Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.2.1. Fc-receptorok osztályozása és szerkezete

Az Fc-receptorokat feloszthatjuk továbbá aszerint, hogy milyen sejtekben fejeződnek ki, illetve mi a szerepük. A leukocyták, macrophagok, dendritikus sejtek és B-lymphocyták által kifejezett receptorok közé tartoznak az FcγRI, FcγRII és FcγRIII, amelyek az IgG-molekulákat, az FcεRI- és FcεRII-receptorok, amelyek az IgE molekulát, valamint az FcαRI- receptor, amely az IgA-molekulát köti. E receptorok a sejtmembránban horgonyozva az extracelluláris közegben lévő immunglobulinokat kötik. További jellegzetességük, hogy az immunglobulin-kötő képességük jelentősen eltérő, így vannak olyanok, amelyek nagy kötéserősséggel (affinitással) kötik az immunglobulint, és ezek a szabadon keringő immunglobulinokat is képesek hatékonyan megkötni (pl. FcγRI, FcεRI). Más receptorok azonban kisebb affinitással kapcsolódnak az immunglobulinhoz (pl. FcγRII, FcγRIII), és így a szabadon keringő immunglobulin-molekulák nem tudnak hatékonyan kapcsolódni hozzájuk (a kapcsolódást gyors disszociáció követi). Ez utóbbiak olyan immunkomplexeket kötnek, amelyekben az antigénhez több immunglobulin kapcsolódik egyszerre. Ennél fogva a sejtek felszínén kifejeződő kisebb affinitású receptorok számos immunglobulint egyszerre (vagy egymást követően) kötnek, és így az együttes kötéserősség (aviditás) olyan mértékűvé válik, hogy a molekulakomplex stabilan a sejthez kapcsolódva marad. A kapcsolódás hatására a sejt a receptor jellegétől függően aktiválódik, illetve gátlódik. (Megjegyzendő, hogy a sejtek Fc-receptorain kívül az immunkomplexek kialakulása, az immunglobulinok Fc-részén keresztül aktiválja a komplementkaszkádot is. Említést érdemel továbbá, hogy egyes baktérium és vírus eredetű fehérjék szintén képesek az immunglobulinok Fc-részével kapcsolódni és ezáltal jelentősen módosítani az immunválaszt bizonyos fertőzések során.)
Az immunglobulin Fc-részéhez ugyanakkor olyan folyamatok is köthetők, amelyek e makromolekulák sejtmembránon keresztüli transzportját és szervezeten belüli megoszlását szabályozzák. E folyamatok lejátszódása antigéntől független folyamatnak tekinthető. Ebbe a kategóriába sorolható a polimer IgA- és IgM-molekulákat kötő pIgR (polimer immunglobulin receptor), amely az epithelsejteken keresztül a nyálkahártya felszínére juttatja az említett immunglobulinokat. Az IgG epithelsejteken keresztüli transzportját és a maternális immunitást az FcRn-receptor (neonatalis Fc-receptor) biztosítja. Ugyanez a receptor az endothelsejtekben kifejeződve megakadályozza a vérben keringő IgG és albumin gyors lebomlását is. Újabban kimutatták, hogy az FcRn a neutrophil granulocytákban, macrophagokban, dendritikus sejtekben is kimutatható. Ezekben a sejtekben az antigén-IgG immunkomplex fagocitózisában, illetve a professzionális antigénprezentáló sejtekben az antigénprezentálásban vesz részt.
 
3.2.2. ábra. Az Fc-receptorok és a szignál transzdukcióban szerepet játszó alegység-molekulák vázlatos szerkezete
A zöld oválisok a receptorok α-láncának immunglobulin-szupercsaládba tartozó domén jellegét mutatják. A sárga oválisokkal jelzett FcεRII lektin típusú molekula. A nagy affinitású FcγRI α-láncához a jelátvitelt biztosító két g-láncból álló dimer kapcsolódik. A piros négyzetek az aktiváló ITAM, a lila háromszögek a gátló ITIM motívumokat jelölik. A receptorok alegységei, illetve azok komplex működése nem tisztázott minden részletében. Az egyes sejtekben eltérő alegységek kapcsolódhatnak a receptorokhoz, így pl. a neutrophil granulocytában expresszálódó FcγRIIIB nem rendelkezik citoplazmikus doménnel, a membránhoz egy foszfatidilinozitol-horgonnyal (GPI; fekete ovális) kapcsolódik, γ-lánc nélkül. Ugyanez a receptor az NK-sejtekben sejtekben rendelkezik citoplazmikus doménnel és a jelátvitelt γ-, ξ- vagy β-láncok vesznek részt. Az FcγRIIB2 citoplazmikus régiója eggyel több exont tartalmaz az FcγRIIB1-receptorhoz képest. Az FcεRI egy tetramer molekula, amely egy α-, egy b- és két γ-láncból áll. Az MHC-I-molekulával szoros strukturális rokonságot mutató FcRn α-lánc extracelluláris régiójához egy béta2-mikroglobulin (β2m) kapcsolódik.
 
Az Fc-receptorok szerkezetük alapján az immunglobulin-szupercsaládba tartoznak, kivéve az FcεRII, amely egy C-típusú lektinnel rokon molekula (3.2.2. ábra). A legtöbb Fc-receptor nem önállóan, hanem egy több komponensből álló komplex rendszerben funkcionál. A receptor α-lánca kapcsolódik az immunglobulinnal, a többi komponens a receptor sejtfelületre juttatásában, illetve az immunglobulin kötését követő szignál transzdukció kiváltásában vesz részt. A jelátvitelt egy g-egység (két g-lánc diszulfidhíddal összekapcsolva) közvetíti, amely szoros rokonságot mutat a T-sejt-receptor (TCR) komplexben részt vevő z-lánccal. Ilyen g-egység vesz részt az FcγRI és FcγRIIIA, az FcαRI és az FcεRI által mediált folyamatokban, míg az FcγRIIA esetén az α-lánc citoplazmikus doménje helyettesíti a γ-lánc szerepét. A szignál transzdukció ezekben az esetekben az aktiváló tulajdonságú ITAM-nak (immunreceptor tirozinalapú aktiváló motívum) köszönhető. A jeltovábbítást az FcγRIIB1- és FcγRIIB2-receptorok esetén szintén nem önálló egység, hanem a citoplazmikus doménben lévő ITIM (immunreceptor tirozinalapú inhibitorikus motívum) szabályozza. Ez az egység ugyanakkor a sejtek gátlását okozza.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave