés révén gátolja a gyulladást. Az interleukin-6 (IL-6) központi szerepet játszik az akutfázis-reakció szabályozásában.

ALLÉL homológ kromoszómák azonos lókuszán lévő gének (kettő vagy annál több), amelyek azonos sajátság különböző változatait örökítik át, így biztosítva a genetikai polimorfizmust.

ALLÉL-EXKLÚZIÓ (allélkizárás) az a genetikai mechanizmus, amely heterozigóta egyedekben csak az egyik allél expresszióját teszi lehetővé. Így a T-, illetve B-sejtekben az egyik kromoszómán sikeresen lezajlott VHDHJH átrendeződés gátolja a variábilis gének átrendeződését a másik kromoszómán. A folyamat eredményeképpen vagy az anyai, vagy az apai gén fejeződik ki.

ALLERGÉN olyan antigén, amely a szervezett fokozott immunválaszát – allergiát, hiperszenzitivitási reakciót – váltja ki. Fertőzést általában nem okoz. Ilyen anyagok forrása pl. a virágpor, állati szőr, különböző ételek (tojás, bab, dió, egyes halak) stb.

ALLERGIÁS IMMUNREAKCIÓ azonnali túlérzékenységi (hiperszenzibilitási) folyamat, melynek során a basophil leukocytákból és a hízósejtekből IgE-függő folyamatok eredményeképpen vazoaktív aminok (pl. hisztamin, szerotonin, majd később prosztaglandinok, leukotriének, limfokinek stb.) szabadulnak ki. E mediátorok hatására allergiás tünetek: simaizom kontrakció, értágulat, gastrointestinalis zavarok, bőrjelenségek stb. alakulnak ki. Lásd még hiperszenzitivitás.

ALLOANTIGÉN adott faj egy másik, genetikailag nem-rokon egyedének immunrendszere által felismert antigének. Az alloantigének (pl. HLA, vércsoport antigének) transzplantáció, illetve vértranszfúzió során kilökődést eredményező immunválaszt válthatnak ki.

ALLOGÉN ugyanazon faj genetikailag eltérő másik egyedéből származó antigén.

ALLOGRAFT allogén donorből származó oltvány (graft).

ALLOTÍPUS fehérjék (pl. immunglobulin (Ig), MHC-termékek) genetikai polimorfizmus (allélek kifejeződése) eredményeként kialakuló variánsai. Pl. Ig esetében az azonos izotípusú Ig molekulák allélikus variánsai allotípusai – a H- és az L-láncok konstans szekvenciáiban létrejött aminosav-csere eredményeként alakulnak ki. Az MHC-molekuláknak számos allélikus változata van; a magasabbrendű szervezetek legnagyobb polimorfizmust mutató fehérjéi.

ALLOTRANSZPLANTÁCIÓ azonos faj eltérő egyedei közti szerv/szövetátültetés.

ALTERNATÍV ÚT lásd komplementrendszer.

ANAFILATOXIN a komplementaktiválás során képződő kis molekulatömegű peptidek (C3a, C4a, C5a), melyek az erek áteresztőképességét fokozó, gyulladást közvetítő hatásúak.

ANAFILAXIA azonnali (I-es) típusú hiperszenzibilitási (túlérzékenységi) reakció súlyos formája, mely esetében testszerte degranulálódnak a hízósejtek valamely az érpályába került vagy a tápcsatornából igen gyorsan felszívódó allergén hatására. Lásd még hiperszenzitivitás.

ANERGIA a T- vagy B-lymphocyta (klón) válaszképtelenségi állapota egy adott antigénre

ANGIOGENEZIS érképződés, a vérellátás kialakulása.

ANTIGÉN az érett immunrendszer T- és B-lymphocytái által felismert strukturák (mikrobák, sejtek, molekulák) gyűjtő neve. A kifejezést a magyar Detre László alkotta az antisomatogen (ellenanyag-termelést kiváltó) szó rövidített formájaként.

ANTIGÉN–ANTITEST KOMPLEX (immunkomplex) az antigén és az azzal fajlagosan reagáló ellenanyag által létrehozott komplex. Az antigén–antitest komplex komplementaktivációt indíthat el, a komplex sejtfelszíni receptorokhoz (Fc-, illetve komplementreceptorok) kötődve az antigén eliminációját fokozza. Más esetben az antigén-antitest komplex a keringésben marad, illetve a szövetek extracelluláris tereibe kerülhet. Ilyenkor az immunkomplexek lokális gyulladást okozhatnak.

ANTIGÉNDETERMINÁNS (epitóp, haptén) az antigénnek az antigénreceptorok (TCR, BCR), illetve az ellenanyag-molekula antigénkötő helye által felismert része.

ANTIGÉNKOMPETÍCIÓ egy antigén és röviddel annak beadása előtt a szervezetbe került másik antigén között kialakult versengés, melynek során a korábban bejutott antigénre adott válasz jelentősen csökkentheti a később bejutó antigénre adott immunválasz intenzitását.

ANTIGÉNBEMUTATÁS (antigénprezentáció) a patogének, illetve különböző molekulák feldolgozása, fehérjéinek peptidekre bontása („processing”) és a sejtmembránon MHC-molekulákkal való együttes megjelenítése az antigénbemutató sejtek által. A T-lymphocyták kizárólag az antigénbemutató sejtek MHC-molekuláin megjelenő peptideket, vagyis az MHC-molekula és a peptid komplexét ismerik fel. Az antigénbemutatás folyamata – az antigén eredetétől függően – két úton történhet.

ENDOGÉN ANTIGÉNEK MHC-I-MOLEKULÁK ÁLTAL VALÓ BEMUTATÁSA CD8+

TC-SEJTEK SZÁMÁRA bármilyen magvas sejtben keletkező endogén antigének (pl. vírusfertőzés vagy sejtek tumorossá fajulása során termelődő fehérjék) a citoszolban jelen levő proteaszóma komplexben 8-9 aminosav-méretű peptidekre hasadnak, melyek transzporter molekulák (TAP-1, -2) segítségével az endoplazmatikus reticulumba kerülve az MHC-I-molekula peptidkötő „zsebébe” kötődnek. Az MHC-I–peptid komplex a sejtek membránjára kerül, ahol azt a CD8+ Tc-sejtek ismerik fel. Az így felismert „target”-sejtet a pusztító aktivitású CTL-ek eliminálják.

EXOGÉN ANTIGÉNEK MHC-II-MOLEKULÁK ÁLTAL VALÓ BEMUTATÁSA CD4+

TH-SEJTEK SZÁMÁRA az exogén patogének (pl. extracelluláris baktériumok), illetve antigének fagocitózissal (macrophag, dendritikus sejt) vagy a specifikus felszíni immunglobulinnal együtt (B-lymphocyta) kerülnek be az antigénbemutató sejtek endoszómáiba, ahol 12-25 aminosav-hosszúságú peptidekre hasadnak. A peptidek az endoplazmatikus retikulumból származó MHC-II-molekulákhoz speciális Golgiból lefűződő vezikulumokban kapcsolódnak, majd kikerülnek a sejt plazmamembránjára. Az MHC-II/peptid komplexet CD4+ Th-sejtek ismerik fel, melyek a kölcsönhatás, illetve az azt követő aktiváció eredményeként nagy mennyiségben termelnek különböző limfokineket.

ANTIGÉNBEMUTATÓ SEJTEK (APC – Antigen Presenting Cell) A patogén/antigén felvételét, feldolgozását és MHC-molekulákkal való együttes bemutatását végző sejtek. Ide tartoznak az MHC-II-molekulákat konstitutív módon kifejező ún. professzionális antigénbemutató sejtek: dendritikus sejtek, monocyták, macrophagok és B-lymphocyták, illetve az MHC-I-molekulákat kifejező magvas sejtek, melyek adott esetben (pl. vírusfertőzés, tumorossá fajulás) célsejtekké (target) válhatnak. Lásd még antigénbemutatás.

ANTIGÉN-DRIFT (antigén áramlás/sodródás) során egy vírus genomját érintő pontmutációk a vírusantigének antitest által felismert szerkezetének kisebb változásait idézik elő. A gazdaszervezet azonos marad.

ANTIGÉN-SHIFT (antigéneltolódás) során több vírustörzs rekombinációja az eredetiektől eltérő fenotípust alakít ki. Pl. az influenzavírus szegmentált genomja periódikusan radikális átrendeződést szenved és gazdaszervezetet vált.

ANTIGÉNRECEPTOROK A specifikus antigénreceptorok a T- és a B-lymphocytákon megjelenő, variábilis régiójukban nagy diverzitással rendelkező molekulakomplexek (TCR, illetve BCR), amelyek az antigének nagy változatosságát képesek felismerni. Lásd még BCR, TCR. A korlátozott specificitású antigénreceptorok (PRR) az antigének jellemző mintázatát képesek felismerni, de nem képesek a hasonló mintázatú eltérő antigéneket egymástól megkülönböztetni.

ANTITEST (ellenanyag, immunglobulin, Ig) a B-lymphocyták aktiválása eredményeként kialakuló plazmasejtek által termelt két nehéz- (H) és két könnyű- (L) láncból álló, diszulfid hidakkal kovalensen kapcsolt, ellenanyag-aktivitású, gamma-mobilitású globulin. Az antitestek H-láncainak eltérő konstans szekvenciái (γ, μ, α, ε és δ) alapján öt Ig-osztály (izotípus) azonosítható: IgG, IgM, IgA, IgE és IgD, melyeken belül további alosztályok is elkülöníthetők. Az L-láncok κ- és λ-izotípusúak lehetnek. Az immunglobulin-molekulákat domének (diszulfid híddal stabilizált globuláris elemek) építik fel. A H- és L-láncok N-terminális része variábilis; egyedi, idiotípus-determinánsokat hordoz. Egy H- és egy L-lánc variábilis része együtt képes az antigén specifikus megkötésére, így egy IgG-, IgE- és IgD-molekula 2-2, a pentamer IgM 10, a szekrétumokban dimer formában megjelenő IgA 4 azonos antigénepitóppal képes kapcsolódni. Az antitest molekula N-terminális részét Fab régiónak nevezzük. A H- és L-láncok C-terminális szekvenciái az egyes osztályokon/alosztályokon belül konstansak; a H-láncok C terminális szakaszait Fc-régiónak nevezzük. A immunglobulin Fc szakasza lényeges effektor funkciókat szolgál az immunválasz során (komplementaktiváció, immunkomplex-kötés, placentán való átjutás, fagocitózis, basophil- és hízósejt-degranuláció stb.).

ANTITESTFÜGGŐ CELLULÁRIS CITOTOXICITÁS (ADCC – Antibody-Dependent Cell-mediated Cytotoxicity) a folyamat során az effektor sejt a specifikus ellenanyaggal fedett célsejtet (target sejt) elpusztítja. Az ADCC-t Fc-receptorok közvetítik.

ANTITEST-FEEDBACK FcγR-on és felszíni immunglobulinon (BCR) egyszerre ható inger a B-sejtek aktivációját gátolja. Így egy antigén–IgG antitest komplex gátolhatja a specifikus antitest keletkezését.

ANTITEST-REPERTOÁR az egy egyed által termelt különböző specificitású antitestek összessége.

AP-1 transzkripciós faktor, a fos és jun onkogének heterodimérje, többek között az interleukin-2 termelő sejtekben aktiválódik. A MAP-kináz kaszkádon keresztül aktiválódik, és IL-2 génexpressziót idéz elő.

APOPTÓZIS a programozott sejthalál egy típusa. A sejt „önpusztítása” DNS-ének feldarabolódása, fehérjéinek kovalens keresztkötése, sejtmag-fragmentáció útján megy végbe. Általában a sejtek proliferációját kísérő jelenség, mely az immunrendszer kialakulásakor és az immunválasz folyamatában is állandóan zajló folyamat. A citotoxikus sejtek felszínén fas ligandum (FasL) jelenik meg, amely az „öngyilkos” célsejten jelenlévő felszíni fas-al reagálva indukálja annak pusztulását. A ced (apo) gének expressziójának alapvető jelentősége van a folyamatban. A tumorindukáló anyagoknak anti-apoptotikus hatása is van. Az apoptózis különleges formája az „aktiváció-indukált sejthalál” (AICD – Activation-Induced Cell Death).

ARTHUS-REAKCIÓ során a dermisbe oltott antigénnel IgG antitestek kapcsolódnak extracellulárisan, és a komplement rendszer, valamint phagocytasejtek aktiválásával lokális gyulladást okoznak.

ATOPIA Allergiás, azonnali túlérzékenységi reakcióra való hajlam.

AUTOANTIGÉN ugyanazon egyedből származó antigén.

AUTOANTITEST saját antigénnel reagáló ellenanyag, izotípusa, mennyisége és specificitása bizonyos autoimmun betegségekre jellemző.

AUTOGRAFT ugyanazon egyén testének egyik részéből a másikba átültetett szövet (graft).

AUTOIMMUN BETEGSÉG autoreaktív lymphocyták (T- és B-sejtek) által indukált folyamat, mely saját sejtek, szövetek károsodásával járó krónikus gyulladást eredményez. Szisztémás és szervspecifikus formái ismertek.

AUTOIMMUNITÁS a „saját” antigének elleni károsító vagy védő immunválasz.

AUTOKRIN HATÁS egy adott sejt által termelt hatóanyag (pl. citokin) ugyanazon sejt receptorával reagálva fejti ki hatását.

AUTOTRANSZPLANTÁCIÓ egy egyed szervezetén belül végzett szerv/szövetátültetés. (A donor és a recipiens azonos.)

AVIDITÁS multivalens (több azonos epitóppal rendelkező) antigének és multivalens ellenanyagok között kialakuló kapcsolat erőssége. Mértékét nemcsak az egyes reagáló csoportok affinitása, hanem a kapcsolódó helyek száma és egyéb tényezők (pl. sztérikus viszonyok) is befolyásolják.

β2 MIKROGLOBULIN az MHC-I-molekula α-lánc át stabilizáló, állandó szerkezetű, egyetlen Ig-domént tartalmazó lánc.

B7-MOLEKULÁK, az antigénbemutató sejteken megjelenő kostimulációs molekulák.

BAKTERIÁLIS ENDOTOXIN (lipopoliszacharid, LPS) Gram negatív baktériumokból származó toxin, amely poliklonális B-sejt-aktivációt okoz.

BALT (Bronchial Asociated Lymphoid Tissue) a légutakhoz kapcsolódó lymphoid szövetek összessége. Fontos szerepe a belélegzett antigén, illetve a légúti fertőzések elleni védelem.

BASOPHIL GRANULOCYTA basophil festődésű, granulumaiban többek között hisztamint tartalmazó fehérvérsejt. A hízósejttel együtt az allergiás reakciók fő effektorsejtje. Nagy affinitású sejtfelszíni IgE receptorainak (FcεRI) antigénnel való keresztkötése, vagy egyéb anafilaktikus hatások (pl. C5a) nyomán a biológiailag aktív hatóanyagok felszabadulnak a sejtből, aminek jelentős élettani következményei (simaizom kontrakció, értágulat, gyomornedvtermelés) vannak.

BCL-2 Apoptózis ellen ható gének terméke.

BCR (B-SEJT-RECEPTOR) (B-Cell Receptor) a B-sejtek sejtfelszíni antigénfelismerő receptorkomplexe, mely az antigénnel fajlagosan kapcsolódó sejtfelszíni Ig-ból (2 H- és 2 L-lánc tetramerje) és az ahhoz asszociált szintén az Ig szupercsaládba tartozó – jelátvivő (Igα- és Igβ-) láncokból áll.

BELTENYÉSZTETT EGÉRTÖRZS hím és nőstény testvérek több mint 20, egymást követő generáción keresztül történő pároztatásával létrehozott, a nemi különbségektől eltekintve valamennyi lókuszon homozigóta egyedekből álló egértörzs (pl. BALB/c).

BENCE–JONES-FEHÉRJE az Ig-molekulák könnyűlánca, amely egyes myelomás betegek vérében és vizeletében jelenik meg.

BIOGÉN AMINOK nagy biológiai hatással rendelkező monoaminok (pl. hisztamin) vagy diaminok (pl. putreszcin).

B-LYMPHOCYTÁK Bursa-, illetve Bursa-ekvivalens szövetekben (pl. csontvelő) fejlődő sejtek, melyek antigénreceptorát kovalensen egymáshoz kötött két nehéz és két könnyűláncot tartalmazó antitest molekula, valamint az ahhoz asszociálódó jelátvivő molekulák (Igα és Igβ) alkotják. A B-sejtek a natív antigének konformációs determinánsait ismerik fel. Aktiváció után jellegzetes osztódási és differenciálódási szakaszt követően a felszíni immunglobulinokkal azonos specificitású ellenanyagokat szecernáló plazmasejtekké alakulnak át. Mint professzionális antigénprezentáló sejtek részt vesznek az antigének feldolgozásában és a T-sejtek számára való bemutatásában is. Az érett B-lymphocyták zöme a B2 konvencionális (follicularis) B-sejt típusba sorolható (FOB-sejtek), míg a lép marginális zónájában található populációjuk a marginális zóna B-sejt (MZB), a savós hártyákkal bélelt testüregekben található típusuk pedig a B1 B-sejt elnevezést viseli.

BLASTOS TRANSZFORMÁCIÓ A lymphocyták mitogénekkel vagy antigénekkel indukált átalakulása, melynek során méretük megnő, majd a sejt osztódik.

B-LYMPHOCYTA-REPERTOÁR Az elsődleges nyirokszervekben (pl. csontvelő) létrejött, egyedi (más-más antigén-specificitású) felszíni immunglobulin V-régióval rendelkező B-lymphocyták összessége.

BŐR IMMUNRENDSZER (SALT- Skin Associated Lymphoid Tissue/ SIS – Skin Immune System) A bőrben található immunsejtek (keratinocyta, Langerhans-sejt, nagyszámú γδ T-lymphocyta) alkotják, melyek sajátos környezeti hatásokra (fertőzés, ultraibolya sugárzás stb.) aktiválódnak.

BURSA FABRICII Madarakban a kloaka körül található elsődleges immunszerv, a B-sejt fejlődés központja. Emlősökben Bursa-ekvivalens szervnek/szövetnek is nevezzük a B-sejtek kialakulásának helyszíneit (pl. csontvelő, bélrendszer).

CAM (Cell-Adhesion Molecule) lásd adhéziós molekulák.

CED-GÉNEK eredetileg a Caenorhabditis elegans apoptózissal összefüggésben lévő génjeinek a neve. Emlősökben a CED-génekkel homológ, hasonló funkciójú gének találhatók.

CD-ANTIGÉNEK sejtfelszínen megjelenő differenciálódási antigének (Cluster of Differentiation). Monoklonális ellenanyagok segítségével végzett meghatározásukkal fehérvérsejtek és szubpopulációik azonosítása és érési állapotának megítélése válik lehetővé. Azokat a monoklonális ellenanyagokat, amelyek ugyanazt a membrán-antigént ismerik fel (általában nemzetközi megegyezés alapján) azonos CD-be csoportosítják. A CD-k felsorolását lásd függelék megfelelő táblázatában.

CD28-B7 KÖLCSÖNHATÁS az egyik legfontosabb kostimulációs (nem antigénspecifikus) kölcsönhatás az antigénbemutató sejt egy felszíni molekulája (B7) és a T-sejt egyik membránfehérjéje (CD28) között. A CD28-cal homológ CTLA-4 egy kissé eltérő B7-molekulához kapcsolódva hasonló jellegű, ellentétes hatású funkciót lát el.

CD3 a T-sejt-receptor (TCR) komplex többláncú része, mely szerkezete alapján az Ig-szupercsaládba tartozik. Az antigénfelismerésben nem játszik szerepet, de a jelátvitelhez elengedhetetlen.

CD4 a helper T-sejtek (Th) felszínén, valamint a monocytákon kifejeződő, az immunglobulin szupergéncsaládba tartozó koreceptor molekula, mely az antigénbemutató sejt MHC-II-molekuláinak konstans részéhez kapcsolódik. A HIV kötéséért felelős molekula.

CD4+NK1.1 T-SEJTEK (természetes T-sejt) csekély polimorfizmust mutató αβ TCR hordozó T-sejt, mely nagy mennyiségben termel IL-4-et.

CD8 a citotoxikus T-lymphocyták (Tc) felszínén kifejeződő, az immunglobulin szupercsaládba tartozó koreceptor molekula, amely az antigénbemutató (target) sejt MHC-I-molekuláinak konstans részéhez kapcsolódik.

CDR-SZAKASZ (Complementarity-Determining Region) a BCR és TCR antigénfelismerő láncainak hypervariábilis szekvenciáit tartalmazó epitópkötő helye.

CEA (CarcinoEmbryonic Antigen), carcinoembryonalis antigén, onkofetalis tumorantigén; mely normális magzati sejtekben és daganatsejtekben fordul elő.

CENTROBLASTOK nagy, gyorsan osztódó B-sejtek a nyirokcsomók és a lép csíraközpontjaiban. Feltehetően ezekben a sejtekben zajlik az Ig-gének szomatikus hipermutációja. Ezekből a sejtekből származnak az ellenanyag termelő plazmasejtek és a memóriasejtek.

CENTROCYTÁK kisméretű, nem proliferáló B-sejtek a nyirokcsomók és a lép csíraközpontjaiban. A sejtet érő stimulusok hatására ellenanyag termelő plazmasejtté érhetnek, memóriasejtekké válhatnak, illetve apoptózissal elpusztulhatnak.

C-FOS onkogének, melyek termékeinek szerepe van (többek között) az interleukin-2 bioszintézisében.

CHAPERONOK Molekuláris „dajkafehérjék”, amelyek számos alapvető fontosságú fehérje konformációjának stabilizációjában, szállításában vesznek részt.

CITOFIL ANTITESTEK különböző sejtek Fc-receptoraihoz nagy affinitással kötődő ellenanyagok. Citotrop antitestnek is nevezik, és elsősorban az anafilaxiás reakciót kiváltó IgE, illetve IgG ellenanyagokra alkalmazzák ezt a kifejezést.

CITOKINEK Szolubilis „kommunikációs”, nemantigénspecifikus, gyakran többfunkciós molekulák, melyeknek sokrétű szerepe van az immunválasz sejtjei közötti és más sejtekkel való kölcsönhatásban. Citokin-receptorokhoz kötődve általában parakrin- vagy autokrin módon hatnak, kis koncentrációban fordulnak elő, biológiai hatásuk nagy. Mindeddig kb. 100 citokint azonosítottak. A citokineket (interleukinokat) lásd a függelék megfelelő táblázatában.

CITOKINANTAGONISTÁK szolubilis citokinreceptorok vagy citokinanalógok, amelyek csökkentik a citokinek biológiai hatását a célsejten.

CITOKINRECEPTOROK citokineket nagy specificitással kötő, általában kis számban megjelenő sejtfelszíni molekulák. A citokinek hatását a sejt magjába a ligandumkötést követő jelátviteli folyamatok közvetítik.

CITOTOXIKUS T-SEJT (Tc, CTL) a célsejtet (target) sejtoldódással (lízis) illetve apoptózissal pusztító effektor T-sejt. A CTL és a célsejt kölcsönhatása MHC-I-függő.

C-JUN Onkogének, terméküknek szerepük van (többek között) az interleukin-2 bioszintézisében.

CLATHRIN fehérje, mely a receptorfüggő endocitózis során a sejtmembránról lefűződő vezikulát burkolja a citoplazmatikus oldalon.

ConA (konkanavalin-A) Canavalia ensiformisból nyerhető lektin, T-sejt-mitogén.

COOMBS-TESZT vörösvérsejtek membránjához kötődő ellenanyagok kimutatására szolgáló vizsgáló módszer. Főként anyai eredetű anti-Rh-ellenanyagok kötődésének vizsgálatára használják.

CTL lásd Citotoxikus T-sejt

CRP (C-reaktív protein) az egyik legjelentősebb emberi akutfázis-fehérje, a Pneumococcus C poliszacharidjával reagáló globulin. Szérumszintje órák alatt akár 100–500-szorosára is nőhet. A sejtmagtörmelék opszonizálása és a komplementrendszer aktiválása révén fontos szerepe van különböző eliminációs mechanizmusokban.

CSF (Colony-Stimulating Factor, kolóniastimuláló faktor), elsősorban haematopoeticus sejtek proliferációját és differenciálódását kiváltó faktorok.

CSÍRAKÖZPONT (centrum germinativum) a másodlagos nyirokszervekben található képletek, melyek a follicularis dendritikus sejtek (FDC) hálózatával kapcsolatba kerülő B-sejteket tartalmaznak nagy számban. A follikuláris T-sejtekkel is kölcsönhatásba kerülő B-sejtek aktiválódnak, majd plazmasejtekké és memóriasejtekké differenciálódnak, illetve apoptózissal elpusztulnak.

CSONTVELŐ a hemopoesis központja. Itt alakulnak ki a pluripotens őssejtekből a lymphoid, myeloid valamint erythroid előalakok különböző citokinek, növekedési faktorok és sejt-sejt kölcsönhatások eredményeképpen. Itt történik meg az immunglobulin gének, illetve kezdődik el a T-sejt-receptorgének szomatikus átrendeződése. A hosszú életű plazmasejtek és memória B-sejtek nagy számban ide vándorolnak a másodlagos nyirokszervekből.

CSONTVELŐ-ÁTÜLTETÉS az immunkompetens sejteket nagy számban tartalmazó csontvelő átvitele olyan recipiensbe, aki valamilyen oknál fogva (pl. malignitás, besugárzás) endogén csontvelővel nem rendelkezik.

CpG-MOTÍVUMOK a bakteriális DNS patogénekkel asszociált molekuláris mintázatainak tekinthetők, ugyanis a mikrobiális DNS-ben 20x nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a metilálatlan CG dinukleotidok, mint a gerincesekben. Azok a szintetikus oligonukleotidok (ODN), melyek megfelelő CpG-DNS motívumot tartalmaznak, utánozzák a bakteriális DNS immunstimuláló hatását, s ez lehetővé teszi adjuvánsként való alkalmazásukat.

CTLA-4 (Cytotoxic T-Lymphocyte Antigen 4) T-sejteken megjelenő molekula, mely a B7 molekulát nagy affinitással köti. Az egyik legfontosabb reguláló molekula, gátló hatású a T-sejt-aktivációra, a negatív kostimulációs molekulacsalád tagja.

CYCLOSPORIN-A immunszuppressziót kiváltó szer. A ciklofilinhez kötődve, a kalcineurin gátlásán át többek között az IL-2 bioszintézisét, ezáltal a T-sejt aktivációt gátolja. Transzplantáció után a graft kilökődésének megakadályozására használják.

D-GÉN-SZEGMENTUM (Diverzitás gén szegmentum), az immunglobulin nehézláncát és a TCR β-, illetve δ-láncát kódoló gének V- és J-szegmentumai között elhelyezkedő, a hipervariábilis régió egy részének kódolásában részt vevő DNS szakasz.

DAF (Decay Accelerating Factor) a komplement-rendszer aktiválódását gátló faktor, amely foszfatidilinozitol-kötéssel horgonyzódik a sejtek membránjába. Lásd még komplementrendszer.

DAG (diacil-glicerol) zsírok lebomlásakor keletkező molekula. A legtöbb sejtaktivációs folyamatban, a receptorok keresztkötésekor aktiválódó PLCγ enzim hatására termelődik. Protein-kináz-C-t aktivál, így fontos szerepe van a jelátviteli folyamatokban.

DANGER-HYPOTHESIS (veszélyelmélet) értelmében az, hogy az immunrendszer hogyan reagál egy adott antigénre (toleranciával vagy sem) nem elsősorban a saját/idegen, hanem főleg a potenciálisan a szervezet homeosztázisára káros/ártalmatlan antigén megkülönböztetésén alapul.

DECOY-RECEPTOROK (csapdareceptorok / néma receptorok) nagy affinitással és specifitással kötnek citokineket és kemokineket. Molekuláris csapdaként működnek, ugyanis szerkezeti sajátosságaik miatt ligandkötésük nem eredményez jelátvitelt.

DEGENERÁLT T-SEJT ANTIGÉN-FELISMERÉS következtében a TCR általi epitópfelismerés jóval flexibilisebb, mint azt korábban feltételeztük, egy adott receptor egyetlen peptid ligand helyett ligandok egész sorát képes felismerni.

DEGRANULÁCIÓ sejtek citoplazmatikus granulumai tartalmának kiürülése. Basophilok és hízósejtek degranulációja elsősorban az FcεRI-hez kötődő IgE-molekulák antigénnel (allergénnel) történő keresztkötése után történik meg.

DENDRITIKUS SEJT (DC – Dendritic Cell, más néven interdigitális retikuláris sejt) csontvelői eredetű professzionális antigénbemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek, illetve nyirokszervek T-sejt-dependens területein található meg; a T-sejt-válasz leghatékonyabb stimulátora. A nem lymphoid szövetekben jelenlévő dendritikus sejtek (pl. a bőr Langerhans-sejtjei) csak a lymphoid szövetekbe történő vándorlásuk és aktiválódásuk után képesek T-sejteket aktiválni. (A dendritikus sejt nem azonos a follicularis dendritikus sejttel (FDC), melyek a B-sejtek számára mutatják be az antigént.)

DESZENZIBILIZÁLÁS tolerancia, vagy csökkent mértékű érzékenység előidézése egy adott allergénnel szemben, annak növekvő adagban történő ismételt adása révén. A folyamat során – feltehetőleg a CD4+ T-sejtek válaszának „eltolása” révén – elsősorban IgG izotípusú ellenanyag termelődik az allergiát előidéző antigén ellen (IgE helyett).

DIAPEDEZIS vérsejtek – elsősorban leukocyták – vérfalon való átjutása a szövetekbe.

DIFFERENCIÁLÓDÁSI ANTIGÉN egy sejt adott fejlődési fázisában a membránon kifejeződő antigén.

DOMINÁNS T-SEJT-EPITÓP az az egy vagy néhány, az antigén természetes processzálási folyamata során is létrejövő peptidszakasz, melyre egy komplex antigénnel szembeni poliklonális T-sejt-válasz túlnyomó része irányul.

DTH (Delayed Type Hypersensitivity) sejtek által közvetített, késői (IV-es) típusú túlérzékenységi reakció. A gyulladással járó reakció az antigénnel való találkozás után általában legalább 24 óra elteltével zajlik le. Kialakulásában egyes citokintermelő CD4+ lymphocyták („gyulladásos T-sejtek”) és egyéb leukocyták, valamint endothel- és fibroblastsejtek vesznek részt.

EAE (Experimental Allergic Encephalomyelitis) a központi idegrendszer gyulladása, amely egerekben idegsejt eredetű antigének és erős adjuváns egyidejű alkalmazásával idézhető elő.

EBV (Epstein–Barr-vírus) Burkitt-lymphomát és fertőzéses mononucleosist (mononucleosis infectiosa, Pfeiffer-féle mirigyláz) okozó herpesvírus, mely B-sejtek CR2 (CD21) receptorához kötődik. Egész életen át tartó látens fertőzést okoz, amit T-sejtek szabályoznak. B-sejtek stabil sejtvonalakká történő transzformációját válthatja ki in vitro.

EFFEKTOR SEJT effektor funkció(ka)t közvetlenül (pl. Tc) vagy termékeik útján (pl. plazmasejt) kiváltó sejt.

EKVIVALENCIA az antigén és ellenanyag olyan aránya, melynél oldatban vagy gélben (immundiffúzió) maximális mértékű precipitáció jön létre.

ELISA (Enzyme-Linked Immunosorbent Assay) immunszorbens (immun) „assay”, kvantitatív antigén- vagy ellenanyag-meghatározási módszer, mely enzimmel kapcsolt ellenanyag vagy antigén és a megfelelő szubsztrát kölcsönhatása során kialakuló színreakció létrejöttén alapul. Az egyik legelterjedtebb laboratóriumi immunológiai módszer antigének, ellenanyagok mérésére.

ELISPOT (Enzyme-Linked Immunosorbent Spot Assay) Az ELISA adaptációja. A módszer az antigénnel vagy ellenanyaggal fedett felületen inkubált sejtek által termelt molekulák (pl. ellenanyagok, citokinek) lokális kimutatására alkalmas.

ELLENANYAG lásd antitest.

ELSŐDLEGES IMMUNVÁLASZ (primer immunválasz) az első antigénstimulus hatására kialakuló specifikus immunválasz. A reakció látenciája hosszabb, amplitúdója kisebb, mint a másodlagos immunválaszé. A válasz során elsősorban IgM izotípusú ellenanyag termelődik és a folyamat során memóriasejtek alakulnak ki („priming”).

ELSŐDLEGES NYIROKSZERVEK (primer vagy centrális nyirokszervek), a thymus és a csontvelő (ill. madarak esetében a bursa Fabricii). Ezeken a helyeken zajlik a T-és B-lymphocyták antigéntől független érése. Az elsődleges nyirokszervekből kijutó lymphocyták a „szűz” sejtek, melyek antigénreceptorrral már rendelkeznek, de antigénnel még nem találkoztak.

EMBRYONALIS MÁJ az immunrendszer magzati érésének fontos színhelye.

ENDOCITÓZIS extracelluláris makromolekulák felvétele a sejtbe pinocitózis vagy receptorközvetített endocitózis útján.

ENDOGÉN az adott szervezetből vagy sejtből származó.

ENDOKRIN HATÁS véren át terjedő, a szervezetben az adott anyagot (pl. hormon, citokin) termelő sejttől távoli helyen érvényesülő hatás.

ENDOSOMA a sejtmembránról lefűződő vezikulák összeolvadásakor keletkező nagyobb membrán-borította képlet.

ENDOTOXIN bakteriális toxin, mely a mikroba pusztulásakor szabadul ki. Az egyik legfontosabb endotoxin a Gram-negatív baktériumok sejtfalában található lipopoliszacharid (LPS), amely a szervezetben számos kóros jelenséget válthat ki. Egyes LPS-ek szuperantigénként viselkednek és poliklonális B-sejt-aktivációt okoznak.

EOSINOPHIL GRANULOCYTA eosinophil festődésű granulumokat tartalmazó leukocyta, mely elsősorban lymphocyták hatására aktiválódik. Szerepe elsősorban a biológiailag aktív mediátorok termelése és a paraziták elleni védekezés.

EOTAXIN 1 ÉS 2 az eosinophil sejtekre ható kemokinek.

EPITÓP (antigén determináns) az antigénnek azon molekuláris része, szekvenciája, amelyet az ellenanyag (Ig), illetve B-sejt-receptor (BCR) és a T-sejt-receptor (TCR) felismer. Az Ig által felismert epitópok konformációs (nem-lineáris) determinánsok, míg a TCR által felismert determinánsok lineáris aminosav-szekvenciák.

EPITÓP KITERJEDÉS („epitope spreading”) az autoantigénekre adott reakció egyre változatosabbá, egyre több különböző epitópra specifikussá válása a hosszú ideig tartó immunválasz során.

ERYTHEMA gyulladásos reakciók környezetében kialakuló bőrpír.

ERYTHROBLASTOSIS FETALIS (magzati erythroblastosis, az újszülött hemolitikus betegsége), a magzati vörösvérsejtek Rh-antigénjeivel szemben termelődött anyai eredetű ellenanyagok által kiváltott vérsejtoldódás (hemolízis) okozta betegség újszülöttekben (II. típusú hiperszenzitivitási reakció). Lásd még hyperszenzitivitás.

ES (Embryonic Stemcell) embryonalis őssejt. Pluripotens sejt, a szolubilis és kontakt hatásoktól függően különböző irányokba differenciálódhat.

EXOCITÓZIS a sejten belüli vezikulumok tartalmának a sejten kívülre kerülése (pl. mediátorok, litikus enzimek, bomlástermékek).

EXOGÉN egy adott szervezeten vagy sejten kívülről származó.

EXON a végleges mRNS-ben megtalálható, fehérjét kódoló génszakasz.

EXOTOXIN Gram-pozitív és -negatív baktériumok által termelt és kiválasztott toxikus termék.

F(ab’)2-FRAGMENTUM az immunglobulin molekula pepszines emésztésekor képződő bivalens antigénkötő fragmentum, amely a két teljes L-láncot, valamint a két H-lánc N-terminális két doménjét tartalmazza.

Fab-FRAGMENTUM az Ig-molekulák enzimatikus (pl. papain) emésztéssel nyerhető, antigénkötő sajátsággal rendelkező monovalens (egy teljes könnyű, és két N-terminális domént tartalmazó nehézlánc részt tartalmazó) fragmentuma

FAGOCITÓZIS-PINOCITÓZIS az extracelluláris térből származó szilárd vagy folyékony anyag membránba burkolt felvétele phagocytasejtek (macrophagok, granulocyták) által. A fagocitózis mértékét jelentősen fokozza az antitesttel vagy/és komplementtel való kapcsolódás, az opszonizáció. A bekebelezett anyag a fagoszómába kerül, ami a lizoszómával egyesülve kialakítja a fagolizoszómát. A lizoszomális enzimek elbontják a bekebelezett anyagot.

FARMERTÜDŐ III. típusú túlérzékenységi reakció, mely akkor jön létre, ha IgG ellenyag nagy mennyiségű belélegzett allergénnel reagál az alveolusok falában és idéz elő gyulladást.

Fas-Fas LIGANDUM az apoptózisban döntő szerepet játszó sejtfelszíni struktúrák.

Fc-FRAGMENTUM (Fragment crystallisable) az immunglobulin-molekula pepszines emésztéssel előállítható C terminális, nem antigénspecifikus fragmentuma. Antigénkötő sajátsággal nem rendelkezik, az egyes effektor funkciók kiváltásáért felelős.

Fc-RECEPTOROK Az immunglobulinok Fc-szakaszait felismerő plazmamembrán receptorok. Fontos szerepet játszanak az immunválasz effektor szakaszában (pl. FcγR-fagocitózis, FcγRI-hízósejt-degranuláció) és az immunválasz szabályozásában.

FERTŐZÉS mikrobák bejutása és elszaporodása a gazdaszervezetben.

FLUORESZCENS ELLENANYAG immunfluoreszcens módszerek során alkalmazott, fluorokrómmal konjugált ellenanyag.

FLUOROKROM fluoreszkáló festék, melyet ellenanyagok (vagy más fehérjék) jelölésére, alkalmaznak. Leggyakrabban használt a fluoreszcein-izotiocinát (FITC), tetramethylrodamin (TRITC), phycoerythrin (PE).

FDC (Follicular Dendritic Cell – follicularis dendritikus sejt), a másodlagos nyirokszervek folliculusaiban előforduló fagocitózisra nem képes sejtek – ellentétben a dendritikus sejtekkel –, eredetük sem tisztázott. A sok nyúlvánnyal rendelkező sejt az antigén-ellenanyag-komplement tartalmú komplexek megkötésére képes. Alapvető szerepük van a B-sejtek aktiválásában és a B-sejtes memória kialakításában.

FOLLICULUS nyiroktüsző, a szekunder nyirokszervekben található B-sejt-differenciációs alakokból és follicularis dendritikus sejtekből álló képlet.

FREUND ADJUVÁNS a komplett adjuváns (CFA) hővel elölt Mycobacteriumokat, ásványi olajat tartalmaz, míg az inkomplett adjuvánsban (IFA) nincs Mycobacterium.

Fv-FRAGMENTUM az immunglobulin H- és L-láncainak variábilis doménjét tartalmazó (minimális antigénkötő) fragmentum.

γδ T-SEJTEK antigénfelismerő egységükben γ- és δ-láncot tartalmazó T-sejt-receptort hordozó T-lymphocyták.

GALT (gut-associated lymphoid tissue) a másodlagos (perifériás) nyirokrendszernek a béltraktus mucosájával asszociált része (pl. Peyer-plakkok).

GAMMA-GLOBULINOK a szérumfehérjék eredetileg elektroforetikus mobilitásuk alapján jellemzett csoportja, melyekről később derült ki, hogy az ellenanyag tulajdonságú immunglobulinokat (Ig) tartalmazza.

GENOM egy sejt teljes genetikai állománya.

GERMINÁLIS CENTRUM (csíraközpont) a másodlagos nyirokszervek (nyirokcsomók, lép stb.) morfológiailag is jól elkülöníthető része, amelyben a B-sejtek aktiválódása, proliferációja és differenciálódása zajlik.

GÉNÁTRENDEZŐDÉS az antigénreceptorok sokféleségét biztosító legfontosabb molekuláris folyamat. Ennek során az éretlen B- és T- sejtekben a „germ-line” (csíravonal) V, D és J gének közül egy-V, egy D és egy J szakasz random szomatikus összerendeződését követő kivágási folyamatok során összekapcsolódik. A folyamat a rekombináz enzimek (RAG) segítségével jön létre. A kivágott szakaszok a sejtek magjában lebomlanak. Ez a random összerendeződés óriási változatosságot biztosít. A variábilitás, tehát a létrejövő immunglobulinok (Ig) és TCR-ek sokfélesége egyéb folyamatok eredményeként (mutációk, pontatlan kapcsolódás stb.) tovább nő. Csak az átrendeződött variabilis régiójú Ig, illetve TCR-génszakasz kapcsolódik a konstans szegmenseket kódoló génekhez, és csak erről az átrendezett, több elemből álló génről íródik át mRNS, azaz szintetizálódik fehérje.

GM-CSF (Granulocyte-Macrophage Colony Stimulating Factor), a myeloid eredetű sejtek (dendritikus sejt, monocyta, granulocyta) növekedését és differenciálódását kiváltó citokin.

GPI (GlycosylPhosphatidylInositol) – horgony; lehetővé teszi a sejtmembrán lipid rétegébe süllyedő molekulák (pl. DAF, LFA-3) viszonylag gyors oldalirányú mozgását.

GRAFT (oltvány) az átültetett szövet/szerv.

GRAFT VERSUS HOST (GVH) REAKCIÓ/BETEGSÉG Az immunkompetens donorsejtek reakciója a gazdaszervezet ellen. Akkor alakul ki, ha az átültetett szerv vagy szövet olyan immunkompetens T-sejteket tartalmaz, amelyek a recipiens sejtjeit nem-sajátnak ismerik fel és azok ellen immunreakciót indítanak. A GVH betegségnek akut és krónikus formája ismert.

GRAM-FESTÉS baktériumok kimutatására szolgáló festési eljárás (Gram-negatív, az eljárással nem festődő, Gram pozitív, az eljárással festődő kórokozó).

GRANULOMA krónikus gyulladásos folyamat során képződő sejtgyülem, mely főként lymphocytákat, macrophagokat (epithelsejteket), macrophagokból összeolvadó óriássejteket és fibroblastokat tartalmaz.

GRANZIMEK citotoxikus sejtek által termelt, azok granulumaiban tárolt litikus hatású szerin-észterázok.

GYULLADÁS összetett, akut vagy krónikus lefolyású folyamat, mely sejtes és szolubilis tényezőket egyaránt magába foglal. A reakció eredménye a szöveti sérülés, trauma vagy fertőzés után a gazdaszervezetben a szöveti ártalom elszigetelése, a fertőző ágens elpusztítása és a szöveti károsodások helyreállítása.

H-2 az egér fő hisztokompatibilitási (MHC) rendszere.

H-LÁNC (heavy chain) az immunglobulinok (Ig) nagyobb molekulasúlyú polipeptid lánca, mely egy variábilis (VH) és három vagy négy konstans (CH1, CH2 stb.) doménből épül fel. Meghatározza az Ig izotípusát. Lásd még antitest.

HAPLOTÍPUS fix kombinációban öröklődő allélek.

HAPTÉN (antigéndetermináns, epitóp), kis molekulatömegű komponens, mely önmagában nem immunogén, de nagyobb molekulasúlyú hordozóhoz kötve hapténspecifikus ellenanyagok termelődését indukálja. Kísérletek során gyakran alkalmazott haptén a DNP (dinitro-phenyl).

HEMAGGLUTININ vörösvértestek agglutinációját kiváltó anyag. Az emberi vér hemagglutininjei az AB0 vércsoport-antigénjeit felismerő antitestek. Hemgglutininnek (HA) nevezik az influenzavírus (és néhány más vírus) burkában található glycoproteint is, amely a gazdasejt felszínén levő glycoproteinekhez kötődik, így iniciálva a fertőzést.

HEMOLÍZIS vörösvérsejtek oldódása.

HEMOPOEZIS a vér sejtes elemeinek képződése.

HETEROLÓG más fajból származó (xenogén).

HEV (High-Endothelial Venule) magas endothellel rendelkező postkapilláris venulák, melyek lehetővé teszik a lymphocyták vérből a nyirokszervekbe való átjutását.

HYBRIDOMA normális lymphocyták és myeloma sejtek fúziójának eredményeképpen képződő hibrid sejtklón, mely megőrzi a B-lymphocyta ellenanyagtermelő sajátságát illetve a T-lymphocyta TCR-ait, valamint a myeloma sejt proliferációs képességét.

HIGIÉNIAELMÉLET, melynek értelmében az allergiás megbetegedések mind gyakoribb előfordulása a javuló higiéniás feltételekkel hozható összefüggésbe.

HIDEGAGGLUTININ leggyakrabban IgM-osztályba tartozó, a vörösvértesteket legjobban 40C-on agglutináló ellenanyag.

HIPERSZENZITIVITÁS túlérzékenység; abnormálisan fokozott mértékű immunválasz következtében kialakuló állapot, mely effektor mechanizmusok aktiválása révén általában gyulladáshoz és/vagy szöveti ártalomhoz vezet. A következő négy típusa különíthető el:

I. TÍPUSÚ TÚLÉRZÉKENYSÉGI REAKCIÓ (lásd még allergiás immunreakció) hízósejtek és basophil leukocyták által közvetített, általában IgE függő, „allergiás” jellegű immunválasz,

II. TÍPUSÚ TÚLÉRZÉKENYSÉGI REAKCIÓ antitest-közvetített citotoxikus (pl. komplement-lízis, ADCC) reakció.

III. TÍPUSÚ TÚLÉRZÉKENYSÉGI REAKCIÓ antigén-antitest reakción alapuló, immunkomplexek képződésén és lerakódásán át gyulladáshoz vezető folyamat.

IV. TÍPUSÚ TÚLÉRZÉKENYSÉGI REAKCIÓ (lásd még DTH) késői típusú, T-lymphocyta-közvetített túlérzékenység.

HIPERVARIÁBILIS RÉGIÓK az antigént fajlagosan kötő molekulák (Immunglobulin, illetve BCR, TCR) variábilis doménjében, a vázszekvenciák között elhelyezkedő különösen nagy variabilitást (aminosav szekvencia változékonyságot) mutató molekulaszakaszok.

HISZTAMIN hisztidinből dekarboxilációval keletkező biogén amin, gyulladásos mediátor. A hízósejtek és basophil granulocyták granulumaiból kiszabadulva az allergiás reakciók során megfigyelhető tünetek jelentős részéért felelős molekula. A fentiek mellett komplex immunregulációs szerepet játszik a szervezetben.

HISZTOKOMPATIBILITÁSI ANTIGÉNEK az MHC által meghatározott sejtfelszíni antigének (emberben HLA, egérben MLA vagy H-2-antigének), amelyek meghatározzák, hogy a donorból átültetett szövet immunológiailag kompatibilis-e a recipienssel. E sejtmembrán struktúrák alapvető fiziológiás szerepe a T-sejtek antigénfelismerésének biztosítása. Lásd még antigénbemutatás, antigénbemutató sejtek.

HISZTOKOMPATIBILITÁSI GÉNEK a hisztokompatibilitási antigéneket kódoló gének (lásd még MHC).

HIV (Humán Immunodeficiencia vírus) az ember AIDS-betegségét okozó retrovírus.

HÍZÓSEJT (mastocyta) csontvelői eredetű, a basophil granulocytához morfológiailag és funkcionálisan igen hasonló, de eltérő fejlődésű sejttípus. Az allergiás reakciók fő effektor sejtje. Szemcsés citoplazma, degranulációs képesség és nagy affinitású IgE Fc (FcεRI) receptor expresszió jellemzi. E receptorok antigénnel (vagy anti-IgE-vel) való keresztkötése vagy a hízósejtre ható egyéb anafilaktikus hatások (pl. C5a) nyomán a biológiailag aktív hatóanyagok felszabadulnak a sejtből, aminek jelentős élettani következményei (simaizom kontrakció, értágulat, gyomornedvtermelés) vannak.

HLA-KOMPLEX (Human Leukocyte Antigen) az emberi MHC elnevezése.

„HOMING” („hazatérés”) a lymphocyták a vér- és lympha, valamint a szövetek közötti recirkulációjának szabályozott folyamata. A vándorlás majd letelepedés során a lymphocyták és az endothel felszínén található adhéziós molekulák kapcsolódásának alapvető szerepe van.

HOMOLÓG azonos fajból származó. A kifejezést DNS-szekvenciák, illetve fehérjék közötti hasonlóság (azonosság) jellemzésére is használjuk.

HORDOZÓ (karrier) olyan fajidegen fehérje, melyhez ha hozzákapcsoljuk a kis, önmagában nem immunogén haptén molekulát, az immunogénné válik.

HŐSOKKFEHÉRJÉK filogenetikailag konzervatív dajkafehérjék (chaperonok), feladatuk a sejt fehérjéinek védelme, illetve konformációjuk biztosítása és szállítása.

HUMORÁLIS IMMUNVÁLASZ (ellenanyag-közvetített immunválasz) az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkció(ka)t az antigénnel komplexbe került ellenanyagmolekulák váltják ki.

Ia ANTIGÉNEK (Ir-Associated) az MHC-II antigének korábbi elnevezése.

ICAM (InterCellular Adhesion Molecule) ICAM-1, -2, -3: sejtfelszíni molekulák, melyek ligandumai az integrinek. Szerkezetileg az Ig-szupercsaládba tartoznak. Alapvető szerepük lymphocyták egymással és más leukocytákkal (pl. az antigénbemutató sejtekkel), valamint az különböző sejteknek az érendothellel való kölcsönhatásának kialakítása.

IDIOTÍPUS az antitestek és a TCR antigénkötő láncai variábilis régióinak antigén determinánsai (hipervariábilis szakaszok), amelyek antiidiotípus immunválaszt váltanak ki.

IDIOTÍPUS-REGULÁCIÓ az antiidiotípus autoantitestek az Ig hipervariábilis részével reagáló ellenanyagok. Az antitest felismerőhelyhez kötődve gátolni képesek annak funkcióját, ezért az immunválasz szabályozására képesek. Ha az antiidiotípus antitestet is gátolja egy következő ellenanyag (anti-antiidiotípus), ez az első antitest szerepének serkentéséhez vezet. A komplementaritás miatt az idiotípus-antiidiotípus láncolat minden második tagja hasonló szerkezetű, aminek patológiai következményei lehetnek.

IDO (Indolamin-2,3-dioxigenáz) triptofánbontó enzim. Számos adat utal arra, hogy az IDO-t expresszáló sejtek gátolni képesek a T-sejt-választ és elősegítik a tolerancia kialakulását.

IEL (IntraEpithelialis Lymphocyta) a vékonybélhám epithelsejtjei között elhelyezkedő, többségében TCR-t hordozó, korlátozott repertoárt megjelenítő CD8 lymphocyták, melyeknek feltehetőleg a mucosan átjutó antigének felismerésében van fontos szerepük.

ILT (Immunglobulin-Like Transcripts) az NK-sejtek különböző MHC-I-molekulákat felismerő receptorai. Megjelenik monocytákon, DC-ken és B-sejteken is. Másik elnevezése LIR (Leukocyte Immunoglobulin-like Receptors).

IMMUNADSZORPCIÓ oldott állapotban levő antigén vagy ellenanyag eltávolítása szilárd-fázishoz kötött antigén, illetve ellenanyag segítségével.

IMMUNBLOT lásd Western blot.

IMMUNDIFFÚZIÓ gél közegben egymás felé diffundáló oldott antigén és antigén-specifikus ellenanyag találkozásának helyén szabad szemmel is jól látható precipitációs reakció jön létre. A jelenségen alapuló immundiffúziós módszerek antigének és ellenanyagok jellemzésére, mennyiségi meghatározására alkalmazhatók.

IMMUNELEKTROFORÉZIS az elektroforetikus fehérjeelválasztás kombinálása immundiffúziós eljárással.

IMMUNFLUORESZCENCIA sejt, illetve szöveti antigének kimutatása fluorokrómmal jelzett ellenanyag alkalmazásával

IMMUNGENOMIKA genom alapú immunológia, az immunológiai folyamatok genomikai módszerekkel történő vizsgálata

IMMUNGERONTOLÓGIA az öregedés folyamán jelentkező immunológiai változásokat vizsgáló tudomány.

IMMUNGLOBULIN (Ig) lásd antitest.

IMMUNGLOBULIN ALLOTÍPUSOK az azonos izotípust hordozó, különböző személyek genetikailag meghatározott szekvenciaváltozatai a nehéz- (pl. Gm/ Genetic marker) és a könnyű- (pl. InV) láncok konstans részein

IMMUNGLOBULIN IZOTÍPUSOK az Ig molekulák H-láncának konstans (C) régiójáiban található jellegzetes szekvenciakülönbségek, melyek alapján elkülöníthetők az Ig-osztályok és -alosztályok.

IMMUNGLOBULIN KÖNNYŰLÁNCOK az antitestmolekula felépítésében részt vevő könnyű- (L-) láncok κ és λ típusúak lehetnek. Ezek minden nehézlánc izotípushoz csatlakozhatnak, de egy immunglobulin-molekulán belül vagy csak κ vagy csak λ fordul elő.

IMMUNGLOBULIN-NEHÉZLÁNCOK az antitest-

molekula felépítésében részt vevő immunglobulinok nehéz- (H) láncok izotípusa alapján ismerünk IgG (γ), IgM (μ), IgA (α), IgE (ε) és IgD (δ) immunglobulin-osztályokat, ezen belül további alosztályok is elkülöníthetők.

IMMUNGLOBULIN-SZUPERCSALÁD mindazon fehérjék idetartoznak, amelyek „immunglobulin domén” jellegű szerkezeti elemet tartalmaznak. Az immunglobulin domén kb. 110 aminosavból álló, egy ciszteinek közötti diszulfid (S-S) hidat tartalmazó ismétlődő globuláris elem. A immunglobulin szupergén család termékei sejtfelszíni vagy szolubilis molekulák; receptorként vagy/és ligandumként felismerést, sejtadhéziót közvetítenek (pl. szolubilis antitestek, a BCR Ig, Igα, Igβ láncai, a TCR antigénfelismerő láncai és a CD3-komplex, MHC-I és -II molekulák, CD2, CD4, CD8, ICAM, Thy1, poli-Ig receptor stb.).

IMMUNGLOBULIN VARIÁBILIS GÉNEK az immunglobulinok variábilis szakaszait a nehézlánc esetében három (V, D és J), a könnyűlánc esetében kettő (V és J) gén határozza meg.

IMMUNHIÁNY (immundefektus, immundeficiencia) az immunrendszer csökkent mértékű működése. Oka lehet örökölt hibás gén, vagy különböző hatások következtében kialakuló defektus – ez utóbbi a szerzett immundeficiencia.

IMMUNHISZTOKÉMIA antigének kimutatása fixált szövetekben jelzett (pl. enzimmel, fluorokrómmal) ellenanyagok alkalmazásával.

IMMUNIZÁLÁS (immunizáció) immunitást eredményező folyamat kiváltása, így pl. fertőző betegségekkel szemben védettség kialakítása védőoltás segítségével.

IMMUNKOMPETENS SEJTEK az antigén fajlagos felismerésésére és specifikus immunválasz közvetítésére alkalmas, érett lymphocyták.

IMMUNKOMPLEX az antigén és ellenanyag kölcsönhatásának eredményeképpen képződő (esetleg komplement komponenst is tartalmazó) szolubilis vagy szövetekhez kötődő makromolekuláris komplex.

IMMUNOLÓGIAI MEMÓRIA az adaptív immunrendszer sajátos sejtes mechanizmusainak eredménye, melynek révén a másodlagos immunválasz az elsődlegeshez képest gyorsabban és erősebben jelentkezik. A folyamat antigénspecifikus és hosszú ideig fennmarad (lásd védőoltások). Az immunológiai memóriát a memóriasejtek (T- és B-lymphocyták) biztosítják, amelyek az antigénnel való első találkozáskor, az elsődleges immunválasz során alakulnak ki.

IMMUNOGÉN immunválaszt kiváltó anyag és/vagy képesség. Minden immunogén antigén, de nem minden antigén immunogén (lásd haptén).

IMMUNOLÓGIA a saját/nem saját struktúrák megkülönböztető felismerésével és a szervezet integritásának megőrzését biztosító élettani mechanizmusokkal foglalkozó tudomány.

IMMUNOLÓGIAI „HOMUNCULUS” a magasabbrendű szervezetekben jelenlévő, sejtekből (pl. CD5+ B-lymphocyták) és szolubilis mediátorokból (pl. természetes autoantitestek) felépülő rendszer, amely a természetes autoimmunitást „használja fel” a legfontosabb és legkonzervatívabb antigének felismerésére. Védőhatást is biztosító, szabályozó mechanizmus.

IMMUNOLÓGIAI KERESZTREAKCIÓ eltérő molekulákon, sejteken hasonló epitópok előfordulása esetén bekövetkező jelenség, melynek során egy ellenanyag vagy TCR két vagy több antigénnel is képes reagálni.

IMMUNOTOXIN olyan ellenanyag, melyhez kémiai úton toxikus anyagot kötöttek. Pl. tumorspecifikus monoklonális ellenanyaghoz konjugálva a toxint, az antigént hordozó sejthez (a tumorsejthez) irányítja a pusztító anyagot. Az immunotoxinok hatásának eredményeként a célsejt elpusztul.

IMMUNSAVÓ (immunszérum), fajlagos ellenanyago(ka)t tartalmazó vérsavó.

IMMUNSTIMULÁCIÓ az immunválasz (mesterséges) fokozása

IMMUNSZUPPRESSZIÓ az immunválasz (mesterséges) gátlása

IMMUNVÁLASZ az immunológiai folyamat, mely a patogén/antigén felismerésétől annak eliminációjáig tart. Három fő fázisra bontható: kezdeti, afferens szakaszában a szervezetbe jutott patogén/antigén felismerése, felvétele, feldolgozása történik meg. Ebben az antigénbemutató sejteknek (APC) van döntő szerepük. A centrális szakaszban a lymphocyták általi antigénfelismerést követően végbemennek azok a – részben közvetlen, részben különböző szolubilis mediátorok által közvetített – sejtkölcsönhatások, amelyek eredményeképpen az adott antigénnel reagáló megfelelő T-, illetve B-lymphocyta-klónok felszaporodnak és effektorsejtté érnek. Az immunválasz végső, efferens fázisában az antigén eliminációja, illetve semlegesítése történik meg, zömében nem antigénspecifikus mechanizmusok (pl. komplement-rendszer, fagocitózis) aktiválása révén.

iNOS (inducible NO Synthase) indukálható NO-szintáz. Különböző stimulusok hatására, főként a macrophagokban aktiválódó enzim, amely elsősorban az intracelluláris kórokozók pusztításában játszik fontos szerepet.

INSTRUKCIÓS ELMÉLET ma már meghaladott teória, mely szerint az antigén maga alakítja ki a felismerő receptort.

INTEGRINEK a sejtfelszíni adhéziós molekulák egy csoportja. αβ heterodimert tartalmazó glikoproteinek, gyakran az RGD(S) (arginin-glicin-aszparagin-(szerin)) szekvenciát ismerik fel a másik sejten vagy az extracelluláris mátrix molekuláin. Háromféle lánc és sokféle, eltérő szerkezeti sajátságot mutató lánc alapján 1, 2 és 3 integrinek különböztethetők meg. Az integrineknek fontos szerepük van az antigénbemutatás folyamatában, a lymphocyta-lymphocyta, valamint a lymphocyta-leukocyta kölcsönhatások kialakításában, továbbá a sejtek vándorlásában és megfelelő helyen történő letelepedésében („homing”).

INTERFERONOK (IFN) vírusfertőzés, valamint sejtaktiváció hatására keletkező, effektor és szabályozó hatású citokinek. Az IFNα monocytákból, az IFNβ fibroblastokból, míg az IFNγ T-lymphocytákból és NK-sejtekből szabadul fel. Az IFNγ fő szerepe a macrophagok aktivációja.

INTERLEUKINOK (IL) a leukocyták által termelt és azok között ható citokinek egyik nomenklatúrája. (A citokinek – köztük az IL-ok – felsorolását és jellemzését lásd függelékben).

INTERNAL IMAGE („belső képmás”) külső antigénre hasonlító idiotípust hordozó antitest. Akkor alakul ki, ha egy adott antigénre specifikus ellenanyaggal immunizálnak egy egyedet.

INTRACELLULÁRIS „KILLING” a felvett mikroba elpusztítása a sejten belül (fagoszómákban, lizoszómákban) rövid életidejű szabad oxigéngyökökkel, illetve egyéb hatóanyagokkal.

INTRON exonok közötti génszakasz, amely nem kódol fehérjét, a transzkriptum érése során kivágódik, a végleges mRNS-ben már nincsen meg

IP3 (Inositol trisPhosphate 3) inozitol-foszfolipidből PLCγ enzim hatására a DAG mellett keletkező termék, mely intracelluláris Ca-ionokat szabadít fel. A sejtek jelátviteli folyamatainak fontos „második hirvivő” komponense.

Ir GÉN (Immune response gene) az immunválaszt szabályozó gén(ek).

ITAM (Immunoreceptor Tyrosine-based Activation Motif) a B-sejt-, T-sejt-receptor és Fc-receptorok láncainak citoplazmatikus végén található, 26 aminosavból álló konzervált szekvencia. A benne lévő tirozinek foszforilációja a jelátviteli folyamat lényeges, korai mozzanata.

ITIM (Immunoreceptor Tyrosine-based Inhibition Motif) az ITAM-ot tartalmazó receptorok által közvetített aktivációs folyamatokat gátló,13 aminosavból álló szekvencia, amely több receptor (pl. FcRIIb, KIR, CD22) citoplazmatikus doménjében található.

IZOAGGLUTININ (izohemagglutinin) olyan ellenanyag, amely a másik vércsoportba tartozó egyén vörösvérsejt-antigénjeivel reagál. Komplett~, a vörösvértesteket direkt agglutinálja, inkomplett~ (blokkoló ellenanyag) a vörösvértesteket fiziológiás konyhasós közegben nem agglutinálja, jóllehet az antigénhez kapcsolódik.

IZOGRAFT genetikailag azonos egyedből származó graft (átültetett sejt, szövet vagy szerv).

IZOTIPUS lásd antitest.

J-GÉN-SZEGMENTUM (joining génszegmentum), az immunglobulin és a TCR antigénkötő láncai hipervariábilis szekvenciáinak egy részét kódoló gén-szakasz, amely a génátrendeződés után a V- és C-géneket köti össze. A csíravonal DNS-ben több J-szegmentum található, melyek közül (véletlenszerűen) egy kerül az átrendeződött génbe.

J-LÁNC a polimer Ig-okban (IgA, IgM) található járulékos polipeptid lánc, ami a mucosaba való szekretálódáshoz elengedhetetlen.

JAK Janus-kináz, a jelátvitelben (pl. citokinek esetében) jelentős szerepet játszó enzim. Feladata többek között a STAT transzkripciós fehérjék tirozin-foszforilációja.

JELÁTVITEL A membrán- vagy intracelluláris receptorhoz kapcsolódó ligandum által kiváltott intracelluláris eseménysor, amely a sejt működésének megváltozásához vezet. A jelátviteli folyamatok membrán-, citoplazmatikus és magi fehérjék kovalens módosulásaival (pl. foszforiláció), makromolekuláris komplexek képződésével és a gén(ek) enhancer elemeihez kapcsolódó transzkripciós faktorok keletkezésével járnak.

KADHERINEK adhéziós fehérjék, melyek Ca2+-függő módon, általában homofíliás (önmagukkal alkotott) kapcsolatokat képeznek

KALCINEURIN a cytosolban levő szerin/treonin foszfatáz, melynek a T-sejtek aktiválásában van szerepe.

KALNEXIN az endoplazmatikus retikulumban található molekula, amely az Ig-szupercsaládba tartozó fehérjékhez kötődve visszatartja azokat addig, amíg azok megfelelő térszerkezete kialakul (folding”).

KAPOCSRÉGIÓ („hinge”), az IgG, IgA és IgD nehézláncainak CH1 és CH2 doménjei között elhelyezkedő nem globuláris szakasza, mely szerkezeti adottságainál fogva az Ig molekuláknak flexibilitást biztosít.

KEMOKINEK citokinek, melyek elsősorban gyulladásos folyamatokban a sejtek migrációjában játszanak fontos szerepet. Főként a phagocyták és a lymphocyták aktivációját, migrációját idézik elő.

KEMOTAXIS egy anyag koncentrációgrádiense által kiváltott és irányított sejtmozgás, melyet kemokinek (kemotaktikus hatású citokinek), bakteriális termékek, lipidmediátorok, komplement aktivációs fragmentumok jelentősen fokozni képesek.

KERESZTREAKCIÓ egy adott ellenanyagnak vagy T-sejt receptornak azon képessége, hogy közös epitópo(ka)t hordozó két vagy több antigénnel reagál.

KERESZTPREZENTÁLÁS (cross-persentation) exogén antigének MHC-I-es útvonalon történő bemutatása.

KETTŐS NEGATÍV SEJT az érésnek abban a – korai – stádiumában lévő thymocyta, amely még sem CD4-, sem CD8-koreceptorokat nem hordoz.

KETTŐS POZITÍV SEJT az érésnek abban a – késői – stádiumában lévő thymocyta, amely egyidejűleg fejez ki CD4- és CD8-láncokat.

KIR (Killer Immunoglobulin-like Receptors) NK-sejtek MHC-I-molekulákat felismerő receptorai.

KITERJESZTETT HAPLOTÍPUS kapcsoltan öröklődő MHC (I, II, III) gének által meghatározott haplotípus.

KLASSZIKUS ÚT lásd komplementrendszer.

KLÓN egy sejtből ivartalan szaporodással származó sejtek populációja.

KLONÁLIS ANERGIA funkcionálisan inaktívvá váló lymphocyta klón; az immunológiai tolerancia fenntartásának egyik folyamata.

KLONÁLIS DELÉCIÓ autoantigéneket felismerő lymphocyta klónok autoantigének útján kiváltott pusztulása; az immunológiai tolerancia fenntartásának egyik folyamata.

KLONÁLIS SZELEKCIÓ az adaptív immunitás alapvető mechanizmusa. A lymphocyták állandó „őrjárata” („immune surveillance”) lehetővé teszi, hogy a szervezetbe jutó patogén/antigén a klonális eloszlást mutató antigénfelismerő receptort hordozó sejtek közül a neki megfelelőt „válassza ki” (klónszelekció). Az adott klón a megfelelő szerkezetű (specificitású) ellenanyagot, illetve TCR-t termeli.

KNOCKOUT EGÉR a transzgén egér egy változata, melyben egy normális gént egy mutáns alléllal, vagy a gén „elrontott” változatával helyettesítenek és ez a funkcionális géntermék hiányát eredményezi.

KODOMINÁNS GÉNEXPRESSZIÓ heterozigóta egyedekben egy gén mindkét (apai és anyai kromoszómán lévő lókusz) allélja kifejeződik. Ez jellemző pl. az MHC-génekre.

KOLLEKTINEK a C1q receptorhoz kötődő ligandumok (pl. a C1q és egyes kollagéntartalmú lektinek).

KOLÓNIA STIMULÁLÓ FAKTOROK (CSF) a haematopoeticus sejtek differenciálódásában és egyes leukocyták stimulációjában szerepet játszó citokinek.

KOMPLEMENT AKCEPTOROK azok a szolubilis molekulák illetve sejtfelszíni struktúrák, melyek hidroxil- vagy aminocsoportjaihoz a C3- és a C4-komponensek aktivált tioészter csoportjai révén kovalensen kötődhetnek.

KOMPLEMENT ALLOTÍPUS (KOMPLOTIPUS) a komplementfaktorok genetikai (allo)variánsai.

KOMPLEMENTDEFICIENCIA komplementfaktorok öröklött vagy szerzett hiánya (pl. a C1-inhibitor hiánya HANO (öröklött angioneuroticus oedema) betegséghez vezet).

KOMPLEMENT INHIBITOROK a komplementaktivációt gátló, fékező tényezők, melyek egyrészt szolubilis molekulák (pl. H-faktor, C4bBP-, C1Inh), másrészt sejtmembrán glikoproteinek (pl. CR1, DAF, MCP). Szerkezeti felépítésükre jellemző a 2 diszulfidhíddal stabilizált SCR- (short consensus repeat) domén. E fehérjék emberben az 1-es kromoszómán, az RCA-(regulators of complement activation) lókuszban kódoltak.

KOMPLEMENTRECEPTOROK aktivált komplement komponenseket (pl. C1q-t, C3-és C4-fragmentumokat) kötő membránfehérjék. Így pl. a CR1 C3b-t és C4b-t köt, szerepe van a fagocitózisban és az immunkomplexek eltávolításában. A CR2 C3d-t és Epstein Barr vírust köt. A CR2 komplementreceptoron át keletkező jel a B-sejtek aktivációját fokozza. A CR3 az inaktivált C3 fragmentet (iC3b) köti és a fagocitózisban játszik fontos szerepet.

KOMPLEMENTRENDSZER a vérben (testnedvekben) inaktív állapotban jelenlévő, egymással láncreakcióban reagáló komponensek rendszere. Aktiválása három úton indulhat el. A klasszikus út leggyakrabban immunkomplexek hatására aktiválódik. Az antigén-antitest komplex C1q-t kötve, a C1s és C1r aktivációján keresztül a C4 és a C2 enzimatikusan aktivált formáinak kapcsolódását, a „klasszikus” C3 konvertáz kialakulását eredményezi. A C3 aktivált formája C5-höz, majd a komplementkaszkád terminális komponenseihez (C6, C7, C8 és C9) kapcsolódik. Így kialakul a membránkárosító komplex (MAC) és az antigént hordozó sejt oldódik. Az alternatív utat elsősorban sziálsavban szegény felszínek (vírusok, baktériumok stb.) aktiválják. Az aktivált B-faktor és C3 az „alternatív” C3-konvertáz enzimet hozza létre. A terminális lépések megegyeznek a klasszikus komplementaktivációnál leírtakkal. A harmadik út, a lektinfüggő aktiváció. Itt a C1q-hoz sok szempontból hasonló mannózkötő lektin (MBL) és az ahhoz asszociálódó MASP (MBL-associated serine protease) indítja el az eseménysort, ami ezután a klasszikus aktivációs úthoz hasonló lépéseken át vezet a MAC kialakulásához. Főleg az antibakteriális immunitásban van jelentősége.

KONGENIKUS (koizogén) egyetlen génlókuszban vagy régióban különböző (egyedek).

KONSTITUTÍV alkotó, szerves része valaminek. Például egy sejt membránján mindig expresszióra kerülő marker vagy receptor.

KORECEPTOROK membrán struktúrák, melyeknek az antigénreceptorok (BCR, TCR) mellett a B-, illetve T-sejt-aktiváció hatásfokának növelésében, és/vagy a B-, ill. T-sejt-funkció szabályozásában van fontos szerepük.

KORTIKOSZTEROIDOK a mellékvesekéreg szteroidhormonjai, sokrétű funkciójuk egyike az immunfolyamatok, gyulladás befolyásolása.

KOSTIMULÁCIÓ nem antigénspecifikus kölcsönhatás az immunrendszer két sejtje között. Az antigénspecifikus jel mellett a kostimulációs hatás is nélkülözhetetlen a megfelelő sejtaktivációhoz (pl.CD28 – B7 kölcsönhatás).

KRIPTIKUS T-SEJT-EPITÓP (rejtett epitóp), egy adott komplex antigén természetes processzálását követően nem jön létre, nem jelenik meg antigénbemutató sejtek felszínén, azonban önmagában (mint peptidszakasz) immunogén az adott szervezetben.

KUPFFER-SEJT a máj sinusoidokban található phagocytasejt, mely tagja a mononucleáris phagocyta rendszernek (MPS).

L-LÁNC (light-chain) az immunglobulinok könnyű polipeptidlánca, mely egy variábilis (VL) és egy konstans (CL) doménből épül fel. Két izotípusa ismert: κ és λ. Lásd még antitest.

LANGERHANS-SEJTEK a bőrben található éretlen dendritikus sejtek.

LEKTINEK javarészt növényi eredetű fehérjék, melyek állati sejtek membránján lévő cukrokhoz, illetve oligoszacharidákhoz fajlagosan kötődnek. Egyes lektinek (pl. konkanavalin-A, fitohemagglutinin,) mitogén hatásúak.

LEKTIN-ÚT lásd komplementrendszer.

LEUKOTRIÉNEK az arachidonsavból lipooxigenázok hatására keletkező, biológiailag aktív molekulák. Egyebek között a hízó- és basophil sejtek aktiválódásakor képződnek, és közülük egyesek az I-típusú hiperszenzitivitási (anafilaxiás) reakció mediátor anyagai (slow reactive substance A, SRS-A).

LÉP másodlagos nyirokszerv, melynek macrophagjai elsősorban a vérkeringésbe kerülő antigéneket szűrik ki. Fehér pulpa részében T- és B-dependens területek találhatók, a vörös pulpa a vörösvérsejtek tárolásában játszik szerepet.

LFA (Leukocyte Functional Antigen) lymphocyta funkcionális antigén (LFA-1, LFA-3), integrin típusú adhéziós fehérjék.

LGL (Large Granular Lymphocyte) NK-sejtek elnevezése.

LIGANDUM receptorhoz specifikusan kötődő molekula.

LIR (Leukocyte Immunoglobulin-like Receptors) lásd ILT

LYMPHOBLAST a lymphocytaaktiváció során, a sejt osztódása előtt kialakuló megnagyobbodott sejtalak.

LIMFOKINEK aktivált lymphocyták, – elsősorban Th-sejtek – által termelt citokinek (lásd függelékben).

LPS (lipopoliszacharid) Gram-negatív baktériumok falából nyerhető endotoxin. B-sejt mitogén.

LYMPHOCYTÁK kerek, nagymagvú, 8–10 mm átmérőjű fehérvérsejtek. A csontvelői eredetű B-lymphocyták felszínén jelenlévő antigénreceptor (BCR) immunglobulint és jelátvivő (Igα- és Igβ-) láncokat tartalmaz. A csontvelő után a thymusban érő és szelektálódó T-lymphocyták felszínén kifejeződő antigénreceptorok (TCR) kovalensen kapcsolt αβ vagy γδ heterodimereket és az ahhoz asszociálódó jelátvivő komplexet (CD3) tartalmaznak. A lymphocyták harmadik csoportja – a „null-sejtek” – sem BCR-t sem TCR-t nem hordoznak; ezek a természetes ölősejtek (NK-sejtek).

LYMPHOCYTAREPERTOÁR az elsődleges immunszervekben keletkező B- és T-lymphocytákban a génátrendeződés eredményeként kialakuló kb. 109–1011 nagyságrendű variációban jelen levő antigénreceptorok összessége az ún. potenciális repertoár. Az ennél kisebb, ún. hozzáférhető repertoár a központi nyirokszervekből a szelekciós folyamatok után a perifériára kerülő lymphocyta készletet jelenti.

M-SEJT nyálkahártyákban található sejtféleség. Elsősorban az emésztő traktus lumenébe jutó antigéneket veszi fel endocitózis útján, majd azt a sejten át transzportálja és a sejt basolateralisan elhelyezkedő „zsebébe” üríti, amelyben B-, T-sejtek és macrophagok helyezkednek el nagy számban.

MAC (Membrane-attack Complex, membrán-károsító komplex) a komplementaktiválás terminális komplexe. C5b, C6, C7, C8 komplement komponenseket és C9-polimert tartalmaz, amely a sejtmembránba mélyedve átfúrja azt, így a sejt ozmotikus lízis áldozata lesz.

MACROPHAG monocyta eredetű, szövetekben található sejt, mérete nagyobb mint a monocytáé, egyes macrophagok nyúlványokkal rendelkeznek. Funkciója (fagocitózis, fehérjeszintézis, antigénfeldolgozás és -bemutatás) jelentősen átfed a monocytáknál említettekkel. A veleszületett immunrendszer fontos sejtje.

MadCAM-1 (Mucosal addressin Cell Adhesion Molecule-1) mucosalis sejtadhéziós molekula, mely a lymphocyta-felszíni L-szelektin, illetve VLA-4 molekulával lép kölcsönhatásba, és ezáltal lehetővé teszi a lymphocyták mucosaba való vándorlását.

MALT (Mucosa-Associated Lymphoid Tissue) a másodlagos (perifériás) nyirokrendszernek az a része, amelyet a nyálkahártya hámszövetében és lamina propria rétegében elhelyezkedő lymphocyták és járulékos sejtek alkotnak. Része a GALT és a BALT.

MASTOCYTA lásd hízósejt

MÁSODLAGOS IMMUNVÁLASZ, ha az antigén ismételten kerül kapcsolatba az adaptív immunrendszerrel, akkor a memóriasejtek aktiválása következtében a válasz gyorsabban és intenzívebb.

MÁSODLAGOS NYIROKSZERVEK (szekunder vagy perifériás) lép, nyirokcsomók, mandulák – MALT, SIS. A lymphocyták antigénnel való találkozásának színhelyei. Itt alakulnak ki az effektorsejtek és a memóriasejtek.

MEMÓRIA-SEJTEK az elsődleges adaptív immunválasz során kialakuló, hosszú életű T- és B-lymphocyták, amelyek másodszori, vagy az azt követő antigéninger nyomán gyors immunválaszt eredményeznek.

„MEZTELEN” („NUDE”) EGEREK beltenyésztett egerek, melyekben homozigóta géndefektus (nu/nu) következtében thymushiány, súlyos T-sejt-deficiencia, a sejtközvetített immunválasz hiánya, és szőrtelenség alakul ki.

MHC (Major Histocompatibility Complex – fő hisztokompatibilitási komplex) rendkívüli polimorfizmust mutató sejtfelszíni, öröklött alloantigének. Az MHC-I-molekulák minden magvas sejten, az MHC-II-molekulák konstitutív módon az ún. professzionális antigénbemutató sejtek felszínén vannak jelen. Fő fiziológiás feladatuk a sejt által feldolgozott antigének peptidjeinek bemutatása a T-sejtek számára. Lásd antigénbemutatás.

MHC-GÉNRÉGIÓ emberben a 6. (egérben a 17.) kromoszóma rövid karján levő génszakasz, ahol a centromértől a teloméra felé haladva helyezkednek el az MHC-II (α, β), MHC-III (C4A, C4B, B faktor és C2 komplementgének) és MHC-I (α) gének. Az MHC-génrégió filogenetikailag nagyon rögzült, konzervatív DNS-szakasz.

MHC-I-MOLEKULÁK nagyfokú polimorfizmust mutató, egy allovariábilis α- és egy állandó szerkezetűβ2-mikroglobulin láncból álló heterodimer, amely minden magvas sejt felszínén kifejeződik. A thymusban való szelekciós folyamatok mellett az MHC-I-molekulák szerepe elsősorban az, hogy a CD8+ Tc-sejtek számára bemutatják az endogén eredetű (tumorsejtből, vírusból származó) peptideket. Emberben a fő MHC-I-molekulák a HLA-A, -B és -C, melyekből kb 30, 70, illetve 10 haplotípus fordul elő. Monomorf (genetikai varianciát nem mutató) változatai (pl. HLA-G) is ismertek. Lásd még antigénbemutatás.

MHC-II-MOLEKULÁK nagyfokú polimorfizmust mutató, két allovariábilitást mutató lánc (α és β) heterodimerje. Monocytákon/macrophagokon, dendritikus sejteken és B-lymphocytákon fejeződik ki. Emberekben a fő MHC-II-molekulák a HLA-DR, -DP és -DQ, melyekből 25, 6, illetve 10 haplotípus fordul elő. Az MHC-II-molekulák szerepe, hogy az exogén eredetű (pl. extracelluláris baktériumből származó) peptideket bemutatjék a CD4+ Th-sejtek számára. Lásd még antigénbemutatás.

MHC-III-GÉNSZAKASZ az MHC-II és MHC-I génrégió között található, a C4A, illetve C4B, a B faktor és a C2 géneket tartalmazó DNS-szakasz, területén mások mellett citokingének (TNFα és β) és hősokkfehérjék génjei is kimutathatók.

MIF (Migration-Inhibitory Factor) migrációt gátló faktor. Macrophagok vándorlását (helyváltoztatását) gátló citokin, jelentős szerepe van a késői típusú hiperszenzitivitás (DTH) során kialakuló sejtgyülem létrejöttében.

MIRL (Membrane Inhibitor of Reactive Lysis) a komplementrendszer lízist okozó hatását gátló sejtmembrán-molekula.

MITOGÉN osztódást indukáló anyag. Poliklonális T- vagy B-sejt-osztódást váltanak ki, pl. a lektinek (fitohemagglutinin, konkanavalin-A, búzacsíra mitogén), endotoxinok, szuperantigének.

MLR (mixed-lymphocyte reaction, kevert lymphocyta reakció) allogén MHC-molekulák által kiváltott T-sejtproliferáció (MHC-vizsgálatban alkalmazott teszt).

MOLEKULÁRIS MIMIKRI mikrobiális és saját antigének szerkezeti hasonlóságai miatt kialakuló keresztreakció.

MONOCYTA 15–20 μm átmérőjű, bab alakú maggal rendelkező, a vérben található fehérvérsejtek. Legfőbb feladatuk a fagocitózis és a felvett kórokozók elpusztítása, illetve biológiailag aktív mediátorok (pl. citokinek, prosztanoidok, leukotriének) és egyes komplementfaktorok termelése. Részt vesznek az antigénfeldolgozásban és bemutatásban is.

MONOKINEK monocyta eredetű citokinek.

MONOKLONÁLIS egy klónból származó.

MONOKLONÁLIS ELLENANYAG egy adott ellenanyagtermelő sejt-klón terméke. Ilyen immunkémiailag és specificitásukban homogén antitestek keletkezhetnek kóros plazmasejt burjánzások (myeloma, plasmocytoma) következtében. Laboratóriumi körülmények között a szervezetből izolált ellenanyag-termelő B-sejt és myeloma sejtvonal szomatikus hibridizációja útján létrehozott hibridoma segítségével termelhető.

MUCINOK erősen glikozilált sejtfelszíni adhéziós molekulák, melyek a szelektinekkel lépnek kölcsönhatásba.

MPS (Mononuclear phagocyte system) csontvelői eredetű macrophagok rendszere.

MZB (Marginal zone B cell) a lép fehér- és vöröspulpa határán elhelyezkedő, T-independens antigéneket felismerő B-lymphocyták.

NAÍV T- ÉS B-SEJT („szűz” sejt) a primer nyirokszervekből kijutó, antigénnel még nem találkozott érett T-, illetve B-sejt.

NATURAL KILLER-SEJT (NK-sejt, „természetes ölő” sejt), a lymphocyták LGL (large granular lymphocyte) kategóriájába sorolható, antigén receptorral nem rendelkező (nem B, nem-T) szubpopulációja, mely bizonyos tumorsejteket és vírussal fertőzött sejteket, nem MHC-függő kölcsönhatás révén képes elpusztítani, citotoxikus hatása révén, így igen fontos effektor szerepet játszik a daganatsejtek elleni védekezésben. A célsejt MHC determinánsai gátolják az NK-sejtek aktivitását. A veleszületett (természetes) immunválasz része.

NEGATÍV SZELEKCIÓ a thymusban a thymocyták érésének egy szakaszában azok a sejtek, amelyek antigénreceptora kapcsolódik az MHC – saját antigénpeptid komplexhez, apoptózissal elpusztulnak. Az autoreaktív B-sejtek a csontvelőben – hasonló mechanizmussal – szintén elpusztulnak.

NEKRÓZIS fizikai vagy kémiai hatásra történő passzív sejt- vagy szövetpusztulás, melynek törmelékeit phagocyták veszik fel.

„NEM-SAJÁT” az immunrendszer által idegennek felismert kémiai konformáció vagy szekvencia.

NEURO-ENDOKRINO-IMMUNOLÓGIA a neuroendokrin és az immunrendszer regulációs kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány.

NEUTRALIZÁLÓ ELLENANYAGOK vírusok fertőzőképességét vagy toxinok mérgező hatását gátló antitestek.

NEUTROPHIL GRANULOCYTA elsősorban a vérben található polimorfonukleáris sejt. Fő feladata a phagocytosis és a felvett mikrobák elpusztítása, de citokintermelése is jelentős.

NF-AT (Nuclear Factor of Activated T-cells), transzkripciós faktor, mely a citoplazmában az AP-1-gyel képez komplexet.

NFĸB Nukleáris faktor ĸB, transzkripciós faktor.

NO (nitrogén-monoxid), a phagocyták aktiválódása során iNOS hatására keletkező, többféle hatással rendelkező szabadgyök.

NOD egér (Non-obese diabetic), egértörzs, melyben spontán alakul ki I. típusú diabetes mellitus.

NON-RESZPONDER egy adott antigénre immunválaszt nem adó, vagy gyenge immunválasszal reagáló egyed.

NÖVEKEDÉSI FAKTOROK sejtosztódást indukáló citokin/hormon típusú biológiailag aktív faktorok.

„NUDE” EGÉR lásd „meztelen” egér.

NULL-SEJT azon perifériás lymphocyták gyűjtőneve, melyek membránjáról T- és B-sejt markerek egyaránt hiányoznak.

NYIROKCSOMÓ Perifériás, másodlagos nyirokszerv, az immunsejtek közötti kölcsönhatások színtere. Benne elsősorban T- vagy B-sejteket tartalmazó (T-, illetve B-dependens) területek, de mellettük nagyszámú dendritikus sejt és memóriasejt is találhatók. A posztkapilláris vénákban sajátos magas köbhám jellegű endothel (HEV) területén adhéziós molekulák közreműködésével megy végbe a lymphocyták kilépése a vérpályából. A professzionális antigénbemutató sejtek és naív T-sejtek itt találkoznak, eredményes antigénfelismerés a T-sejtek differenciálódásához vezet. A csíraközpontok (centrum germinativum), a B-lymphocyták aktiválódásának és differenciálódásának helyszínei.

NZB EGÉR (New Zealand Black mouse). Autoimmun betegségben szenvedő beltenyésztett egértörzs.

ONKOFOETALIS TUMORANTIGÉNEK olyan antigének, amelyek a magzati élet során kerülnek csak expresszióra, érett szervezet sejtjein nem, kivéve egyes tumorokat. Ilyen pl. az AFP (alfa-fetoprotein) és a CEA (carcinoembryonalis antigén).

ONKOGÉN a sejtek növekedését szabályozó gének. Onkogének nemcsak a transzformációt kiváltó vírusokban (v-onc), hanem normális sejtekben is megtalálhatók (c-onc).

OPSZONIN a fagocitózis hatásfokát növelő anyag. Ilyenek az antigént specifikusan fedő ellenanyagok, melyeknek Fc-része a phagocytasejtek FcR-aival, vagy az immunkomplexhez kötődő komplement komponensek, amelyek a phagocyták komplementreceptoraival (CR) kerülnek kölcsönhatásba.

OPSZONIZÁCIÓ a fagocitózis/endocitózis fokozása a részecske/sejt felszínéhez kötődő anyagok által.

OSZTÁLYVÁLTÁS (izotípus váltás/ isotype-switch) a génátrendeződéssel kialakult variábilis szakaszhoz a B-sejtben időbeli sorrend szerint különböző konstans gének csatlakoznak. A konstans nehézlánc gének szerint ennek megfelelően IgM, IgD, IgG, IgA és IgE termelődhet. Az osztályváltást citokinek szabályozzák.

PAF (Platelet Activating Factor), vérlemezke aktiváló faktor. Különböző sejtekből (főként hízósejtekből és basophil granulocytákból) felszabaduló mediátor, mely vérlemezke aggregációt, degranulációt okoz, lymphocytákra, monocytákra és macrophagokra kifejtett hatása révén hat az immunfolyamatokra.

PAMP (Pathogen-associated molecular pattern), patogénekre jellemző molekuláris mintázat.

PALS (periarteriolar lymphoid sheath) a lép fehér pulpájának belső része; elsősorban T-sejteket tartalmaz.

PARAKRIN HATÁS a hatóanyagot termelő sejt közvetlen közelében létrejövő hatás.

PARATOP az immunglobulin, illetve T-sejt-receptor V-doménjének egy antigén adott epitópjával fajlagos kölcsönhatásba kerülő része.

PASSZÍV IMMUNITÁS nem antigénnel, hanem egy már immunizált egyed immunológiailag kompetens sejtjeinek és/vagy ellenanyagainak (szérumának) a recipiens szervezetbe juttatásával kiváltott immunitás.

PCA (Passive Cutaneous Anaphylaxis) passzív cutan anafilaxia. In vivo eljárás az I. típusú hiperszenzivititást kiváltó antigénspecifikus IgE kimutatására.

PCR (polymerase chain reaction) polimeráz láncreakció, olyan molekuláris genetikai módszer, melynek segítségével ismert szekvenciájú DNS darabok felszaporítása végezhető el.

PERFORIN citotoxikus sejtekből felszabaduló fehérje, mely polimerizáció révén a célsejt membránjában pórusokat képez és ezáltal a sejt oldódását segíti elő. CTL-ák, NK-sejtek granulumaiban tárolódik és a célsejttel történő érintkezés során szabadul fel. A plazmamembránba ékelődő fehérje analóg a C9 komplement komponenssel.

PEYER-PLAKK lymphocyta aggregátum, a béllel asszociált immunrendszer (GALT) része.

PINOCITÓZIS makromolekulák endocitózisának azon formája, melynek során az internalizáció nem-specifikus (receptortól független) membrán betüremkedés segítségével jön létre.

PKC (Protein Kinase C) szerin/treonin kináz, mely a sejtek jelátviteli folyamataiban játszik fontos szerepet.

PLAZMASEJTEK a B-sejt-differenciálódás terminális szakaszában képződő, ellenanyagot nagy mennyiségben termelő sejtek, melyek mitotikus osztódási képességüket jelentős mértékben vagy teljesen elvesztették. A sejtek magjában a heterokromatin jellegzetes, kerékküllőkre emlékeztető elrendeződést mutat, a citoplazmára nagy mennyiségű durva endoplazmás retikulum és Golgi-komplex jellemző.

POLIKLONÁLIS több klón terméke.

POLIKLONÁLIS ANTITESTEK egy antigén több epitópja ellen termelődött, különböző specificitású ellenanyagok.

PÓT (PSZEUDO-) KÖNNYŰLÁNC a B-lymphocyták fejlődése során az átrendeződött nehézlánc mellett először megjelenő nem-variábilis molekula.

POZITÍV SZELEKCIÓS FOLYAMATOK A THYMUSBAN a thymusban a thymocyták érésének kezdetén csak azok a sejtek maradnak életben, amelyek antigénreceptora képes az MHC-molekulák felismerésére.

PRECIPITÁTUM oldott antigének és antitestek kölcsönhatásakor kialakuló csapadék.

PRIMER IMMUNHIÁNY örökletes (pl. mutáció következtében kialakuló) betegség. A T- és/vagy B-sejtek, illetve egyéb fehérvérsejtek örökölt defektusa.

PROGENITOR előalak (érett/ebb/ sejtféleség korábbi fejlődési szakaszban lévő előalakja).

PROINFLAMMATORIKUS CITOKINEK gyulladásos megbetegedések tüneteinek fokozódásáért felelős citokinek, hatásuk ellentétes a gyulladást csökkentő, gyógyulást elősegítő antiinflammatorikus citokinekével.

PROPERDIN a komplementaktiválás alternatív útjának pozitív regulátora.

PROSTANOIDOK, PROSZTAGLANDINOK az arachidonsavból ciklooxigenáz által létrehozott nagyszámú és sokféle biológiai aktivitású molekulák. A gyulladásos folyamatokat azáltal befolyásolják, hogy gátolják a vérlemezkék aggregációját, növelik az erek átjárhatóságát, és simaizom-összehúzódást váltanak ki.

PROTEASOMA nagyméretű proteázkomplex, amely a citoszol fehérjéit bontja le. Lásd még antigénbemutatás.

Protein A a Staphylococcus aureus membránkomponense, mely az IgG molekula Fc-részéhez kötődik.

PRR (Pattern Recognititon Receptor) patogének molekuláris mintázatát felismerő receptorok, melyek elsősorban macrophagokon és dendritikus sejteken fejeződnek ki. A természetes immunrendszer fontos molekulái.

PSZICHONEUROIMMUNOLÓGIA magasabb ideg- és pszichikai tevékenységek immunológiai mechanizmusokra gyakorolt szerepét vizsgáló tudományág.

RAG-1 ÉS RAG-2 REKOMBINÁZ a rag-1, illetve rag-2 gének (Recombination Activating Genes) termékei; a TCR és BCR gén-átrendeződést szabályozó enzimek.

RECEPTOR specifikus kötőhely, mely a ligandum kötődése után intracelluláris jeleket továbbít a receptort hordozó (tartalmazó) sejt magja felé.

RECEPTOR EDITING a saját antigéneket felismerő receptoroknak egy második génátrendeződési lépéssel történő módosulása a csontvelőben.

RECEPTOR-KÖZVETÍTETT ENDOCITÓZIS makromolekulák endocitózisának azon formája, melynek során az internalizáció receptor közvetítésével jön létre.

RECEPTOR REVISION/REVÍZIÓ a saját antigéneket felismerő receptoroknak egy második génátrendeződési lépéssel történő módosulása a másodlagos nyirokszervekben.

REJEKCIÓ kilökődés, ami a recipiens szervezet immunreakciója következtében alakulhat ki, az átültetett szövet/szerv (graft) ellen (host versus graft reakció).

RER (Rough endoplasmic reticulum) durva endoplazmás retikulum.

RESZPONDER egy adott antigénre jó immunválaszt adó egyed illetve törzs.

RIA (Radioimmunoassay), radioaktív izotóppal jelzett antigén vagy ellenanyag kötődésének mérésén alapuló érzékeny módszer antigén vagy ellenanyag mennyiségi meghatározására.

RNS-INTERFERENCIA (RNAi) olyan molekuláris mechanizmus, amelyben a „géncsendesítés” egy szabályozó RNS szekvencia specifikus mRNS-hez való kapcsolódása révén jön létre (leállítva a transzlációt).

ROZETTA vörösvérsejtek in vitro körülmények között felszíni adhéziós molekulák, illetve receptorok segítségével lymphocytákkal kölcsönhatásba kerülve rozettára (rózsaablakra) emlékeztető képletet alkotnak. A rozettaképződést régebben sejtek azonosítására, szeparálására gyakran alkalmazták.

RT-PCR (reverz transzkriptáz PCR), módszer, mely mRNS kimutatására alkalmas. A folyamat során mRNS-ből reverz transzkriptázzal átírt cDNS-ek amplifikációja történik.

SAA (Serum Amyloid-A) emberi akutfázis-fehérje, szérumszintje 100–500-szorosra emelkedhet. Szerepe sokrétű, lipoproteint, koleszterint a májba szállító fehérje, de az immunsejteknek a gyulladás helyére irányuló toborzásában is részt vesz.

SAP (Serum Amyloid-P) akutfázis fehérje, az amyloidosis patogenezisében kulcsszereppel bír.

„SAJÁT” az immunrendszer által sajátnak felismert kémiai konformáció vagy szekvencia.

SALT (Skin-Associated Lymphoid System), a másodlagos (perifériás) nyirokrendszernek a bőrben jelen lévő része, újabb neve: SIS (skin immune system).

SCID (Severe Combined ImmunoDeficiency) olyan immunhiányos állapot, melyben sem ellenanyag, sem T-sejt-válasz nem alakul ki.

SCF (Stem Cell Factor), a csontvelői stromasejteken található molekula, amely a fejlődő vérsejtek tirozinkináz aktivitású molekulájával, a cKit-tel reagál.

ScFv (Single chain Variable fragment), olyan mesterségesen előállított ellenanyag-fragmentum, amely a könnyű- és a nehézlánc V-régióját tartalmazza, szintetikus peptid-szakasszal összekapcsolva.

SCR (Short Consensus Repeat) elsősorban komplementaktiválást szabályozó fehérjékben és integrinekben található, általában 60 aminosavat tartalmazó, két diszulfidhíddal stabilizált ismétlődő szekvenciák.

SEJTKLÓN egy közös sejtből származó azonos genetikai állományú sejtek halmaza.

SEJTKÖZVETÍTETT IMMUNVÁLASZ (celluláris immunválasz), az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkciókat sejtek közvetítik (pl. citotoxikus reakció).

SEJTVONAL tenyésztett tumorsejtek vagy vírussal, illetve kémiai beavatkozással transzformált sejtek kultúrában fenntartott populációja. Egy-egy sejtvonal több sejtklónt is tartalmazhat.

SMAC (SupraMolecular Activation Cluster), az immunológiai szinapszis révén az APC-vel összekapcsolódó T-sejt receptorainak és intracelluláris fehérjéinek centrális (cSMAC) és perifériás (pSMAC) aktivációs clusterekbe történő térbeli szegregációja. A cSMAC komponense a TCR, CD4, CD2, CD28, PTK, fyn, lck, PKC, a pSMAC komponense az LFA1 és a talin.

SOCS (suppressor of cytokine signaling) egy adott citokin által indukált és az ugyanazon citokin stimuláció általi további jelátvitelt klasszikus feedback hurok útján gátló fehérje.

SPA (Staphylococcus Protein-A), a Staphylococcus aureus IgG Fc-részét kötő fehérjéje (bakteriális FcγR).

STAT (Signal Transduction and Activation of Transcription) transzkripciós faktor család, jelentős szerepük van a citokinek által kiváltott jelátvitelben.

SZEKRETOROS DARAB (SC, Secretory Component) a szekrétumokban található polimer ellenanyagok, poli-Ig FcR-ból származó komponense.

SZELEKCIÓS ELMÉLET e szerint az antigén „válogat” a már meglévő felismerő receptorok közül.

SZELEKTINEK mucin jellegű szénhidrátokat felismerő, lektintípusú adhéziós fehérjék, melyek leukocytákon és endothelsejteken jelennek meg.

SZENZIBILIZÁCIÓ (szenzitizáció), antigénnek (allergénnek) a szervezetbe juttatásával kiváltott immunológiai memória. A már „szenzibilizált” egyed az adott antigénre hamarabb és intenzívebb válasszal („érzékenyebben”) reagál.

SZEPSZIS kórokozók véráramba kerülésével járó súlyos, gyakran életveszélyes szisztémás állapot.

SZERZETT IMMUNDEFICIENCIA az immunrendszer különböző funkcióinak hiánya, amely az egyedi élet során fertőzés, malignus tumor vagy egyéb ok miatt alakulhat ki.

SZERZETT IMMUNITÁS lásd adaptív immunitás.

SZINGÉN egy faj genetikailag azonos egyedeiből származó.

SZOMATIKUS HIPERMUTÁCIÓ a B-sejt-válasz során az Ig V-régióit kódoló DNS-szakaszon lezajló folyamat, melynek eredményeként az antigénhez egyre nagyobb affintással kötődő ellenanyagok is termelődnek (Ezt „affinitásérés”-nek nevezik). Egyik formája az aktiváció-indukált dezamináció (AID). A kialakuló változások nem öröklődnek.

SZOMATIKUS REKOMBINÁCIÓ a T- és B-lymphocyták fejlődése során lejátszódó folyamat, melynek során az antigénkötő receptor variábilis részét kódoló génszakaszok létrejönnek. A kialakuló változások nem öröklődnek.

SZÖVETTIPIZÁLÁS szöveti vagy hisztokompatibilitási antigének meghatározása immunológiai módszerekkel.

SZUPERANTIGÉNEK bakteriális vagy virális eredetű molekulák, melyek poliklonális B- vagy T-sejt-aktivációt váltanak ki. A T-sejtek esetében egyidejűleg kerülnek kölcsönhatásba a TCR -lánc V-szakaszával és az MHC-II-molekulákkal.

TAP-1, TAP-2 (Transporters Associated with Antigen- processing), lásd antigénbemutatás.

Tc-SEJT (citotoxikus T-sejt, CTL) CD8 kostimulációs markert hordozó, a fajlagosan felismert célsejt elpusztítására alkalmas effektor T-lymphocyta.

Th-SEJT (segítő „helper” T-sejt) CD4 kostimulációs markert hordozó T-lymphocyta. Az immunreguláció központi sejtje, citokinek termelése révén pozitív és negatív irányban befolyásolhatja a B- és a többi T-sejt aktivitását. A Th-sejtek által termelt citokinek („citokin-mintázatuk”) alapján két fő, hatásaiban eltérő alcsoportra, a Th1 és a Th2 oszthatók. Ennek alapján az előbbiek főként IFNγ, IL-2, IL-3 és IL-12 citokinek termelésével jellemezhetőek, ezek a „gyulladásos” lymphocyták, melyek a sejtközvetített immunválaszt segítik. Gátolják a Th2-sejtek működését és az ellenanyagválaszt (pl. IgE esetében) A Th2-sejtek főként IL-3-at, IL-4-et, IL-5-öt, IL-10-et és IL-13-at termelnek. Segítik az ellenanyagmediált immunfolyamatokat (pl. IgE esetében), míg a Th1-sejteket gátolják. Ezek mellett megkülönböztetünk IL-17 termelő Th17 sejteket, melyek a neutrofilek mediálta gyulladásos folyamatokban játszanak szerepet, follikuláris T helper sejteket (Tfh), melyek a B-sejtek plazmesejtté érésében játszanak szerepet. A Th sejtek populációja a funkcióik egyre pontosabb megismerésével egyre bővül (Th9, Th22…)

T-LYMPHOCYTA αβ vagy γδ kovalensen kapcsolt heterodimerekből álló antigénkötő polipeptidláncokat tartalmazó T-sejt receptorokkal (TCR) jellemezhető lymphocyták. Az antigénreceptor komplexhez a jelátvitelben nélkülözhetetlen CD3 komplex kapcsolódik. A csontvelői lymphoid őssejtből a thymusba kerülő T-sejtek jelentős szelekción esnek át. Az antigének peptiddé feldolgozott részeit csak MHC-molekulákkal együtt ismerik fel. Döntő szerepük van a saját/nem saját felismerésben. Feladatuk az immunszabályozásban (Th, TDTH, Treg) és a citolitikus effektor funkciókban (TC) van. A T-lymphocytáknak központi szerepük van a sejtközvetített immunitásban (CMI).

T-LYMPHOCYTA-REPERTOÁR A csontvelőben és thymusban létrejött, egyedi TCR-rel rendelkező T-lymphocyták összessége. Lásd még lymphocytarepertoár.

TRANSZFEKCIÓ exogén DNS bejuttatása a sejtbe.

TRANSZGENIKUS EGÉRTÖRZS mesterségesen létrehozott egértörzs, mely egy bevitt idegen DNS szegmenst (transzgént) mint saját genetikai anyagát hordozza.

Treg-SEJT (regulatorikus T-sejt) A Treg-sejtek más T-sejtek proliferációját és citokintermelését gátolni képes T-sejtek. A thymusban keletkezett Treg-sejteket természetes Treg-sejteknek nevezzük, míg a periférián létrejött indukált Treg-sejtek közé a Tr1- és a Th3-sejteket soroljuk. Fő szabályozó citokinheik a TGFβ, az IL-10 és az IL-4.

T-SEJT-RECEPTOR (TCR) a T-sejtek felszínén kifejeződő, kovalensen kapcsolt α- és β-, illetve γ- és δ-láncból és a dimerhez kapcsolódó, a jelátvitelhez nélkülözhetetlen CD3-komplexből álló struktúra. Az immunglobulin szupercsaládra jellemző szerkezetű membránfehérjék; N-terminálisuk variábilis felépítésű; az α- ésa β-lánc V régiói egy antigén-(peptid) kötőhelyet formálnak, vagis a TCR monovalens (ellentétben a BCR-rel).

TCR (T Cell Receptor) lásd T-SEJT-RECEPTOR

TdT (terminális deoxiribonukleotidil transzferáz) A már átrendeződött VJ vagy VDJ gének kapcsolódási helyeibe N-szekvenciáknak nevezett nukleotidok beépülését elősegítő enzim.

TERHESSÉGIMMUNOLÓGIA az anya szervezetében a félig allogén magzat ellen kialakuló immunreakcióval, illetve a mindkét szervezet védelmi reakcióival foglalkozó tudomány.

TERMÉSZETES IMMUNITÁS (veleszületett vagy natív immunitás) egészséges egyedek öröklött védekezőképessége, elsősorban exogén kórokozókkal szemben. A szervezetbe jutó patogénnel a természetes immunrendszer állandóan jelen lévő elemei lépnek legelőször kapcsolatba, a kórokozó felismerésekor azonnal működésbe lépnek, ezért a természetes immunitás szerepe alapvető fontosságú a fertőzés tovaterjedésének gátlásában. Sejtes elemei közé sorolhatók a macrophagok, dendritikus sejtek, hízósejtek, míg szolubilis alkotóelemei a komplementrendszer és egyes citokinek (IL-1, IL-6, TNF, IFN stb.). Szolubilis és sejtmembrán molekulái jellegzetes mintázatokat ismernek fel a mikroba felszínén. A natív immunrendszer sejtjeinek receptorai (pl. scavanger receptorok, mannóz receptor) nem klonális eloszlást mutatnak; számos sejtféleségen jelennek meg. A természetes immunrendszer különböző antigénfelismerő és -bemutató sejtjeinek aktiválása, elengedhetetlenül fontos az adaptív immunválasz beindításában, míg a sejtekből felszabaduló faktorok döntő módon befolyásolhatják az immunválasz jellegét, vagyis azt, hogy a segítő T-lymphocyták Th1 vagy Th2 szubpopulációja aktiválódjon.

TERMÉSZETES AUTOIMMUNITÁS a legfontosabb saját antigének ellen létrjövő aktív, védő hatású immunválasz.

TERMÉSZETES ÖLŐ SEJT (NK), lásd natural killer sejt.

THYMUS (csecsemőmirigy) ebben az elsődleges nyirokszervben fejeződik be a T-sejt receptor (TCR)-gének szomatikus átrendeződése. Thymus-hormonok, citokinek és kontakt hatások eredményeképpen pozitív majd negatív szelekciós folyamatok során a thymusban zajlik le a T-sejtek érése.

THYMUS INDEPENDENS (TI) ANTIGÉNEK általában ismétlődő antigén-determinánsokat hordozó antigének (pl. LPS), amelyek Th-sejtből származó faktorok „segítsége” nélkül is képesek a B-lymphocyták stimulációjára.

TLR (Toll-like-receptor) a természetes immunrendszer sejtjeinek felszínén, illetve endoszomáiban található, filogenetikailag konzervált, csíravonalban kódolt, transzmembrán-receptor fehérjék, melyek patogén eredetű ligandokat ismernek fel.

TNF (TumorNekrózis Faktor), az akut fázis válaszban, szisztémás gyulladásos folyamatok kialakulásában fontos szerepet játszó citokincsalád. A TNF-t főként aktivált macrophagok termelik. A citotoxikus hatású TNF (más néven lymphotoxin) aktivált CD4+ T-sejtekből szabadulnak fel.

TRANSZFÚZIÓ vérátömlesztés, vértranszplantáció.

TOLERANCIA antigénspecifikus válaszképtelenség. A saját antigénekkel szembeni tolerancia az immunrendszer működésének alapvető eleme. A centrális tolerancia az elsődleges nyirokszervekben fejlődő lymphocytákban alakul ki, míg a perifériás toleranciát a másodlagos nyirokszervekben az érett lymphocyták biztosítják. Az immunológiai tolerancia mesterségesen is kialakítható.

TRANSZGENIKUS EGÉR olyan egér, amelynek genomjába mesterségesen idegen gént (transzgén) juttattak. Vizsgálata lehetővé teszi a transzgén funkciójának és regulációjának meghatározását.

TUMOR SURVEILLENCE a szervezet daganatképződéssel, a tumoron belüli érképződéssel, tumornövekedéssel és áttétképzéssel szembeni védekező reakcióinak összessége.

TUMORIMMUNOLÓGIA a daganatsejtek ellen irányuló immunválasz természetével, kialakításával foglalkozó tudomány.

VASZKULÁRIS ADDRESSZINEK különböző lymphocyta „homing receptorok” ligandumai; a magas endotheliális venulák (HEV – high endothelial venules) sejtjein megjelenő molekulák.

VÁZ-SZEKVENCIÁK („framework” szekvenciák), az immunglobulinok és a TCR antigénfelismerő láncainak variábilis doménjeiben a hipervariábilis régiókat határoló konzervatív szekvenciák.

VIRULENCIA a patogének megbetegítő képessége.

WESTERN BLOT izolált fehérjék specifikus ellenanyaggal (vagy antigénnel) való azonosítása a vizsgálandó minta poliakrilamid gélen való elektroforézisét (PAGE) majd nitrocellulóz, vagy nylon-membránra történő átvitelét követően.

XENOANTIGÉN idegen fajból származó antigén.

XENOGRAFT egyik fajból a másikba átültetett szövet vagy szerv.

XENOTRANSZPLANTÁCIÓ Eltérő faj egyedei közti szerv/szövetátültetés.

ZAP-70 A T-lymphocyta jelátviteli folyamatában szereplő tirozinkináz.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero