Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


4.2. T-sejt-receptor (TCR)

Írta: Buzás Edit
 
A T-lymphocyták kétféle antigénreceptorral (TCR) rendelkezhetnek: αβ, illetve a γδ receptorral, ennek megfelelően αβ és γδ T-sejtekről beszélünk. A T-sejtek többsége αβT-sejt- receptorral rendelkezik a periférián.
A T-sejt-receptor láncai igen rövid citoplazmatikus szakaszt tartalmaznak, elsődleges feladatuk az antigén kötése. A CD3 komplex CD3γ, CD3δ és CDε, valamint a ζ-láncok képviselik a T-sejt-receptor komplex jelátviteli egységeit.
A sejtreceptor az MHC-molekulához kötött peptidepitópokat ismeri fel. A legvariábilisabb szerkezetű CDR3 hurkok a peptidepitóphoz kapcsolódnak, míg a T-sejt-receptor CDR1 és CDR2 hurkai elsődlegesen az MHC-molekula peptidkötő zsebét határoló hélixekhez kötődnek.
 
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A T-sejt-receptor fehérjeláncait 1982 végén – 1983 elején három különböző munkacsoport írta le egymástól függetlenül (Jim Allison, Ellis Reinherz és John Kappler/Philippa Marrack munkacsoportja). Antitestekkel azonosították a T-sejtek felszínén levő heterodimer fehérjeláncokat, melyekről azt is igazolták, hogy variábilis és konstans régiókból állnak. A Reinherz-csoportnak sikerült először igazolnia a T-sejt felszíni heterodimer receptorláncok CD3 komplexszel való kapcsolatát. Két fiatal kutató, Steve Hedrick és Mark Davis, kollaborációban izolálta az első T-sejt-receptor cDNS klónt (eredményüket 1984-ben publikálták a Nature folyóiratban). A T-sejt-receptor cDNS-ek által vált lehetővé a T-sejtreceptor gének és a T-sejt-receptor repertoár leírása.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave