Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.7.3.2. Kémiai barrierek szerepe a természetes immunitásban
Kémiai tényezőként szerepel a szervezet természetes immunvédelmében a savas pH. A bőrfelszín és a verejték pH-ja ~ 5,5, a gyomornedv pH-értéke ~1,2–3, a hüvelyben a Lactobacillusnak köszönhetően a pH értéke 4,5, a genny pH-ja 5,5–6, a vizeleté pH 4,5–7, ezzel szemben a pancreasnedv lúgos (pH=8) vegyhatásával járul hozzá a szervezet mikroganizmusoktól való védelméhez.
A faggyú telítetlen zsírsavtartalma, az epe és a prosztatanedvben található Zn2+-ionok szintén a mikroorganizmusokkal szembeni kémiai védelemhez járulnak hozzá.
Kiemelt szerepet játszanak a természetes immunitásban a reaktív oxigénfajták (reactive oxygen species, ROS) / reactive oxygen intermediates (ROIs): ilyen a szuperoxid-anion, a hidrogén-peroxid, hipoklórossav (HOCl), a szingletoxigén. A professzionális phagocytasejtek szuperoxidot előállító multikomponens NADPH phagocyta-oxidáz-rendszere (Phox) jelentős mennyiségű hidrogén-peroxidot állít elő.
Az aktivált neutrophilekben és monocytákban/macrophagokban található mieloperoxidáz (MPO) enzim kulcsszerepet játszik a baktériumok reaktív oxigénfajták általi elpusztításában.
Reaktív nitrogén intermediereket [nitrit, S-nitrozoglutation (GSNO)] az indukálható nitrogén-oxid-szintázt (iNOS) expresszáló macrophagok állítanak elő. A reaktív nitrogénintermedierek baktericid hatásúak az aktivált macrophagok fagoszómáinak pH-értéke mellett.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave