A komplement alapvető szerepet játszik a szerzett immunitás kialakításában. Ennek legismertebb példája az antigénekre adott antitestválasz drámai csökkenése komplementhiányos állatokban (knock-out) vagy komplementdeficiens betegekben. A jelenség molekuláris alapját az képezi, hogy a B-sejtek membránjukon kifejezik a CR1- és CR2-es receptorokat szoros fizikai közelségben a CD19 és TAPA-1 fehérjékkel. Amennyiben a B-sejtek antigénreceptora és a CR2-es receptor keresztkötött állapotba kerül (pl. C3d fragmenst kovalensen kötött antigénnel), a B-sejtek nagyságrendekkel erősebb aktiváltsági állapotba kerülnek, mint csak antigénnel való stimuláció után, ami növeli a később termelt antitestek mennyiségét is. Fontos továbbá az is, hogy a follicularis dendritikus sejtek szintén kifejezik felszínükön a CR2-es receptort, ami lehetővé teszi, hogy ezeken a hálózatot képező sejteken az antigén–komplement komplexek megkötésre kerüljenek. Ezáltal a szervezetbe került antigén féléletideje megnövekszik, és erőteljesen alakulhatnak ki a B-sejt memória kialakításában kulcsszerepet játszó germinális centrumok. A korai komplementfehérjék (C1q, C4, C2) hiánya sok esetben együtt jár csökkent antitestválasszal és károsodott immunológiai memóriával.