Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


5.6. A CD1-molekulák szerepe az antigénbemutatásban

Az emberi CD1 fehérjék szerkezetük és funkcióik alapján két csoportba sorolhatók. Az I. típusú CD1 fehérjék közé a sejtfelszínen kifejeződő CD1a, CD1b, CD1c és az intracellulárisan megjelenő CD1e-molekulákat soroljuk, II. típusú CD1 fehérje a CD1d (lásd 3.6. fejezet). Az I. típusú CD1 membrán fehérjék kifejeződése a DC-k különböző alpopulációira korlátozódik. Így pl. a CD1a kizárólag a bőr felső rétegében (epidermis) és a légúti epitheliumban található Langerhans-sejtekre jellemző, míg a vérben keringő DC-k CD1c-pozitívak. A CD1d többféle sejten is kimutatható, így a szöveti DC-k mellett pl. a bél nyálkahártya hámsejtjei is hordoznak CD1d molekulákat. Bár a CD1-molekulák biológiai funkciói még korántsem tekinthetők teljesen feltártnak, mai ismereteink szerint elsődleges szerepük a nem fehérje természetű ligandumok bemutatása a T-sejtek számára.
A CD1-molekulák felszíni kötőhelyének szerkezete jelentősen eltér az MHC-molekulákétól és peptidek helyett rövidebb-hosszabb alkilláncokkal rendelkező ligandumok megkötésére képesek. E molekulák további jellegzetessége, hogy a CD1a fehérje kivételével az α-lánc citoplazmatikus részén egy tirozintartalmú (YXXZ) irányító szekvencia található, amely az AP családba tartozó különböző intracellluláris adapter molekulákkal teremt kapcsolatot. Ennek eredményeként a különböző CD1-molekulák sejten belüli transzport folyamatai eltérnek a klasszikus I. típusú MHC-molekulákétól, és a CD1 fehérjék eljuthatnak az MHC-II-molekulák által „ellenőrzött” intracelluláris vezikulumokba is. A CD1a-molekula pl. a sejtmembrán és a korai endoszómák közti folytonos körforgás eredményeként a sejtfelszínen és az endoszómában is köthet módosított lipideket, a kötéshez nem szükséges antigén feldolgozás. A CD1b fehérje eljut a speciális LAMP+ MIIC kompartimentbe is, ahol a felvett ligandumok átalakítása az endolizoszóma savas pH-jú környezetében megy végbe, de a sejtfelszíni antigénprezentáció független a DMA/DMB heterodimer jelenlététől.
Az ER-ba kerülő α-láncok és a β2-mikroglobulin kapcsolódását, a CD1-kötőhely feltöltését endogén ligandumokkal, valamint lecserélését exogén módosított lipid ligandumokkal az MHC-molekulák esetében megismert fehérjéktől eltérő, újonnan azonosított lipidkötő és lipidtranszfer fehérjék segítik elő.
Az I. típusú CD1 fehérjék tehát fontos antigénprezentáló molekulák, amelyek mikrobiális zsírsavak, glikolipidek, foszfolipidek, lipopeptidek megkötésére és bemutatására képesek. A CD1–ligandum komplexekben a kötött molekula poláros csoportjai kerülnek olyan helyzetbe, hogy kapcsolatot teremthetnek az αβTCR-ral rendelkező T-lymphocytákkal. A CD1a, CD1b, CD1c által prezentált, általában mikobakteriális antigéneket (pl. lipoarabino-mannán, mikolsav) felismerő T-sejtek variábilis TCR-rel rendelkeznek, gyulladásos immunválaszt közvetítenek, és fontos szerepük van a kórokozók (elsősorban mycobacteriumok) elleni immunválaszban. A CD1d molekula ligandumai ezzel szemben elsődlegesen saját, módosított lipid molekulák (pl. szfingolipidek, különleges ceramidok), melyek CD1d-vel alkotott komplexei az immunológiai tolerancia fenntartásában fontos szerepet játszó, invariábilis TCR-rel rendelkező NKT (natural killer) T-sejtek számára mutatják be a kötött ligandumot. Mikrobiális antigének hatására azonban az NKT-sejtek is termelhetnek olyan citokineket, amelyek gyulladási reakciókat segítenek elő.

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave