Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


5.3.2. Az endogén antigénprezentációs út folyamata

Az immunproteoszóma részeként az LMP-proteázok megfelelő méretű peptidekre hasítják a citoplazmatikus vagy nukleáris fehérjéket, a hasítás átfedő peptideket is eredményez. A kisméretű okta-, nona- és dekapeptidek nem szabadon, hanem hősokk-fehérjékhez (HSP70, HSP90, HSP110) kötve jutnak el a TAP citoszolikus peptidkötő helyéhez. A TAP elsődlegesen 8–12 aminosavból álló peptideket transzportál, és bár csak kis affinitással köt peptideket, a HSP-ék közreműködésével percenként 10–100 peptid kerül át az ER lumenébe, ahol magas peptid koncentráció alakul ki. Az ER-ben lokalizálódó gp96 és BiP chaperonok a TAP által átjuttatott peptidek további szállításában vesznek részt.
Az újonnan szintetizálódó MHC-I-molekulák az ER membránban kapcsolatba lépnek a TAP-dimerekkel, ami elősegíti a peptidek kapcsolódását. A TAP ATP-függő módon az ER membránjában „flip-flop” szerűen ki-be fordítja az MHC-I-molekulákat, és lehetővé teszi, hogy a citoplazmatikus oldalon található peptidek „hozzáférjenek” a még nem stabilizált, laza szerkezetű MHC-I-molekulák „nyitott” peptid ötő helyéhez. Az MHC komplex közelében elhelyezkedő tapazin gén által kódolt 48 kDa molekulatömegű fehérje mind az MHC, mind pedig a TAP-molekulákhoz kapcsolódva szintén a pepidek kötődését segíti. Egy TAP-heterodimer 4 tapazin és 4 kalnexinhez kötött MHC-I-molekulával teremt kapcsolatot. Ez jelentősen növeli annak a valószínűségét, hogy legalább egy TAP által transzportált peptid az MHC-I-molekulák kötőhelyébe is illeszkedjen. Az aminopeptidáz aktivitással rendelkező ER-rezidens gp96 feltehetőleg a hosszabb peptidek „méretre szabásában” játszik szerepet.
Így a stabil szerkezetű, peptidekkel „feltöltött” MHC-I-molekulák sejtfelszíni megjelenése csak a proteoszóma-alegységek és a TAP megfelelő működésekor jön létre. Ezt követően az MHC-I–peptid komplexek elhagyják az ER-t és a Golgi-apparátuson át a plazmamembránba jutnak. A sejtfelszínen így már nincs „peptidcsere”, azaz az extracelluláris környezetből származó peptidek nem kötődhetnek a zárt szerkezetű MHC-molekulákhoz.
Eddigi ismereteink alapján az LMP- és a TAP-alegységek is polimorf molekulák, kérdés hogy genetikai sokféleségük mennyiben érinti funkcióikat. Amennyiben a citoplazmában keletkező és az ER-be bekerülő peptidek összetétele változik, a genetikai polimorfizmus befolyásolhatja az immunológiai toleranciát, az adott antigénnel szemben kialakuló immunválaszt és az autoimmun betegségekre való hajlamot.
Az endogén antigénprezentációs út tárgyalásakor fontos hangsúlyozni, hogy a magvas sejtekben képződő MHC-I-molekulák kötőhelyét fiziológiás körülmények között a citoplazmában folyamatosan lebomló, rövid életű vagy károsodott fehérjék peptidjei „töltik fel”. Ezeket a „saját peptideket” hordozó sejtfelszíni MHC-I-molekulákat a T-sejtek fiziológiásnak fogadják el, és T-sejt aktiváció nem következik be.
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave