Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.5.5. A komplementfehérjék termelése

A plazmában található komplementfehérjék túlnyomó többségét a máj parenchymasejtjei termelik, a termelés citokinek (elsősorban IFNγ, IL-6, IL-1α és TNFα) szabályozása alatt áll. Jó néhány komplementfehérje akutfázisreaktánsként működik, legjellemzőbb példák a C3, a C9, a C1-inhibitor és a B-faktor. Igen lényeges azonban figyelembe venni az ún. komplementkonszumpció jelenségét is, amikor egy adott komplementfehérje mennyiségét megítéljük: nagyon sok esetben a kóros állapotokban (pl. egy szisztémás gyulladás során) egyszerre jelentkezik a fokozott termelés és a megtermelt fehérjék gyors elfogyása. Ilyen esetekben egyéb akutfázis-fehérjék, illetve aktivációs komplementtermékek (pl. C5a, szolubilis C5b-9) meghatározása segíthet az eligazodásban.
Lényeges további szempont, hogy komplementfehérje-szintézis a májon kívül is történik, elsősorban a gyulladás, szöveti károsodás helyén. Ilyen helyeken az adott környezet szabja meg, milyen fehérjék termelése indul be. Monocyták és macrophagok, valamint astrocyta sejtek esetében az összes ismert komplementfehérje szintézisét leírták már, ugyanakkor egy-két komponens termelését igen sokféle sejtben mutatták már ki (pl. keratinocyták, T- és B-lymphocyták, neutrophilek, endothelsejtek, vérlemezkék, simaizomsejtek, epithelsejtek). Érdekes, hogy a D-faktor termelésére kizárólag adipocyták képesek. A komplementfehérjék májon kívüli helyeken történő bioszintézise lehetőséget teremt a gyulladás szövetspecifikus szabályozásának megteremtésére.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave