Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.5.2.2. A komplementaktiváció alternatív útja
Az alternatív aktiváció evolúciós értelemben a legősibb módja a komplementrendszer aktiválódásának, melynek megértéséhez a fentiekben ismertetett spontán C3-aktiváció ismerete szükséges (3.5.1B táblázat). A szervezetben spontán aktiválódott C3 ugyanis akkor tudja elindítani az alternatív reakcióutat, ha a tioészter-csoport felhasadásának pillanatában nukleofil csoportokat bemutató felszín található a naszcens C3 környezetében. Az alternatív komplement reakcióút tehát a természetes immunitásnak az „idegen felszín” érzékelésére szolgáló rendszere. Ezáltal válik érthetővé, hogy evolúciós értelemben miért lehetett ennyire sikeres ez a rendszer: alkalmas ugyanis (a hidegvérű élőlények alacsony testhőmérsékletén is!) az „idegenek” legkülönfélébb változatait felismerni. A komplement szempontjából mindazon felszín idegen, melyet „valami” nem tesz kifejezetten „sajáttá”. Az emberi szervezetben a komplement számára a „sajátot” a felszínek gazdag sziálsavborítása jelenti. A sziálsav ugyanis képes a komplement regulátoros fehérjék közül a H-faktort megkötni, és ezáltal a „saját” felszíneken kialakuló alternatív C3-konvertáz enzimkomplexek elhasadását, inaktiválódását elősegíteni az I-faktor által (lásd később). Összefoglalva tehát a komplement alternatív aktivációját nem védett, nukleofil csoportokat bemutató felszínek okozhatják.
 
3.5.1B táblázat. A komplement alternatív reakcióút komponensei
Komponens
Jellemzők
Mi aktiválja?
Mit aktivál?
Szérumkoncentráció (mg/l)
Molekulasúly (kDa)
Kromoszómalokalizáció
D-faktor
Aktív
szerin-proteáz
C3bB komplexhez kötődve aktivitása nagyságrendekkel nő
B
1
93
19p13.3
B-faktor
C3b-hez kötődik, és ekkor tudja a D-faktor hasítani
D-faktor
C3
200
25
6p21.3
Properdin
Enzimfunkcióval nem rendelkező tetramer molekula
 
Működése az alternatív reakcióút
C3-konvertáz enzimkomplexének (C3bBb) stabilizálása
25
55
(monomer)
Xp11.4-p11.2
 
Az alternatív C3 konvertáz enzimkomplex az aktivált C3 (C3b*), a D-faktor és B-faktor részvételével alakul ki (3.5.3. ábra). Első lépésben a C3b magnéziumionok jelenlétében inaktív B-faktort köt, ami ezután érzékennyé válik a D-faktor általi hasításra (Bb keletkezik). A D-faktor az egyetlen komplementfehérje (szintén szerinproteáz), amely aktív formában kering. A C3bB komplexhez való kötődés után azonban konformációja megváltozik, és aktivitása nagyságrendekkel megnövekszik. A D-faktor az alternatív reakcióút működését limitáló faktor, kicserélődése a plazmában igen gyors, 60% egy óra alatt. A D-faktor hatására kialakuló C3bBb* komplex képes további C3-molekulákat hasítani az alfa-láncon (minek nyomán a tioészterkötések felhasadása fokozódik) és újabb C3-ak hidrolizálnak. Ezt az önerősítő folyamatot az alternatív út amplifikálódásának nevezzük. Az amplifikálódáshoz az is hozzájárul, hogy a C3Bb* komplexhez a properdinnek nevezett faktor is hozzákötődik (C3BbP*), ami stabillá teszi a struktúrát és megnöveli a C3-konvertáz élettartamát. Az alternatív út túlzott aktivációjától a korábban említett regulátor fehérjék (H- és I-faktorok, melyek szintén a folyadék fázisból kötődnek az aktivátor felszínhez) védenek. A saját felszíneket a sziálsavborításon kívül az ún. membrane cofactor protein (MCP, CD46) is védi, mely egy H-faktorral homológ működésű sejtfelszíni fehérje.
Az alternatív reakcióutat aktiváló felszíneket összefoglalva a 3.5.2. táblázat mutatja be.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave