Az antigénnel aktivált B-lymphocytákban a differenciálódás során a BCR receptorral bíró sejtekből immunglobulint szekretáló plazmasejtek keletkeznek. E folyamat egyik lényeges eleme, hogy a membránba integrálódott immunglobulinok (BCR) elveszítik transzmembrán-régiójukat, és a továbbiakban mint szolubilis immunglobulinok, az extracelluláris térbe szekretálódnak. A membrán és a szolubilis forma közti alapvető különbség tehát a nehézlánc C-terminális végén mutatható ki. Így pl. a membrán IgM-nehézláncát képező Cμ-molekula Cμ4-doménjét, a membránforma esetén egy hidrofób transzmembrán régió és egy rövid (három aminosav: lizin-valin-lizin) citoplazmikus domén követi. A szekretált formában ezzel szemben a Cμ4-domént egy rövid hidrofil jellegű lánc követi. A két forma közti átmenetet egy olyan molekuláris mechanizmus biztosítja, amely a primer RNS-t alternatív módon hasítja, és ezáltal abból két különböző típusú mRNS-t állít elő. A kétféle mRNS-ből így tehát membrán és szekretált nehézlánc forma állítódik elő. A membránforma a membránba ágyazódik és a fehérje érése (glükolizáció) után a sejtmembránban integrálva marad. Ezzel szemben a szekretált forma nem tud a membránba integrálódni, és a fehérjeérést követően az extracelluláris térbe kerül. Megjegyzendő, hogy nemcsak az IgM, hanem valamennyi CH-lánc kétféle formában fejeződhet ki, amelyet hasonló mechanizmus biztosít (4.4.2. ábra).