Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


4.3.7. Immunglobulin-allotípusok

Minden immunglobulin-osztályon és -alosztályon belül léteznek egy adott fajon belüli egyedi eltérések. Ezt a szintű változást a genetikai polimorfizmussal magyarázhatjuk. Emberi allotípusokról már a genetikai vizsgálatok előtt is beszámoltak. Amennyiben emberi immunglobulint fecskendeznek egy másik személybe, akkor esetenként a polimorfizmust adó egyedi eltéréseket (általában egy vagy maximum 2-3 aminosavra kiterjedő változások) a recipiens immunogénnek ismeri fel, és ellenanyagot termel ellene. Ezekkel a specifikus ellenanyagokkal elemeztek több humán populációt, és több, nagyobb gyakorisággal jelen lévő, ún. immunglobulin-allotípust azonosítottak. Ezek az allotípusok általában funkcionális szempontból egyenértékű molekuláknak bizonyultak, az eltérések pedig a konstans régiókra korlátozódtak.
Legismertebbek az IgG γ-láncának allovariánsai, a Gm-antigének és a könnyűláncok InV-allotípusai, amelyek néhány aminosavban térnek el egymástól. A Gm-allotípusok varianciája (kb. 20 ismert a populációban) lehetővé teszi hogy ez a marker is része legyen a populációs genetikai, valamint igazságügyi orvostani analíziseknek.
Megjegyzendő, hogy a variábilis régiók egy adott egyén szervezetében, minden esetben különböznek, így ezekkel szemben is ellenanyag termelődik még az adott személy szervezetében is. Ezeket a V-régiókat érintő különbségeket idiotípusoknak nevezik, és a velük szemben termelt ellenanyagok az antiidiotípusos ellenanyagok.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave