Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.7.1. A természetes és az adaptív immunitás összefonódása

A veleszületett, azonnali védekezést biztosító természetes és a lassabban kifejlődő szerzett immunitás éles különválasztása ma kevésbé tűnik indokoltnak, mint azt korábban gondolták. Az immunvédekezés kimenetelét tekintve ugyanis a két rendszer közötti együttműködés elengedhetetlen, a két rendszer különválása nem abszolút.
A két rendszer között intenzív kommunikáció zajlik, reciprok kölcsönhatások szabályozzák őket. A veleszületett immunitás sejtjei és molekulái mozgósítják az adaptív immunitás elemeit, miközben a szerzett immunitás mintegy „felpörgeti” a természetes immunitás mechanizmusait.
A veleszülett immunitás a soksejtű élőlényekben evolúciósan konzervált első védelmi rendszert jelenti. Ennek gyors aktivációja nyomán proinflammatorikus citokinek termelődnek, és az MHC- és kostimulációs molekulák expressziójának fokozása révén (pl. CD40, CD80 vagy CD86) végső soron mindkét immunrendszer aktivációja bekövetkezik.
Számos sejttípus jelent átmenetet a természetes és szerzett immunitás között.
Ezek közé sorolhatók a „természes lymphocyták”, azaz a B1 B-sejtek, a γδ T-sejtek és az NKT-sejtek. Ezek a sejtek sokkal kevésbé variábilis T- és B-sejt-receptor szerkezettel rendelkeznek, mint a hagyományos T- és B-sejtek.
A közelmúlt eredményei alapján azonosították a természetes lymphoid sejtek (innate lymphoid cells – ILCs) családját. Szerepet játszanak a mikroorganizmusokkal szembeni védekezésben, a nyirokszövet képzésében és fertőzést illetőleg károsodát követő szöveti remodeling folyamatában, valamint a szöveti stróma sejtek homeosztázisának fenntartásában. Az ILC fő sejttípusai az NK-sejtek és a lymphoid tissue–inducer (LTi) sejtek. Mellettük további, IL-5, IL-13, IL-17 és/vagy IL-22 termelő sejtek tartoznak ehhez a sejtcsaládhoz (pl. ILC17- vagy ILC22-sejtek).
Az ILC-sejt-típusok fejlődéstani kapcsolatban állnak egymással, az Id2 transzkripciós faktort expresszálják, és az IL-2-receptor γ-láncán keresztüli szignalizációt igénylik. A helper T-sejt altípusokhoz hasonlóan, ezek az evolúciósan konzervált, mégis eltérő ILC alpopulációk fontos szerepet játszanak a protektív immunitásban, és szabályozási zavaraik immunpatológiás folyamatokhoz vezethetnek.
A természetes immunitás macrophagjai a szerzett immunitásban mint professzionális antigénbemutató sejtek vesznek részt.
Végül a természetes és szerzett immunitás közötti talán legfontosabb közvetítő elemként kell említenünk a dendritikus sejteket. Mint „őrszemsejtek” a periférián, a patogének lehetséges behatolási kapuinak közelében fagocitózissal veszik fel a mikrobákat vagy azok molekuláit, miközben mintázatfelismerő receptoraik révén a fertőzésre utaló „vészjelzéseket” érzékelik. A regionális nyirokcsomóba vándorolnak, és mint érett dendritikus sejtek, az adaptív T-sejt-választ indítják el. Az adaptív immunválasz indukálásához olyan jelekre van szükség, melyek utalnak az antigén eredetére és egyben a végrehajtó mechanizmus jellegét is meghatározzák. Ezeket a jeleket a természetes immunitás biztosítja a patogénekkel való kölcsönhatás eredményeként.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave