Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.3. Phagocytasejtek, fagocitózis

Írta: Falus András, László Valéria
 
A természetes immunitás egyik legősibb mechanizmusa a fagocitózis. Ennek során különböző sejtek, elsősorban a mononukleáris (monocyta/macrophag) és polimorfonukleáris (neutrophil granulocyta) phagocytasejtek bekebelezik az eltávolítandó – általában sejtes vagy nagy molekulasúlyú szolubilis – anyagokat.
A fagocitózis folyamat sorában a migrációt és annak irányított formáját, a kemotaxist, a felveendő objektum és a phagocytasejt irányított közelkerülését, a fagocitálandó partikulumnak a sejt felszíni receptoraihoz való kötődése követi. A fagocitózist ezért nagymértékben serkenti, ha a felveendő objektum specifikus antitesttel fedett, illetve, ha valamelyik aktivációs úton aktiválja a komplementrendszert. A phagocytasejtbe való bekerüléssel egyidejűleg a sejt aktiválódik, fagolizoszómák jönnek létre, megnő a sejt enzim- (elsősorban proteáz, emellett lipázok, glikozidázok, nukleázok) szintézise és sejtlégzése, mely következtében rövid életű, nagy hatású oxigéngyökök keletkeznek.
A fagocitózis végén, a lebontott végtermék, a phagocytasejtek aktiválódása során keletkező citokinekkel, komplementfehérjékkel, prosztaglandinokkal és leukotriénekkel együtt kikerül a sejtből.
Egyes phagocytasejtekben a felvett antigénmolekulák egy része nem teljesen bomlik le, és a peptidek a sejt MHC-II-molekuláival együtt újra a plazmamembránra kerülnek, a sejt tehát antigénbemutatást is végez.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave