Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.4.2. A citokinek szerkezeti felosztása

A citokinek csoportosítása nagyon nehéz feladat, nevezéktanuk meglehetősen következetlen, az elnevezések nem fedik a funkciót. Például a tumornekrózis-faktor (TNF) nevével ellentétben nem vagy nem jelentősen rendelkezik antitumor hatással, ma inkább immunmoduláns és proinflammatorikus hatását tartják lényegesnek (lásd 13.3. fejezet). Az interleukin (IL) sorozat egyszerűen a felfedezés, azonosítás időbeli sorrendjét, semmint bármilyen tartalmi összetartozást fejez ki. Az IL-8 pl. egyértelműen a kemotaktikus hatású citokinek, a kemokinek közé tartozik, azokkal mutat szerkezeti homológiát, receptora ugyanolyan hét transzmembrán domént tartalmazó, a rodopszin géncsaládba tartozó molekula, mint a többi kemokiné.
A rekombináns citokinek előállítása lehetőséget teremtett a röntgen- és az NMR spektroszkópiás vizsgálatok elvégzésére. Így szerkezeti homológiák alapján, továbbá a gének csoportjai, valamint a receptorok felépítése alapján, ma legalább hat citokincsalád különböztethető meg (3.4.1. táblázat).
 
3.4.1. táblázat. Citokinek szerkezeti csoportosítása
Citokincsalád
Citokinek
Citokinreceptor-család
Hemopoetinek
(4α helikális nyaláb)
IL-2, IL-3, IL-4, IL-5,
IL-6, IL-7, IL-9, IL-11, IL-12, IL-13, IL-15,
G-CSF, GM-CSF, CNTF, OSM, LIF, Epo
haematopoeticus
IL-10, IFNα, IFNβ, IFNγ
interferon
M-CSF
tirozin-kináz
EGF
(β-lap)
EGF, TGFα
tirozin-kináz
β-„lóhere” alak
FGFα, FGFβ
IL-1α, IL-1β, IL-1Rα
tirozin-kináz
TNF
TNFα, TNFβ, LTβ
NGF
Cisztein-„csomó”
NGF
NGF
TGFβ1, β2, β3
szerin/treonin kináz
PDGF, VEGF
tirozin-kináz
Kemokinek
(három lánc, antiparallel β-lemez )
IL-8, MIP-1α, MIP-1β,
MIP-2, PF-4, PBP, RANTES, I-309/TCA-3,
MCP-1, MCP-2, MCP-3, γIP-10
rodopszin (G-protein-kötött)
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave